Képbe helyezünk: rangsorok a modellváltás fényében

Az utóbbi időben sokat és sokan cikkeznek a modellváltásról. Interjúnkban oktatási szakértőnket, Nagy Zoltánt kérdeztük: milyen szempontokat érdemes átgondolni a felsőoktatási intézményeket vizsgálva.

Jók-e a magyar egyetemek? Hol helyezkednek el a magyar egyetemek a nemzetközi rangsorokban?

Lényeges tisztáznunk az elején két dolgot. A felsőoktatási rangsorok természetesen fontosak, hiszen a társadalom és az egyetemek számára is lényeges szerepük van abban, hogy képesek bemutatni, hol tart az egyetem másokhoz képest. Tehát alkalmas a visszajelzésre, összehasonlításra.
Másrészt azt se felejtsük el, hogy minden rangsor a rangsorkészítő elképzeléseit tükrözi a kiválóságról. Magyarán nem létezik valamilyen abszolút mércéje a kiválóságnak, inkább nézetek, elképzelések vannak. Tehát, könnyen lehet, hogy valaki egy-egy rangsorban elöl van, máshol pedig sokkal rosszabbul szerepel – ezt a magyarországi rangsorokban is jól látjuk.

A nemzetközi rangsorok (amelyeket a magyar felsőoktatás és a sajtó is erőteljesen figyelembe vesz) esetében az is kiemelendő, hogy ezek eredetileg sokszor „nemzeti" rangsorokból nőttek ki, azaz olyan mutatókat és szempontokat használnak, amelyek az adott kultúrában vagy országban fontosaknak ítéltek és esetleg azon tényezőkben az ottani intézmények erősek is. Ez nagyon jellemző az angolszász kultúra ismert rangsoraira, a Times vagy a QS rangsorokra. Elképzelhető, hogy más országok esetében kevésbé fontosak vagy jellemzőek azok a kategóriák, amelyekben az ottani intézmények könnyen az élvonalba tudnak kerülni.

A magyar sajtóban leggyakrabban hivatkozott rangsorok is angolszász gyökerűek, nem véletlen, hogy azokban alapvetően az amerikai és brit egyetemek vannak az élen.

Mivel ráadásul az angol nyelv lett a nemzetközi tudomány nyelve, az angol nyelvű tudományos publikációk sokkal fontosabbak, mint a más nyelvűek; a vezető amerikai folyóiratok jelentik a tudomány, mi több, a nemzetközi tudomány csúcsát, így az ott megjelent cikkek sokkal fontosabbak lettek egy-egy rangsorban, mint a máshol megjelentek.

Tehát szerintem a nemzetközi rangsorok nem arról adnak képet, hogy mennyire jó az oktatás (a képzés) valahol, inkább egyfajta szakmai-társadalmi presztízst tükröznek, ami kulturális okokból elsősorban angolszász dominanciájú. Lefordítva: azt mutatják meg, hogy az ottani igényekhez mérten hogyan rangsorolták az intézményeket. Persze lehetséges, hogy ez az igényszint a magyar diákok számára is fontos, vagy megfelel, de lehetnek itthon más érdekek is. A magyar egyetemek kiválóságát én inkább a saját térségünkhöz mérném: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, lehetőség szerint majd Ausztria legyen az összehasonlítás alapja. Ha ezeket nézzük, akkor is van persze már most is tennivaló.

Nagy Zoltán oktatási szakértő.
Nagy Zoltán oktatási szakértő.Fotó / Kőhalmi Péter

Miért szükséges a modellváltás és hogyan befolyásolhatja a működési rendszer a minőséget?

A felsőoktatás irányítása (governence) az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb problémája – hiszen egyre többen járnak a világon egyetemre, egyre több pénz áramlik számos országban a felsőoktatásba. A magyar kormány is bejelentette, hogy a felsőoktatásra költi majd a koronavírus utáni felújítási (RRF) forrásainak egyik legnagyobb részét. Nagyon fontos, hogy a klasszikus egyetemi irányítás nem tömegképzésre és nem ilyen méretű „tudásipari" funkcióra épült ki. A klasszikus egyetem inkább egy szellemi műhely volt, míg a mai egyetemek inkább egyfajta „tudásgyárként" jelennek meg, amelyek közvetlenül és nagyon szorosan kapcsolódnak egy-egy ország vagy térség gazdaságához. Ezáltal a társadalmi funkciójuk is átalakult – mivel egyre több fiatal megy, mehet a felsőoktatásba, egyre fontosabb az egyetem a családok és a társadalom számára.

Emiatt minden országban keresik a 21. század egyetemét, és így a hatékony irányítás eszközeit. A nálunk modellváltásnak nevezett folyamat minden egyetemen mást jelent. Más irányítási, finanszírozási modell alakult ki a Corvinus Egyetemen, más a győri Széchenyi Egyetemen és nyilván más lesz Debrecenben. Az elképzelés alapja tulajdonképpen kettős: eddig az állam közvetlenül avatkozott be egy-egy egyetem életébe, ami a jövőben megváltozik.

Az állam közvetlen szerepe csökken, a beleszólási lehetősége az egyetem életébe (döntéseibe) jelentősen átalakul. Másrészt az egyetemek gazdálkodása nagyon hasonlított az államigazgatás egyes szerveihez.

