Ezért fáradunk el az online órák alatt!

Biztos veled is előfordult már, hogy bármennyire is igyekeztél figyelni előadáson, egyszerűen nem ment. Joggal remélhettük, hogy az online órák során ez majd másképpen lesz, de mégsem. Meglepődnél, ha azt mondanánk, ez cseppet sem a te hibád?

Minden napra egy meeting

A koronavírus világjárványnak köszönhetően ugrásszerűen megnőtt a digitális kommunikációs csatornák jelentősége. A korlátozások miatt az egyetlen mód arra, hogy találkozzunk családtagjainkkal, egyeztessünk kollégáinkkal, zökkenőmentesen folytathassuk tanulmányainkat, ha videokonferenciát indítunk.

Naponta több, mint százmillió videokonferencia zajlik, a jelenség pedig már nevet is kapott: zooming.

A névadó Zoomot senkinek sem kell bemutatni, az utóbbi időben mindenkinek szoros barátságot kellett kötnie vele. Stanfordi kutatók friss tanulmánya azonban kimutatta, hogy a Zoom olyan beépített kialakításbeli hibákkal rendelkezik, amelyek óhatatlanul fárasztják a testet és elmét. Fontos kiemelni, a kutatás nem a Zoom ellen irányul! Nagyon sok online kommunikációs platform szenved hasonló gyerekbetegségektől, miközben pótolhatatlan szolgáltatást nyújtanak. Elég egy-két apróság, és már kizárhatjuk az online előadások közbeni elalvás lehetőségét! Jeremy Bailenson professzor 4 kiváltó okát azonosította a "Zoom-bágyadtságnak". Nade mik is ezek?

Temérdek szemkontaktus és "természetellenesen nagy fejek"

Egy átlagos megbeszélésen megosztjuk figyelmünket, hol az előadóra figyelünk, hol jegyzetelünk, hol szimplán nézünk ki a fejünkből. Ettől eltérően a Zoom mindenkit részesít a rivaldafényben. Az éppen beszélő mellett az összes hallgató arcát is látni, pedig ennyi szemkontaktust képtelenség tartani.

Gondoljunk csak bele, előadás közben mennyit szoktunk stresszelni azon, hogy egy egész osztály bámul minket. Képzeljük el ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy előadnunk sem kell ezért a megkülönböztetett figyelemért!

Továbbá, a rossz kamerabeállításnak köszönhetően túl nagynak láthatod mások fejét. Ez azért zavaró, mert az agyunk a nagy képhez társítja azt a távolságot, amiből a való életben a látványt kapnánk. Ez pedig - finoman szólva - is a személyes terünk megsértését szimulálja.

A kamera behatárolja azt a fizikai teret, amiben mozgásunkat végezhetjük.
A kamera behatárolja azt a fizikai teret, amiben mozgásunkat végezhetjük.Fotó / Shutterstock

Frusztrál, hogy folyton magadat látod

Ahogy fentebb említettük, a Zoomon a hívás minden résztvevőjét látjuk, beleértve magunkat is. Képzeljük el, milyen lenne, ha a való életben valaki egy tükröt tartva követné minden mozdulatunkat. Egyrészt őrültnek tartanánk, másrészt stresszelne minket saját magunk konstans látványa.

Az ember alapvetően sokkal kritikusabb, ha külső szemlélőként tekint magára.

Olyan dolgok is feltűnnek neki, amiket másképpen észre se venne. Ilyenkor elönti a kényszer, megszállottan korrigálja a hibát, legalábbis igyekszik ezt tenni.

A kamera bebörtönöz

Ellentétben egy telefonhívással, videóchat közben nem mászkálhatunk fel-alá, pedig valljuk be, gyakran teszünk így.

A kamera behatárolja azt a fizikai teret, amiben mozgásunkat végezhetjük.

Ebből a "keretből" nem mozdulhatunk ki, még a legkisebb mozgásra is könnyen felfigyelhet bárki a résztvevők közül. Ez a korlátozás elkerülhetetlenül belekényszerít minket egy monoton helyzetbe. Figyelmünk lankad, a saját mozdulatainkra koncentrálunk, vagy még azokra sem.

Ne legyél olyan kritikus magaddal szemben! A webkamera senkiről sem a legelőnyösebb képet adja.
Ne legyél olyan kritikus magaddal szemben! A webkamera senkiről sem a legelőnyösebb képet adja.Fotó / Shutterstock

Információs túlterheltség

A világ legegyszerűbb dolgának hittük a beszélgetést, egészen míg be nem ültünk egy online meetingre. Szemtől szemben magától értetődően színesítjük kommunikációnkat nonverbális jelekkel. Online ezeket küldeni és fogadni is nehezebb. Egy mogorva arckifejezést, egy kézlegyintést látva könnyen gyanakodhatunk, hogy valami rosszat mondtunk. Közben csak a gyerekek rontottak be beszélgetőpartnerünk szobájába.

Nem elég az elhangzottakra koncentrálnunk, figyelnünk kell milyen egyéb jeleket társítanak hozzá a résztvevők.

Egyszerű fejrázásból vagy biccentésből túlzó mozdulatokat kell csinálnunk, hogy egyértelmű legyen, a válasz partnereinkek szólt, nem a környezetünkben valakinek.

Ezekkel a trükkökkel "frissítheted fel" magad!

Senki sem mondja, hogy full-screenben kell használnunk a Zoomot! Nyugodtan csukjuk le, minimalizáljuk a méretét, ezzel pihentetve szemünket és elkerülve a felesleges feszültséget.

Tartsunk kellő távolságot a kamerától, képzeljünk egy személyt a helyére.

Fordítsunk időt környezetünk előkészítésére, minél konfortosabbak vagyunk, annál kevésbé idegeskedünk. Mindazonáltal a legcélravezetőbb megoldás kameránk kikapcsolása. Inkább kérjünk engedélyt pár perc kameramentes pihenőre, mintsem közvetítsük, ahogy álomba szenderülünk.

Ha kíváncsi vagy, vajon Te is a "Zoom bágyadtság" áldozata vagy-e, ebből a tesztből megtudhatod!