Hogyan tovább felsőoktatás? - a Covid-örökség I.

Három szemeszter telt el a koronavírus járvány kirobbanása óta. Hál'istennek nagyon úgy néz ki, hogy nemsokára végleg kijutunk az alagútból. De vajon mit tanult mindebből a felsőoktatás?

Az úgy volt, hogy...Mikor több mint egy éve felütötte fejét a koronavírus, nem gondoltuk volna, mennyire gyökeresen fogja megváltoztatni mindennapjainkat. Határozottan kijelenthetjük, a járvány mindenkit érintett. A társadalmi rendszerek közül a gazdaság, az egészségügy és az oktatás szenvedett leginkább. Életünk folyamatos tanulás. Hála az utóbbi időszaknak, bőven van miből tanulságot levonni. Tavaly márciusban az egyetemeknek egy hét leforgása alatt kellett átállni jelenléti oktatásról online-ra. A vírus előtt meg sem fordult a fejünkben, hogy valaha hagyományos jelzővel fogjuk illetni az akkori tanulmányainkat. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és valamivel okosabbak lettünk. Mindenki máshogy könyvelte el tapasztalatait, a hallgatók Facebook csoportokban és memeoldalakon adtak hangot véleményüknek. A felsőoktatási intézmények belső üléseken vitatták meg a szükséges lépéseket. Oldalunkon két interjút is megtalálhattok a témában.Hankó Balázs, felsőoktatásért felelős államtitkár foglalta össze a rendkívüli helyzet konklúzióit, valamint, hogy mire számíthatunk a közeljövőben. Murai László, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke pedig a hallgatói érdekek mentén fejtette ki véleményét. Egyébként a HÖOK két kérdőív, és több mint 27 000 kitöltő alapján "Távoktatás jelentés" címszóval tanulmányt készített az ország oktatási rendszerének változásáról. Most megpróbáljuk összeszedni, miket fogunk majd mesélni unokáinknak a távoktatásról.

Kiderült, mi a fontos?A recept egyszerű: vedd az előadásokat és szemináriumokat, rögzítsd őket, töltsd fel a Moodle-ra vagy egyéb felületre, csapd hozzá a jegyzeteket, a fontos órákat tartsd meg Teams-en. Ez a hálátlan sors várt az oktatókra az elmúlt másfél évben. Tanárnak lenni hivatás, akár élő közönségnek, akár egy kamerának kell átadni a tudást. Bár példaértékűen állták a sarat, azért bőven akadtak hallgatói panaszok. Tegyük a szívünkre a kezünk, azért mi sem tanúsítottunk mindigkellő tiszteletetaz online órák alatt. Pörgött a Netflix és a LoL, majszoltuk a hűtőből szerzett zsákmányunkat, pizsamában elmélkedtünk az élet értelmén, vagy simán az igazak álmát aludtuk. A távoktatás még inkább diverzifikálta az oktatás minőségét. A közgazdasági képzéseknél még megoldható volt a tananyag digitális transzformálása, de olyan erősen gyakorlatorientáltak - és speciális labormunkát igénylő - szakoknál, mint a mérnök, vagy az orvos, ez esélytelen volt. Az érettségizőknek el kellett gondolkodniuk, megéri most belevágni a nagybetűs életbe, vagy inkább várjanak egy évet? Vajon a hallgatók ilyen körülmények között el tudják sajátítani a pályájukhoz szükséges tudást? Passzív vagy aktív félév a megoldás? Legrosszabbul az önköltséges hallgatók jártak, hisz az ő helyzetükben komoly anyagi vonzata volt a döntésnek. Nem mindegy, milyen típusú képzésért fizetnek félévente százezreket.

Aztán ne feledkezzünk meg arról, hogy az egyetemi infrastruktúra rendelkezésre állása egy dolog, de mi a helyzet otthonunkban? Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyszer sem paráztak az internetkapcsolat stabilitásán egy vizsga vagy zárthelyi alatt. A tech cégek hatalmasat kaszáltak a távoktatáshoz szükséges eszközök - fejhallgatók, mikrofonok, kamerák - értékesítésével. Kijelenthetjük, hogy mind intézményi, mind hallgatói oldalon masszív áldozatok és ráfordítások kellettek a távoktatási rendszer kiépítéséhez. Ennek tükrében valószínűtlen, hogy a veszély elmúltával mindez a kukában landolna.

A távoktatás még inkább diverzifikálta az oktatás minőségét.Fotó / 123RF

De mely részei maradhatnak?Az online számonkérések a megkérdőjelezhető tisztaság miatt minden bizonnyal kikerülnek a képből. A tárgyak rögzítése mindenképp hasznos, azonban felmerül egy érdekes kérdés. Ez elmúlt három szemeszter során megbizonyosodhattunk arról, mit lehetett gond nélkül átültetni az online térbe, és hol elengedhetetlen jelenléti oktatást tartani. Az előadások és szemináriumok/gyakorlatok még élesebben elválhatnak. Minek hetente fizetni az áramot, a takarítót, a tanárt, ha elég félévente - vagy akár ritkábban - egyszer felvenni az órát. A hallgatók példának okáért joggal nehezményezhetik, hogy ezentúl nem lesz értelme bejárni előadásra, ha az amúgy sem interaktív, és különösebb hozzáadott értéke sincs a személyes jelenlétnek. Távoktatásban minden bármikor és bárhol visszanézhető, sokkal könnyebb így az időmenedzsment. Ellenben az oktatókat ez komoly érvágásként érheti, a modernizáció kizárólag kölcsönös párbeszéd és kompromisszumok útján valósulhat meg.

