Dr. Maruzsa Zoltán: A napi közhangulat és hírözön nem irányíthatja az oktatáspolitikát

Vírushelyzet, átoltottság, pedagógushiány, tanárképzés, katonai szolgálat, előrehozott érettségi, iskolaválasztás - többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt az Unilife-nak a köznevelésért felelős államtitkár.

A vírus esetében nem lehet pozitívumokról beszélni, de az oktatás kapcsán sikerült összecsomagolnunk bármi jót az elmúlt időszakból?

Hihetetlen mértékű digitalizáció valósult meg a magyar oktatásban, amelyet semmilyen oktatáspolitikai intézkedés vagy reform nem tudott volna elérni. Az, hogy egyik pillanatról a másikra át kellett állnunk a tantermen kívüli, digitális munkarendre, a kezdeti nehézségek után sok tapasztalatot halmozott fel a fiataloknál és a pedagógusoknál is.

A jelenléti oktatást hatékonyabbnak tartjuk és ezért preferáljuk, de ezeket a tapasztalatokat, digitális platformokat, eszközöket, technikákat, lehet, illetve kell is használni.

A visszajelzések alapján, bizonyára hamar kiderült, hogy mely területeket kell fejleszteni?

Az már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy ez a munkarend szoftvereket igényel, ahol nyilván a kezdet kezdetén a globális szoftverekhez lehetett nyúlni, de ezek az adatbiztonság terén megbízhatatlanok,

ezért készült a Digitális Kollaborációs Tér a Kréta rendszerén belül, amely nagyjából ugyanarra képes, mint a globális szoftverek, de az adatokat idehaza tárolja.

Ugyanez igaz a tartalmakra, ahol egész jól álltunk, hiszen éppen a módosított Nemzeti alaptantervvel párhuzamosan akartunk egy okostankönyv generációt felnyitni 2020 szeptemberében, ám végül már március 14-én elindítottuk, és napi 160-200 ezer tanuló használta ezeket. A digitális tartalmak fejlesztésében a járvány előtt a magasabb évfolyamokra koncentráltunk, hiszen az alsósok esetén még nem annyira hatékony az online platformra engedni őket, most viszont már fejlesztjük az alsós tananyagokat is, például pedagógusok által készített videó anyagokkal is.

Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a vírus önálló életet él, mégis mindenki azt várja, hogy jósoljanak. Hogyan lehet jól kommunikálni ilyenkor?

A legfontosabb, hogy higgadtak maradjunk és egyfajta bizalmat sugározzunk a nyilvánosság, illetve a szülők irányába. A mai, média által uralt világban igen könnyű egy szalagcím alapján százezreket megijeszteni, vagy rossz irányba vinni őket azzal, hogy nincs itt gond, csak kitalált egy probléma. Azonban a napi közhangulat és hírözön nem irányíthatja az oktatáspolitikát.

A cél az, hogy a tényeket szem előtt tartva, úgy haladjunk, hogy a tervezettség látható legyen, és ez eddig sikerült is.

Azzal azonban nehezen tudunk mit kezdeni, hogy manapság ellenőrizetlen hírforrásokból iszonyú mennyiségű információ tudja elérni az embereket, a kattintásvadász hírek pedig óriási károkat tudnak okozni a járványügyi védekezésben. Sajnos, ilyen a 21. század.

Iskolakezdéskor sokan nehezményezték, hogy önök túlságosan bíznak az oltásban és a megelőző intézkedésben...

Ausztriában úgy indult a tanév, hogy három héten keresztül minden gyereket hetente háromszor teszteltek, tehát összesen kilencszer, sajnos nincs jobb szó rá, vegzálták a gyerekeket, és végül alig egy ezreléknyi megbetegedést szűrtek ki. A helyzet ettől nem lett jobb ott, mint itt, nálunk is nyitva vannak az iskolák és működik az oktatási rendszer.

Én nem tapasztaltam, hogy szülők tömegei követelték volna, hogy a gyerekeket kilencszer teszteljük.

Azért helyezzük a hangsúlyt az oltásra a 7. évfolyamtól felfelé, mert ez ad valódi védelmet. Az alsó évfolyamokban és az óvodákban azt tesszük, amit az előző tanévben is tettünk sikerrel, vagyis, hogyha van igazolt megbetegedés, akkor az óvodában az adott csoportra nézve elrendeljük a rendkívüli szünetet, az iskolában pedig az 1-6 évfolyamokon a tantermen kívüli digitális munkarendet. Ez működik és hatékonyan szakítja meg a fertőződési láncokat az adott csoportokban, osztályokban.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Megyaszó Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola tanulói az ingyenes tanszercsomagokat nézik.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Megyaszó Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola tanulói az ingyenes tanszercsomagokat nézik.Fotó/ MTI

Elfogadhatónak találja az átoltottságot a tanárok és a diákok körében?

