Hallgatók a nagyvilágban: Thaiföld

Thaiföldről sokaknak csak a Másnaposok 2-ből megismert éjszakai élet és a legváratlanabb helyeken előforduló komodói varánuszok jutnak eszébe. Pedig ez az ország még sok minden mást is tartogat az ide utazók számára. Na de lássuk csak, hogyan is vélekedik az itt töltött szemeszteréről egy magyar egyetemista!

Rodrigó a Széchenyi István Egyetem közlekedésmérnök szakos hallgatója. A 2019/2020-as tanév tavaszi félévét Thaiföldön, az Asian Institute of Technology-n (a továbbiakban: AIT) töltötte.

Miért pont egy ilyen messzi országot választottál?
Ez egy vicces történet, mert én alapjáraton Spanyolországba akartam utazni nagyon sokáig. Aztán egyszer csak szembejött velem ez a lehetőség 2019 szeptemberében. Ázsia szerelmeseként azonnal tudtam, hogy élnem kell vele. Ennek ellenére először egyáltalán nem fogtam fel igazán, hogy van lehetőségem kiutazni Bangkokba és a mai napig nehéz elhinnem, hogy kint töltöttem 3 hónapot. Szóval úgy csináltam mindent, hogy fogalmam sem volt mivel jár.

"Itt igazán azt érezhettem, hogy nem csak egy Neptun kód vagyok."Fotó / Maráczi Rodrigó

Hol laktál a 3 hónap során?
Az egyetem egyik kollégiumában. A szobám egy 3 csillagos apartmannak nézett ki, amely elég fullos Thaiföldhöz képest. Igaz, hogy az itteni emberek európai szemmel a sztereotípiák szerint talán igénytelennek és kevésbé higiénikusnak tűnhetnek, de nem volt nagy problémám ebből. Persze, ha nagyon kellett, akkor megoldottam magamnak a takarítást. A szállással tehát teljesen meg voltam elégedve, mert tényleg jó volt.

Milyen volt a thai konyha?
A kajával az egyedüli gondom az volt, hogy a thai emberek mindent csípősen esznek. Még nasinak is erőspaprikát raktak ki az asztalokra. Egyszer megdöbbenten vettem észre, hogy egy kétéves kisgyerek is azt rágcsálta. Ezenkívül kiemelném még a tarót, aminek gyökere kiválóan megízesíti a különféle teákat.

Európaiként egy teljesen más kultúrába csöppentél bele, hogy tekintettek rád?
Nyitottan és közvetlenül viszonyultak hozzám. Odakint megismertem egy tánctanárnőt, akinek rendszeresen bejártam az óráira. Mivel itthon már részt vettem tánctanfolyamokon, így volt némi tapasztalatom a témában. Mikor ezt megtudta, azt kérte, hogy mutassak meg neki pár lépést. Ebből végül az lett, hogy később már egymást tanítottuk különböző táncstílusokra. Nagyon jóban lettünk, egyszer pedig benevezett engem egy versenyre, ahol el lehetett nyerni többek között az egyetem Mister Popular címét. Nagy örömömre én nyertem meg a versenyt, több, mint 400 kedveléssel többet gyűjtve a Facebookon a második helyezettnél. Tudni kell, hogy én voltam az első európai, aki indult ezen a versenyen, szóval rengeteg gratulációt kaptam. Érdekesség, hogy egy másik versenyszámban, a Mister AIT-ben is majdnem sikerült az élen végeznem, de az végül nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Az előzetesen velünk elkészített interjú és promo videó után a színpadi bemutatkozás következett, ahol mindenkinek feltettek egy kérdést. A többieknek teljesen általános témákban kellett kifejteniük a véleményüket, nekem viszont a következő elég személyes kérdést tették fel: Voltál-e már terrorizálva vagy bántalmazva az életben? Ha igen, hogyan kezelted? Mindenre fel voltam készülve, csak erre a kérdésre nem és természetesen alig bírtam megszólalni.

A helyi hallgatói önkormányzat látogatást szervezett az állatkertbe az új cserediákoknak.Fotó / Maráczi Rodrigó

Hogyan boldogultál a nyelvvel?
Odakint a városban nagyon kevesen tudtak angolul, szóval sokszor mutogatva kellett elmagyaráznom, hogy mit szeretnék, ami elég vicces volt. Ebből az következett, hogy szükségem volt egy-két thai kifejezés megtanulására, hiszen ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy elboldoguljak a piacon vagy egy éjszakai bárban.Ezzel ellentétben az egyetemen szinte mindenki folyékonyan beszélte az angolt, a többi európait is beleértve. Valamilyen szinten rosszul is éreztem magam emiatt, hiszen én nem tartoztam a nyelvzsenik közé.