Nem csak a jedi és a király visszatértét ünnepeljükA bulik, rendezvények hiánya, és a további korlátozások betartása ellehetetlenítette, hogy nagyobb társasággal találkozhassunk. Sőt, az intézmények zárvatartása meggátolta, hogy akár a folyosókon, tantermekben összefuthassunk ismerőseinkkel. Távol mindenkitől, a gép előtt ülve még azok az arcok is elkezdtek hiányozni, akiket amúgy ki nem állhattunk. Az egyetemek és a hallgatói önkormányzatok igyekeztek jobbnál-jobb online eseményeket szervezni a hallgatóságnak. Voltak kifejezetten innovatív és közkedvelt megoldások, de ezek sem tudják pótolni a személyes interakciókat. Így, hogy a régi rendezvények végre feltámadhatnak hamvaikból, kérdésessé válik vajon az online események létjogosultsága? Prognózisunk szerint, kezdetben biztos háttérbe szorulnak, hisz bőven van mit bepótolni. Egy party megszervezése nem pár perces, kétemberes munka. A rendezési feladatokat ellátó hallgatói szervezetek és egyetemi egységek erőforrása véges. A „hogyan tovább" a jövő zenéje, mindenesetre vétek lenne teljesen felhagyni a vívmányokkal. Az online tér kiküszöböli a fizikai határokat, ebben a rohanó világban könnyedén képes összehozni az embereket. A hagyományos és online események megfelelően kombinált portfóliója kiszélesíti a résztvevők körét. A vegyes érdeklődésű egyetemi polgároknak több lehetőségük nyílik a lazításra. A járvány idején szárnyra kaptak az e-sport bajnokságok, végre a gamerek számára is elérhetővé vált egy eddig igen alulreprezentált, szívükhöz közeli szórakozási forma.

Embere válogatja, kit mi viselt meg legjobban, mi hozta számára a legélesebb fordulatot.Fotó / 123RF

 Mikor nincs hol lakni

A kollégiumok bezárásával egyik pillanatról a másikra szűnt meg a fedél a hallgatók feje felett. Mondhatnánk, hogy oké, de az online oktatás miatt ez úgyse számít. Persze problémás volt megszervezni a költözést, de utána karikacsapásra megszűnik minden viszontagság. Nos ezt állítva közel se lenne igazunk, ráadásként szúrós pillantásokat kapnánk a kollégistáktól. A kiköltözés jóval összetettebb kérdéskör annál, mint azt egy laikus elsőre gondolja. Valaki azért kollégista, mert egyrészt a családi háttere miatt szüksége van a támogatásra, másrészt nem egy metrónyira lakik az egyetemtől. Azzal, hogy el kellett hagyniuk a várost, ahol tanulnak, életük egy részét is hátrahagyták. Személyes kapcsolatuk megszakadt barátaikkal, megszokott szabadidős tevékenységeiket teljesen át kellett szervezniük. Ha munka-, gyakornoki helyük nem tért át home office munkavégzésre, állásukat - és ezzel jövedelmüket - is elvesztették. A mamahotelben lehet spórolni, de biztos minden fiatal felnőtt erre vágyik? A családi fészekbe való visszailleszkedés mind a szülők, mind a gyerek részéről alkalmazkodást igényelt. A generációs különbségek okozta súrlódások, nézeteltérések még szerető családon belül sem ördögtől valók. A technikai hátteret itt már nem szeretnénk ismételten felemlegetni. Mellékesen megjegyezzük, az albérleteseknek szintén mérlegelni kellett: megéri fizetni a bérleti díjat és a rezsit, vagy inkább hazatérjenek? Reményeink szerint, a 2021-es őszi félévben a kollégiumok tárt kapukkal fogadhatják régi és új vendégeiket. A kollégista és albérletes hallgatók arányát nem a koronavírusos élmények fogják alakítani, hanem a mindenkori gazdasági, lakhatási helyzet, valamint a kollégiumi bekerülési követelmények.

Nyilvánvalóan ezeken a témákon kívül rengeteg más aspektust lehet érinteni, például a gólyák helyzete, az online vizsgáztatás külön cikket érdemel. Embere válogatja, kit mi viselt meg legjobban, mi hozta számára a legélesebb fordulatot. Most az a fontos, hogy élvezzük ki azt - az egyre nagyobb - szeletet, amit visszakaptunk egykori életünkből. Ha pedig tehetjük, gondolkozzunk el, milyen tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak az elmúlt időben.