Ugye te sem csaltál az online vizsgák során? - a Covid örökség III. rész

30 perc 60 kérdés

A távoktatás magával hozta a “távvizsgázást”, mivel az egyetemek zárva tartása miatt nem lehetett megvalósítani a jelenléti vizsgákat. Maradt az online számonkérés Moodlen és Teamsen. Tágas előadók helyett az otthon magányában vártuk a feladatlapokat, sehol egy tanár vagy felügyelő. A hallgatók - bizonyos esetekben - rendkívül életrevalók, sosem kellett a szomszédba menniük egy kis kreativitásért. Nyomban előkerültek az extra laptopok, a számtalan böngészőablakok, a megnyitott jegyzetek. Voicechat alkalmazások összekötésével szóbeliknél fülesünkben egyszerre hallgattuk az oktató kérdéseit és barátunk válaszait. Természetesen a tanárok sem most jöttek le a falvédőről. Hangsúlyosabb lett az elméleti tudás gyakorlati alkalmazására fókuszáló feladattípus, a tesztkérdések száma megnőtt, a rendelkezésre álló idő csökkent, kötelezővé vált a szemkontaktus és néhol a kamera körbe mutatása. Mindenféle kutatás készült a dolgozatok megírásához szükséges időkeretről: hány másodperc kell pontosan a kérdés elolvasására, a gondolkodásra, a válaszadásra. A rendszer félig-meddig működött, tagadhatatlanul nehezebbé vált puskázni, de nem lehetetlenné.

 Ugyanakkor azzal nem számolt senki, hogy így olyanok is puskázásra kényszerültek, akik tisztességesen futottak neki a megpróbáltatásoknak. A feszes tempó hatalmas nyomást helyezett a vizsgázók vállára, ilyen stresszhelyzetben még inkább leblokkoltak. A felkészült hallgatók azt látták, akárhogy igyekeznek, az nem elég. Bezzeg a csalók, nekik minden jobban sikerült! Ha mindenki svindlizik, én miért ne tehetném? Ennek köszönhetően egy már létező szakdék ékelődött a hallgatóság közé. Igen, hagyományos oktatás során úgyszintén számolni kell a csalással, de az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján korántsem ilyen mértékben. A továbbiakban abból a feltételezésből fogunk kiindulni, hogy a távoktatás alatt jelentősen megnőtt a puskázások száma. Ez nem bizonyított tény, inkább sejtés. Emellett létezik egy további népszerű elképzelés, mely szerint az elmúlt időszakban könnyebb volt elégséges és közepes érdemjegyet szerezni, mint korábban, ámbátor jót és jelest sokkal nehezebb.

Közelebb kerültünk az ösztöndíjhoz, vagy épp ellenkezőleg?

Maradjunk annál az állításnál, hogy a távoktatás alatt jobb érdemjegyeket lehet szerezni. Ha valóban így van, ez értelemszerűen a tanulmányi átlag növekedésével jár, tehát nagyobb esélyünk van a tanulmányi ösztöndíj elnyerésére. Elméleti síkon ez így lenne, gyakorlatban viszont tömeges jelenségről beszélünk. Nemcsak nekünk, de minden szaktársunknak sikerül feltornászni átlagát, ezzel pedig magát az ösztöndíj átlagot. Az ösztöndíjakért folyó küzdelem eddig is képes volt megosztani a hallgatóságot, hiszen a rendszer versengésre épül. Ahhoz, hogy pénzt szerezz, jobban kell teljesítened, mint a társaid. Nem egy konstans szintet kell elérni, hanem egy dinamikusan változó határt, aminek pontos értékét mindaddig homály fedi, míg kihirdetésre nem kerülnek az ösztöndíjak. Az elmúlt másfél évben többen emelték fel szavukat az irreálisan magas átlagok ellen.Századokon sőt ezredeken állt vagy bukott a féléves teljesítmény. A megítélt összegeket most hagyjuk figyelmen kívül, hiszen egyetemenként, évfolyamonként eltérnek, másrészt a kis pénz is pénz. A lényeg pusztán annyi: kaptál-e ösztöndíjat vagy sem? Akik nem részesültek támogatásban rögtön hangot adtak elégedetlenségüknek, mondván, a többiek biztos csaltak. Valljuk be, teljesen jogosan. Azonban nem tudhatjuk biztosra, ki köszönheti saját tudásának a jó eredményt, ki pedig segédeszközöknek. Simán lehet, hogy valaki önerőből ért el ötegészes átlagot, más puskázással alig tudta benntartani magát államin. No igen, az állami-önköltséges átsorolásról sem szabad megfeledkezni. Szerencsére tavaly kormányrendelet értelmében a 2020/2021-es tanévben nem kerülhetett sor átsorolásra. A fő probléma azzal van, hogy a puskázás kézzelfogható következményekkel jár. Nem egy jegyről szól a vita - sokakat ez nem is érdekel -, hanem egy féléves, havi rendszerességű juttatásról, durvább esetben százezres nagyságrendű tandíjról és a diploma értékéről. 

 Szeretném megköszönni diplomámat a távoktatásnak!

Már a pénz is komoly következménye, és még nem beszéltünk a nagy téttel bíró vizsgákról, amilyen az államvizsga vagy a mesteres felvételi. Előbbit az intézmények igyekeztek megoldani - volt ahol sikerült, volt ahol nem - jelenléti formában, hiszen az egyetemi éveink legmeghatározóbb próbatétele. Egyrészt ceremóniális jelentőséggel bír, másfelől súlya miatt biztos, ami biztos jobb maradéktalanul kiküszöbölni a puskázás lehetőségét. Bár a diplomajegyet manapság jóval kevesebb cég veszi figyelembe, mégis elismeréssel - főleg a vörös diploma - járnak, illetve fontos szerepet töltenek be a továbbtanulásban. A mesteres felvételi eljárásoknál kevés sokszínűbb dolog létezik a Földön, ahány hely, annyi variáció. Általában szóbeli és írásbeli fordulóból állnak, azon felül, hogy beszámítják alapszakos tanulmányainkat. Az írásbeli jellemzően szakmai tudást kér vissza tesztek és esszék formájában, így ezeket az arra hajlamosak még - persze intézménye válogatja - meg oldhatjáki “okosba”.  A szóbelit nincs értelme elcsalni, mivel nehezebb és látványosabb, valamint a kérdések során a jelölt motivációjára kíváncsiak, amit egyedül a saját fejünkből rángathatunk elő. Összefoglalva az online számonkérés a záróvizsgák alakulását érintetlenül hagyta, ellenben a felvételiknél nem zárhatjuk ki a külső segítség befolyását.

Legyenek bármennyire is fontosak a vizsgák, az egészség még fontosabb. Egy felsőoktatási intézményt sem érhet vád azért, mert a jelenléti vizsgáztatás helyett az online mellett döntött.Képzeljük csak el a botrányt, ha bármely esetben tömeges megbetegedést jelentettek volna. Ennél még az is jobb, ha - mint eddig is előfordulhatott covid és online vizsgázás nélkül is - valaki puskázással került be egy intézménybe vagy épp ezért vált jogosulttá az ösztöndíjra. Ahogy eddig sem, ezt a lehetőséget online vizsga esetén sem zárhatjuk ki.