A tanároknál már tavasszal kialakult egy megnyugtató helyzet, hiszen oltási kampányt szerveztünk nekik, és ezt követően is folyamatosan oltakoztak, így a 90 százalékuk oltott, ami messze meghaladja az országos átlagot. A tanulók körében a köznevelési intézményekben a 7. osztálytól felfelé több mint a diákok fele már védett. Szükség van persze még helyi oltási kampányokra, hogy ahol helyben alacsonyabb az arány, ott ez javuljon, a lehetőségek adottak az oltópontokon, de a megyei oltási csoportok közreműködését is kérhetik.

Az intézmények szabad kezet kaptak a további „szigorítások" esetében?

Inkább azt mondanám, hogy vannak olyan területek, ahol az előző tanévben is megadtuk a kellő mozgásteret, hiszen 2020 augusztusában kiadott a minisztérium egy intézkedési tervet, amely például az étkeztetésre, oktatásszervezésre, a csúsztatott órakezdésre vonatkozóan ajánlásokat fogalmazott meg. Ebből minden intézmény azt adaptálta, amit jónak látott, és a helyi adottságoknak a legjobban megfelelt.

A maszk viselésre is volt ajánlás, de az intézmények a házirendjükbe foglaltak szerint, a szülői munkaközösséggel, a diákönkormányzattal egyetértésben hozhattak ennél szigorúbb intézkedéseket.

Amiben viszont a kormány és az operatív törzs magához vonta a hatásköröket, az az iskolák zárásával kapcsolatos lépések, vagyis a rendkívüli szünet, illetve a tantermen kívüli digitális munkarend elrendelése. Egyértelműbben fogalmazva: az operatív törzs vállalta át a felelősséget ezekben a helyzetekben, hogy ne a helyi pánik irányítsa a döntéseket.

Ha már említettük a pedagógusokat, egy manapság sokféleképpen megközelített kérdés is adja magát: lebutították, vagy vonzóbbá tették a tanárképzést?

Olvastam én is mindenfélét, és írtam rá egy választ augusztus elején. 2012-ben alakította ki a kormány az osztatlan tanárképzés akkori formáját. Ez úgy nézett ki, hogy három év közös, majd egy kétféle kimenettel bíró általános iskolai, valamint középiskolai képzésre került sor, az egyik 4+1 éves, a másik pedig 5+1 éves ág.

A hallgatók döntő többsége az utóbbit választja, ahol a középfokú intézményekben való tanításra készítik fel őket, majd ezt követően sokan mégis az általános iskolákban helyezkednek el.

Ez szakmailag létező probléma, csak az egyetem eddig - teljesen jogosan - azt mondta, hogy ha a hallgató középiskolai ágat választott, akkor erre készítik fel.

Tehát indokolatlannak tartották a kétféle kimenetet?

Igen, ezért a jövőben 5 éves, egységes tanárképzést szervezünk, ahol a középfokú intézményekre és a felső tagozatra is felkészíthetők a leendő tanárok. Ezt különösen indokolja például a 6 és 8 osztályos gimnáziumok léte, tehát az oktatási rendszerben is jóval kevésbé válik szét a felső tagozat és a középfokú oktatás. A tanárképzés ilyen átalakításával a hallgató rugalmasabban tud elhelyezkedni.

A képzés hossza lényegében nem változik, mert aki szeretne jobban elmélyülni és szüksége van rá, az egy ráépülő mesterképzés keretében további egy évet szánhat a diszciplináris tartalmakra.

Úgy vélem, ezért minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy lebutítottuk a tanárképzést, inkább azt mondanám, hogy a végzési, elhelyezkedési adatok birtokában, egészen pontosan nyolc évvel a jelenlegi rendszer elindítása után, egy finomhangolást hajtott végre az oktatási kormányzat, amelynek pozitív kimenetele lesz.  Ebben teljes egyetértés volt EMMI és az ITM részvételével kialakított Tanárképzési Bizottságban.

