Mi lett veletek gólyák? - a Covid-örökség II.
A Teams előtt gubbaszva valószínűleg többünket ellepett a mámoros nosztalgia, mikor vágyakozva tekintettünk vissza az egyetem falai között töltött időre. Ugyanakkor van egy hallgatói réteg, akiknek még ez sem adatott meg.
Az első évfolyamos hallgatókat egyezményesen gólyáknak hívjuk. Az, hogy ez a jelző “hivatalosan” meddig illeti őket, egyetemenként változik. Van, ahol a gólyabál után már “teljes értékű” egyetemi polgárok, máshol külön beavatási szertartásokon kell átesni. Egyébként a “gólya” magyar sajátosság, minden országban máshogy nevezik az elsőéveseket. Például a németeknél rókák, a románoknál kacsák, máshol közük sincs az állatokhoz. Az etimológiai szótár szerint eredete azzal magyarázható, hogy a gólya - réven, hogy költöző madár - minden tavasszal "újoncként" érkezik meg. Bárhogy is hívjuk őket, nélkülük nem beszélhetnénk felsőoktatásról. Ők jelentik az utánpótlását, amire az egész rendszer épül. Az intézmények úgy alakítják ki portfóliójukat, hogy minél vonzóbb lehetőséget teremtsenek a fiataloknak, legyen szó szakmai tudásátadásról, önfejlesztésről, karrierépítésről vagy akár szabadidős szórakozásról. Hogy kinek mi a fontos, az már egyéni preferencia kérdése. Mindenki volt egyszer gólya, és reméljük, számuk évről-évre nőni fog. Mielőtt azonban a középiskolai osztályteremből a nagybetűs életben találnák magukat, szembe kell nézniük gyerekkoruk legnagyobb mumusával.
Valóban megértünk
Bár a gólyák eddig nem tapasztalhatták meg, mit jelent úgy igazán egyetemistának lenni, a távoktatásról már bőven tudnak mit mesélni. Az online oktatásra való átállás még a felszerelt egyetemeknek is döcögősen sikerült, nemhogy a jóval gyengébb infrastrukturális háttérrel rendelkező középiskoláknak. Mikor tavaly márciusban a kormány bejelentette a bezártást, az ország végzősei egyként szörnyedtek el: “Mi lesz így az érettségivel?” Persze azóta tudjuk a választ, de gondoljunk bele, idén is mennyi bizonytalanság övezte az érettségit, nemhogy tavaly. Az utolsó kritikus hónapoknak felkészülésről kellett volna szólni, ehelyett a sötétben tapogatózva igyekeztek elsajátítani az új tanulási folyamatokat. Hála a tanárok, szülők és diákok emberfeletti munkájának, a 2020-as érettségi időszak megpróbáltatása már a múlté. Az akadályt a többség sikeresen megugrotta, de voltak, akik inkább halasztottak egy évet. Úgy vélték, ekkora káoszban jobb várni és biztosra menni, ezt pedig senki sem róhatja fel nekik. Egy évvel ezelőtt nagyon nehéz volt jó döntést hozni, még most is az. Tanultunk a tavalyi esetből, de vajon eleget? Ha nemzetközi szinten körbenézünk, megoldások garmadáját látjuk, nincs egy univerzális helyes út. A fenálló nehézségekre tekintettel SuliLife oldalunkon igyekeztünk minden segítséget megadni az érettségizőknek. Aztán majd július 22-én kiderül, hogyan tovább, szó szerint.
Felvi.hu: elérte a(z) Microsoft Teams távoktatás ponthatárát
Az ikonikus SMS-ek után az első dolog - persze csak miután elújságoltuk szüleinknek, és posztoltuk közösségi médiára -, hogy felmegyünk az intézményi honlapra, bekövetjük Facebook oldalukat, majd elkezdjük összeszedni a gólyatáborral kapcsolatos infókat. 2020-ban ez kimaradt. A gólyatáborokat a hallgatói önkormányzatok - adott esetben más hallgatói szervezetek - az egyetemekkel együttműködve valósítják meg. A szervezők bár felkészültek és reménykedtek, a járványhelyzet alakulását látva már tavasszal lemondták az eseményeket. Az emberek egészsége forgott kockán, senki sem merte bevállalni. A gólyatábor az egyetemista lét legelső mérföldköve. A gólyák itt találkoznak szak- és évfolyamtársaikkal, felsőbbéves mentort kapnak maguk mellé, megismerik a legfontosabb tudnivalókat. A tábort úgy hagyják el, hogy érzik, már tartoznak valahová, nem lesznek egyedül. Természetesen a részvétel nélkül ugyanúgy be lehet illeszkedni a közösségbe, bár sokkal nehezebb. A hallgatói önkormányzatok ezért a lehetőségeket mérlegelve, a megszokottól eltérő keretek között törekedtek elősegíteni a gólyák integrációját. Különböző offline és online programok kerültek megrendezésre, de a gólyatábor feelingjét semmi sem képes pótolni.