Hogy ment a tanulás?
Közlekedésmérnök hallgatóként építőmérnök MSc-re tudtam kimenni, mivel ott olyan tantárgyakat tanultak, amelyek számomra is fontosak voltak. Azt tudni kell, hogy Thaiföldön egy félévben 2 vizsgaidőszak van. Sajnos a koronavírus miatt korábban haza kellett utaznom, így csak az első vizsgáimat írtam meg. A dolgozatok során abszolút semmi váratlan nem ért, mivel a tanárok mindenre felkészítettek minket és a szaktársaimmal is nagyon sokszor összeültünk együtt tanulni. Ami fura volt, hogy 7 osztályzat van odakint, ami teljesen eltér a magyar rendszertől. Az ember csak akkor bukik meg a vizsgán, ha nem jár be órákra, valamint nem írja meg a beadandókat és a dolgozatokat sem.

Milyenek voltak a tanárok? Foglalkoztak azzal, hogy külföldi hallgató vagy?
Ezt a kérdést talán egy történettel tudnám a legjobban megválaszolni. A helyi hallgatói önkormányzat szervezett az új cserediákoknak egy utazást az állatkertbe. Nekem viszont pénteken két fontos órám is lett volna, amit nem akartam kihagyni. A tanár erre azt mondta, hogy akkor megtartja vasárnap az órát és utána még korrepetálást is tart nekem, ha szükségem van rá. Az egészben a legjobban az lepett meg, hogy ebbe még az osztálytársaim is beleegyeztek. Odakint mindenben segítettek nekem a tanárok és az ügyintézők is nagyon segítőkészek voltak. Itt igazán azt érezhettem, hogy nem csak egy Neptun kód vagyok. A menzán a konyhás nénitől ingyen kaptuk a levest a főétel mellé. Ezzel a lehetőséggel annyiszor éltünk, hogy egy idő után már csak a fazekat rakta ki a pultra, mi pedig bármennyiszer merhettünk belőle. Összeségében azt mondhatom, hogy sokkal emberibben viselkedtek velem, mint Magyarországon.

"Először egyáltalán nem fogtam fel, hogy van lehetőségem kiutazni Bangkokba."Fotó / Maráczi Rodrigó

Volt honvágyad? Mit tanácsolsz ellene?
Egy-két különlegesebb naptól eltekintve abszolút nem. A kivétel édesanyám születésnapja és Valentin-nap volt, amikor többet gondoltam az otthoniakra. Alapvetően viszont ez nem volt nekem probléma, mert odakint annyi minden történt és annyi mindent éltem át, hogy időm se lett volna ilyen gondolatokra.Azt tanácsolom, hogy senki ne féljen emiatt. Ha tényleg ki szeretne menni az ember, akkor úgyis fel fogja találni magát. Használjátok ki az adódó lehetőségeket, menjetek kirándulni más városokba is, fedezzétek fel az országot, szerezzetek új barátokat és bátran próbáljatok beépülni az ottani közösségekbe is!

Mennyiben volt rád hatással az időközben számos helyen súlyosbodó járványhelyzet?
A járványt őszintén nem igazán vettem észre odakint. Az emberek alapvetően is hordtak maszkot a szmog miatt és fertőtlenítők is alapból voltak mindenhol. Az országban egyáltalán nem volt világ vége hangulat, szerintem elég higgadtan kezelték ezt a helyzetet akkoriban. Az egyetemen annyi változás történt, hogy a kirándulásokat és a tanulmányi utakat lemondták, valamint a bejárati kapuknál az őrök igazoltatták a bejutni akaró, számukra ismeretlen embereket.

Mivel lettél több az utazásod előtthöz képest?
Rengeteg mindennel több lettem. Például elvégeztem egy masszőr tanfolyamot, megtanultam angolul kommunikálni, megtanultam helytállni egyedül az életben és nemzetközi barátaim lettek, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Kinek ajánlanád a programot? Van olyan személyiségtípus, akinek nem?
Mindenkinek ajánlom, mivel szerintem egy ilyen helyzetben tapasztalod meg a legjobban, hogy ki vagy valójában.

A külföldi részképzés kihagyhatatlan lehetőség, minden olyan hallgató számára, aki világot látna. Olyan elköteleződés ez, ami személyes és szakmai életetek sorsdöntő mérföldköve lesz. Az Erasmusnak és a többi ösztöndíjprogramnak hála, álmaitok karnyújtásnyi közelségben vannak. A látogatható országok tárháza végtelen, a felejthetetlen pillanatok csak Rátok várnak!
Sorozatunkban különböző országokban tanult hallgatók mesélnek személyes élményeikről, tapasztalataikról. Célunk, hogy általuk hiteles forrásból ismerjétek meg a kinti életet, ezzel segítve kiválasztani a hozzátok legjobban illő országot!
Eddigi állomásaink Svájc és Portugália voltak.