Amikor rájössz, a közösségi finanszírozás nem is modern dolog: távoli civilizációk középkori oktatása

Közösségi finanszírozás, szakterületekre specializálódó egyetemek, a fiúk és lányok rendszerszintű oktatása – ezekre a dolgokra szeretünk modern vívmányként gondolni. De vajon valóban így van ez?

Ha történelemről gondolkodunk, néha hajlamosak vagyunk Európa határaira szorítkozni, pedig az élet ezen kívül is zajlott: akár fejlettebb szinten is, mint nálunk.

A csodás Kelet  

Kevesen tudják, de a marokkói Karavijin Egyetem még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, ezt tartják ugyanis a világ legeslegrégebb óta folyamatosan működő egyetemének. Az egyetemek egyébként jóval korábban megjelentek a Közel-Keleten, mint az európai nagyvárosokban: már a 800-as évektől léteztek orvosi képzést nyújtó intézmények.

A marokkói Karavijin Egyetem még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült
A marokkói Karavijin Egyetem még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerültFotó / AFP

Az oktatás Indiában is rendkívül fejlett keretek között zajlott már az első ezredfordulót megelőzően is: több egyetem is működött a térségben, melyek ráadásul egy-egy adott tudományterületre specializálódtak, és akadt köztük olyan is, amely tízezres hallgatói létszámmal büszkélkedhetett. Mai szemmel megdöbbentő, de a teljes oktatás szóban zajlott, és a memóriára hagyatkoztak.

Az oktatás Indiában is rendkívül fejlett keretek között zajlott már az első ezredfordulót megelőzően is
Az oktatás Indiában is rendkívül fejlett keretek között zajlott már az első ezredfordulót megelőzően isFotó / AFP

Ha ez még nem lenne elegendő, a hindu iskolák teljesen ingyenesek voltak, ugyanis megtiszteltetésnek tartották, ha valaki a fiatalabbak oktatásában részt vehetett. Ettől függetlenül az intézmények fenntartásának voltak költségei, ezt pedig teljesen önkéntes közösségi finanszírozásból fedezték.

Amerika

Az aztékok neve talán rémlik a történelemkönyvekből, de azért viszonylag keveset tanulunk ezeknek a népeknek a civilizációjáról. Az Azték Birodalom a XIV. és a XVI. századok között létezett a mai Közép-Mexikó területén.

Bár mindkét nem részesült valamiféle képzésben, a nőket nem tanították írni és olvasni
Bár mindkét nem részesült valamiféle képzésben, a nőket nem tanították írni és olvasniFotó / AFP

A gyerekek 14 éves korukig családjuk körében sajátították el az "ősök tudását", ami tulajdonképpen egyfajta kulturális alapműveltséget jelenthetett – fontos azonban, hogy a családi környezetben történő oktatást is ellenőrizte egy hivatalos szerv. Ezt követően, mikor a gyerekek betöltötték 15. életévüket, megkezdődött az intézményes oktatásuk. Bár mindkét nem részesült valamiféle képzésben, a nőket nem tanították írni és olvasni, ellenben átfogó vallási nevelésben részesültek.