Ez a nagyon kötött, rugalmatlan rendszer a tervek szerint megváltozik, sokkal több felelősség, de ezáltal több lehetőség is kerül az egyetemekhez. Biztosan lesznek abban különbségek, hogy ki milyen módon él majd ezzel a nagyobb szabadsággal. Persze ez azt is jelenti jó esetben, hogy az oktatókért folyó verseny is kinyílik.

Mint az a korábban megjelent Hankó Balázzsal készített interjúnkból is kiderül, a felsőoktatás más fokozatba kapcsolt és a nemzetközi rangsorok utolérése a cél. Az elmúlt években emelkedett a hallgatói normatíva, megújultak az egyetemek épületei, új berendezések beszerzésére nyílt lehetőségük és országos kollégiumfejlesztés is indult. Soha nem volt még ennyire sok lehetősége az egyetemistáknak, mint most, ráadásul még nagyon kedvező feltételekkel vehetnek fel diákhitelt is.

Mennyiben változik a hallgatók számára a felsőoktatás, mit jelent a számukra, hogy folytatódik a felsőoktatás átalakítása?

Ha az a kérdés, hogy jobb lesz-e az egyetem, én abban bízok, hogy egy idő után igen – én szeretném látni, hogy az egyetemeken erősödik a szolgáltató szemlélet, a hallgatókat tanulmányaikban támogató funkciók (tanulmányi tanácsadó, tutor, mentor) erősödnek és az oktatás mint funkció (a tudomány kutatás mellett) szerepe nő majd. Másrészt a hallgatói finanszírozás nem változik a tervek szerint, ugyanúgy marad mindenhol az állami ösztöndíjas és önköltséges képzés, és várhatóan ezek arányában sem lesz változás.

Mit gondol, az elmúlt években hogyan fejlődtek az intézmények? Valóban nem lehet beszámolni a színvonal emelkedéséről, ahogyan azt a modellváltást negatív színben feltüntetők állítják?

Szerintem nagyon fontos, hogy miközben nagyon sok minden fejlődik, változik, mindig marad olyan, amin változtatni kell. Nagyszámú infrastrukturális fejlesztés történt az elmúlt években, ami az egyetemi épületek, klinikák, kollégiumok felújítását jelentette vagy számos technológiai beruházás is megvalósult (laboratóriumok felszerelése). Nagyon pozitív folyamat, hogy a nemzetközi hallgatók száma és aránya is nő, de ez elsősorban a nagyobb presztízsű intézményeket érinti és természetesen nem minden képzési területen jelenik meg egyformán. Lényeges, de kifelé kevésbé látható a digitális alapinfrastruktúra fejlesztése, így a gerinchálózat (HBONE) és általában a hálózati kapcsolatok folyamatos fejlesztése. Nőtt a hallgatói juttatások mértéke a hallgatói normatíva is. És persze mindig van mit tenni a jövőben is – erősíteni szükséges a munkaerőpiac és a képzés kapcsolatát, fontos lenne, ha tovább nőne a felsőoktatásba bekapcsolódó fiatalok száma.

A vidéki egyetemek vannak olyan jók, mint a budapestiek? Milyen fejlődési ívet írtak le ezek az intézmények?

Budapesten koncentrálódik magyar felsőoktatás fele. Ez persze azt jelenti, hogy szinte minden képzési terület esetében ide jön a legtöbb hallgató. Emiatt egy-egy nagy budapesti egyetemen valóban több kiváló hallgató lehet egy képzésben, mint egy vidéki egyetemen. A színvonalban azonban szerintem nincs különbség, az oktatás, a kutatás színvonala esetében nem a vidék-Budapest kettősség jeleneik meg, inkább az adott egyetem profilja, oktatóinak minősége. Ráadásul, ha az elhelyezkedést nézzük, a várható bért, akkor bizony sokszor a vidéki intézmények végzettjei nem csak a Budapestivel megegyező, hanem akár magasabb kezdőbért érhetnek el (műszaki terület vagy orvos-egészségtudomány).

Névjegy:
Nagy Zoltán 20 éve foglalkozik a felsőoktatás témájával, már hallgató korától érdekelte ez a téma. Elsősorban a diplomák munkaerőpiaci értéke, az egyetemi lét finanszírozása, a hallgatói hitelezés (Diákhitel) tartozik és a felsőoktatási rangsorok készítése tartozik az érdeklődési körébe. A Felsőoktatási Rangsor felsőoktatási szakértőjeként és a módszertan kidolgozójaként évek óta hasonlítja össze az egyes magyarországi felsőoktatási intézményeket.

Történész-történelemtanár, történelem szakos tanulmányait Szegeden és az ELTE-n végezte, diplomáit az ELTE-n szerezte, a HÖOK alelnöke 2003 és 2007 között, majd két évig a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja. Időközben a Diákhitel Központ FB-tagja 2005-2010 között. Az Educatio Nkft. Felsőoktatási Osztályának, majd az Oktatási Hivatal Felsőoktatási Elemzési Főosztályának vezetője 2013 és 2016 között. A Századvég Alapítvány és a Felsőoktatási Rangsor felsőoktatási szakértője 2017 óta, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. Oktatási Üzletág vezetője 2019- óta.