Amikor rájössz, a közösségi finanszírozás nem is modern dolog: távoli civilizációk középkori oktatása

Közösségi finanszírozás, szakterületekre specializálódó egyetemek, a fiúk és lányok rendszerszintű oktatása – ezekre a dolgokra szeretünk modern vívmányként gondolni. De vajon valóban így van ez?

Ha történelemről gondolkodunk, néha hajlamosak vagyunk Európa határaira szorítkozni, pedig az élet ezen kívül is zajlott: akár fejlettebb szinten is, mint nálunk.

A csodás Kelet  

Kevesen tudják, de a marokkói Karavijin Egyetem még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, ezt tartják ugyanis a világ legeslegrégebb óta folyamatosan működő egyetemének. Az egyetemek egyébként jóval korábban megjelentek a Közel-Keleten, mint az európai nagyvárosokban: már a 800-as évektől léteztek orvosi képzést nyújtó intézmények.

A marokkói Karavijin Egyetem még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerültFotó / AFP

Az oktatás Indiában is rendkívül fejlett keretek között zajlott már az első ezredfordulót megelőzően is: több egyetem is működött a térségben, melyek ráadásul egy-egy adott tudományterületre specializálódtak, és akadt köztük olyan is, amely tízezres hallgatói létszámmal büszkélkedhetett. Mai szemmel megdöbbentő, de a teljes oktatás szóban zajlott, és a memóriára hagyatkoztak.

Az oktatás Indiában is rendkívül fejlett keretek között zajlott már az első ezredfordulót megelőzően isFotó / AFP

Ha ez még nem lenne elegendő, a hindu iskolák teljesen ingyenesek voltak, ugyanis megtiszteltetésnek tartották, ha valaki a fiatalabbak oktatásában részt vehetett. Ettől függetlenül az intézmények fenntartásának voltak költségei, ezt pedig teljesen önkéntes közösségi finanszírozásból fedezték.

Amerika

Az aztékok neve talán rémlik a történelemkönyvekből, de azért viszonylag keveset tanulunk ezeknek a népeknek a civilizációjáról. Az Azték Birodalom a XIV. és a XVI. századok között létezett a mai Közép-Mexikó területén.

Bár mindkét nem részesült valamiféle képzésben, a nőket nem tanították írni és olvasniFotó / AFP

A gyerekek 14 éves korukig családjuk körében sajátították el az "ősök tudását", ami tulajdonképpen egyfajta kulturális alapműveltséget jelenthetett – fontos azonban, hogy a családi környezetben történő oktatást is ellenőrizte egy hivatalos szerv. Ezt követően, mikor a gyerekek betöltötték 15. életévüket, megkezdődött az intézményes oktatásuk. Bár mindkét nem részesült valamiféle képzésben, a nőket nem tanították írni és olvasni, ellenben átfogó vallási nevelésben részesültek.