Fészek nélkül
Sebaj, akkor majd előadáson, szemináriumon összeismerkedünk szaktársainnkal. Hát nem. Ugyan pár helyen ősszel jelenléti, vagy hibrid oktatással kezdtek, a koronavírus második hullámának tetőzésével mindenhol átálltak a biztonságosabb online oktatásra. Tényleg semmi olyan platform nem maradt, ahol a hallgatók találkozhattak volna. A védelmi intézkedések betartása össztársadalmi érdek, tisztában vagyunk jelentőségével, mégis borzasztóan nehéz így élni.
Kérem, legyenek szívesek bekapcsolni a kamerát!
Tegyük félre az ismerkedést és a közösségi élményeket, nézzük magát az oktatást. A tanrendek úgy vannak összeállítva, hogy az első év tárgyai “szoktató” jellegűek legyenek. Kettős célt szolgálnak, egyrészt lefektetik az adott képzés alapjait, másrészt az egyetemi követelményrendszerbe nyújtanak betekintést. Teljesen más tanulási technikát igényel egy témazáró és egy zárthelyi dolgozat. A régi osztályteremhez képest a több száz fős előadó valódi kolosszeum. Ég és föld a különbség egyetem és középiskola között,főleg ha belevesszük ahagyományos és az online oktatás eltérő jellegét. A gép előtt ülve úgy és akkor veszünk részt az órákon, ahogy éppen óhajtjuk. Mi a fenéért kéne rendbe tenni magunkat és felöltözni, ha egy kattintással kikapcsoljuk a kamerát. Tehetünk róla, hogy a Netflix érdekesebb, mint a tanár mondanivalója? Aztán ott vannak a vizsgák. Valljuk be, az online számonkéréseken sokkal könnyebben vehetünk igénybe bizonyos “segítségeket”. A puskázás kiküszöbölésére eltérő megoldások születtek, de egyik módszer sem garantálja a fair playt. Mindent összevetve,a távoktatás egyszerűen nem képes reálisan visszaadni a hallgatói léttel járó kötelezettségeket.Sajnos most a gólyák - önhibájukon kívül - ehhez szoktak hozzá.
Egy csónakban evezünk
A 2020-as évfolyamnak ezidáig nem adatott meg a normális hallgatói életérzés. Szeptemberben az egyetemek és a HÖK-ök feladata lesz megszervezni teljeskörű beilleszkedésüket. Rajtuk áll vagy bukik, hogy ezek a gólyák később miként fognak visszatekinteni hallgatói éveikre. Nem kis próbatételről beszélünk, főleg ha számításba veszünk még valamit. Tanévkezdéskor a tavalyi elsőévesek mellé beérkeznek az ideiek, két évfolyamról kell egyszerre gondoskodni. A 2021-ben kezdett keresztféléveseket kivehetjük a képletből. A keresztesek döntő többsége mesterképzéses, ők már fél lábbal kint vannak a felsőoktatásból. Ismerik a követelményeket, megvan a társaságuk, az éjszakai mulatozást munkára cserélik. Gyors fejszámolást végezve intézményenként több száz, ha nem ezres nagyságrendű integrációról beszélhetünk. Ember legyen a talpán, aki ezt képes levezényelni. Bízunk benne, hogy a felsőbbévesek és a hökösök képesek lesznek a régi-újoncoknak visszaadni mindazt, amit a vírus elvett. A készületek megkezdődtek, a lelkesedés töretlen. A negyedik hullám gondolatát igyekezzünk elménk leghátsó szegletébe rejteni.
Pár szó hozzátok, kedves Gólyák!
Hihetetlen teljesítményt vittetek véghez az elmúlt másfél évben. Győzedelmeskedtetek az érettségi fölött egy soha nem látott zűrzavar kellős közepén, kemény munkátok gyümölcseként bekerültetek egyetemre. Igaz se gólyatáborban, se máshol nem volt lehetőségetek az ismerkedésre, de nemsokára ez változni fog. Ősszel már együtt bulizhattok és nevethettek a távoktatás bakijain. A világ kitárul előttetek. A lehetőségek tárháza végtelen, csak rajtatok áll, mit kezdtek majd vele. Ha bármikor elfogna Benneteket a kétely, merítsetek erőt a mögöttetek álló időszakból!