Értéktelen vagyok, ha nem vettek fel? - szakpszichológus válaszol

Sokszor azzal riogatják a felvételizőket, hogy ezen múlik a jövőjük. Tényleg ennyire komolyan kell venni? Mi játszódhat le azok fejében, akik most nem nyertek felvételt?

Alapvetően a tét az nagy és nagy nyomás nehezedik azokra diákokra, akik valóban szeretnének bekerülni. Sőt megjelenik a félelem és az izgatottság érzete is. Szerintem az lenne a baj, ha mindezeket nem érezné a diák és nem tartana az adott helyzettől.
Azt gondolom, hogy egy bizonyos szintű félelem és izgatottság a teljesítményünket adott helyzetben fokozhatja. Minden felvételiző tudja, hogy megmérettetésen megy keresztül, a kérdés csupán az, hogy ez kiben, hogyan csapódik le, ugyanis a félelem könnyen át tud alakulni szorongássá. Ennek következtében a diák azt feltételezheti, hogy az élete múlik ezen, sőt szélsőséges esetben azt hiszi, hogy ha itt elbukik, akkor az egy olyan megaláztatás és szégyen, amit ő nem tud elviselni.

Beindulhat egy önmagát leértékelő attitűd: "kevés vagyok és nem szerethető".

Azok vannak a leginkább kitéve ennek a veszélynek, akik bizonyos teljesítési helyzetben nem reálisan élik meg a lehetséges következményeket, és könnyen bekerülnek egy olyan dimenzióba, ahol az önértékelés és az önbecsülés sérül. Tehát azokat, akik kevésnek és nem szerethetőnek érzik magukat, őket könnyebben be tudja szippantani az a spirál, amelyben a sikertelen felvételi teljesen maga alá gyűri az illetőt. Ebben ott rejlik a teljesítményszorongás. A szorongás alapvetően egy irreális félelem, ami nem arra ösztökéli az illetőt, hogy megküzdjön és mozgósítsa erőforrásait, hanem passzívvá teszi.

Milyen megküzdési stratégiák lehetnek, ha így érez az adott illető?

Véleményem szerint, hogy ha valaki szorong és felfedezte magában a teljesítményszorongást is, akkor be kell vonni egy szakértőt, egy pszichológust. A pszichoterápia az az eszköz, amivel fel lehet tárni, hogy mi áll az adott probléma hátterében. Ha a mélyére nézünk és megértjük a tudattalan szorongás okozóját, akkor tudunk neki segíteni és ezáltal feloldódhat a szorongás. A teljesítményszorongás, egy olyan speciális szorongás, amit a teljesítményhelyzet felfokoz, és az illető azt érzi, hogy bizonyítania kell.

Ha volt egy álmod, de nem jött össze, akkor meg lehet elégedni a B tervvel? Mi ennek a mechanizmusa?

Azt gondolom, hogy az álmunkat, céljainkat újra lehet tervezni, keretezni, csupán az azokhoz vezető utat kell meghatároznunk és érdemes kis rész célokat kitűzni. Mondjuk, ha nekem az az álom, hogy bejussak a közgázra, akkor először is reálisan kell látnom a képességeimet, hogy egyáltalán jó vagyok-e matekból.
Véleményem szerint minden diák bárhova be tud kerülni, ha eléggé motivált, ha megfelelően tervez és ha valóban energiát fektet abba, hogy azt a célját elérje.
Ugyanis ha nem vagyok a legjobb matekból, akkor is be tudok kerülni csak lehet, nem most. Lehet, hogy tízszer annyi magánórát kell vennem, amihez mondjuk 3 évet kell a mekiben állnom, hogy ki tudjam fizetni azt.

Szerintem az a kijelentés, hogy "Összedőlt az álmom!" egy hamis gondolat.

Nyilván, ha nem vesznek fel először ezt élem meg, de ez nem így van. Sőt! Szerintem, amikor kijövünk ebből a szomorúságból, akkor látunk igazán tisztán és akkor tudunk megfelelően újratervezni. Végig kell gondolni, hogy mit csináltam jól vagy rosszul, mit tudok hozzátenni, akarok-e egyáltalán jövőre jelentkezni vagy csak a világnak akartam megmutatni, hogy képes vagyok rá.
Az is előfordulhat, hogy bekerültem az álom egyetemre, de időközben mégsem érzem magaménak, de nem merem otthagyni. Jó egyetem, sok pénzt lehetne az elvégzésével keresni, de mégsem az igazi.

Merjünk változtatni akár menet közben is!Ha aktívan éljük meg az életünket - és nem csak engedjük, hogy történjenek velünk a dolgok- akkor sokszor újra tudunk tervezni.
A pandémia nyertesei is azok a személyek, akik képesek voltak adaptálódni az új helyzethez és képesek voltak újrakeretezni az életüket, munkájukat, céljaikat. Ők kevésbé váltak passzív elszenvedőivé a vírus helyzetnek.

Mivel tölthetjük hasznosan a "kiesett" évet?

Amikor már túl vagyunk a sebeink nyalogatásán, a megzuhanáson, gondoljuk végig, hogyan tovább: milyen lehetőségeim vannak, mit szeretnék csinálni, tervezzem meg a következő évet. Ha például nem ment a biosz, akkor arra rá kell feküdnöm, de ne lazsáljak!
Azt kell megélnie egy felnőttnek, hogy van értelme felkelnie, tehát értelmet kell adni a mindennapjainak. Hasznos és értékesnek akkor érezhetem magamat, ha aktívan teszek valamit .

 A mi tippjeink, ha nem vettek fel:
Próbáld meg a pótfelvételit!
Nézd meg mit tanácsol, Márton Viktor!
Ne add fel!