A Nikosz Beloiannisz Általános Iskola és Óvoda tanulóinak bemutatója a megújult sportpályáján.
A Nikosz Beloiannisz Általános Iskola és Óvoda tanulóinak bemutatója a megújult sportpályáján.Fotó / MTI

Jelenleg azonban a tanárhiány a fő kérdés.

Tanárnak eddig is azok mentek, akik a gyerekek nevelésében fantáziát láttak. Ez olyan hivatás, amelyre nagyon sokan szinte születnek, és ezt szeretik, ezt választják, ezzel akarnak foglalkozni. Fontos azt is látni, hogy az egész nyugati féltekén pedagógushiány van, és ez mutatja, hogy ez nem csak bérkérdés.

Mindez annak köszönhető, hogy gyökeresen megváltozott a munkaerőpiac, vagyis ma már nem annyira vonzó a fiatalok számára a „nyugdíjas állás" kategóriája,

az oktatási rendszer ugyanis azt kínálja a tanítóknak, tanároknak, hogy negyven évig tanítsanak matekot, kémiát, történelmet, földrajzot lehetőleg ugyanabban az iskolában. A mai fiatalok flexibilis, változó munkák felé vonzódnak, nálunk még nem is annyira, mint mondjuk Németországban, ahol a magas bérek ellenére ugyancsak nagy kihívás a tanári állomány feltöltése.

Lehet, hogy nem teljesen ezen múlik, de a fizetés sem elhanyagolandó tényező.

Nyilván van ennek egy bérezési oldala is, de sosem volt olyan időszak, amikor bárki azt állította volna, hogy azért ment tanárnak, mert ott topfizetések vannak. 2013 és 2017 között végrehajtottunk egy jelentős béremelést a pedagógus életpálya bevezetésével, tavaly nyáron további 10%-kal,

jövő év januárjától újabb 10%-kal emeljük a béreket, 2023-ra pedig további béremelést jelentett be a miniszterelnök.

Önmagában azonban nem ez fogja megoldani a helyzetet, mert, ha így lenne, akkor nem lenne pedagógushiány például Nyugat-Európa számos országában sem. Magyarországon ehhez képest a helyzet annyival kedvezőbb, hogy itt legalább magas a tanárképzésre jelentkezők aránya, hiszen ez a harmadik legnépszerűbb képzési terület.

A katonai szolgálattal járó előnyök nem arattak osztatlan sikert...

Azt azért rögzítsük, hogy ez nem egy tömegeket érintő intézkedés, hiszen viszonylag kis létszámú állományról beszélhetünk, akik a katonai szolgálat után ezzel a többletponttal mennek a felsőoktatásba.

Számukra ez kedvezmény, ám nem fog ezreket kiszorítani a magyar felsőoktatásból.

A másik fontos és releváns dolog, hogy a többletpontok rendszere 100 pontban maximált, és ez önmagában a felvételi rendszerét nem borítja fel. A pontszámok jelentős részét, 400 pontot, a korábbi tanulmányi és érettségi eredményekkel lehet megszerezni. Ráadásul az emelt szintért a mai napig jár többletpont.

A BME-n végeztek modellezéseket arról, hogy milyen a lemorzsolódási arány az első évfolyamon az emelt szinten érettségiző és a nem emelt szintű érettségivel érkezők között, és igenis szignifikáns eltérés volt, akik emelt matekkel jöttek, jóval nagyobb arányban teljesítették sikeresen az első évet. Ezért döntött úgy a kormány még 2014-ben, hogy 2020-tól egy emelt szintű érettségi kötelezővé váljon.

A Nemzeti alaptantervvel kapcsolatos visszajelzésekből, mit emelne ki?

Nem volt még olyan alaptanterv, melynek bevezetése körül ne lettek volna indulatok, és ez érthető is, hiszen sok pedagógus, egyetemi oktató, szülő és gyerek érintett abban, hogy mit tanítsunk, mit ne tanítsunk, mire helyezzünk hangsúlyokat.

Ez mindig társadalmi vitát, és bizonyos vonatkozásokban politikai vitát is generál.

A járvány ezt a diskurzust is felülírta, de szépen halad felmenő rendszerben a NAT bevezetése, és azt látjuk, hogy működőképes. Az előző kérdésére visszautalva, egyik fontos eleme, hogy csökkenti a tanulói óraterhelést, ami előnyös lehet például a pedagógushiány kezelésében is.

Szépen halad felmenő rendszerben a NAT bevezetése, és azt látjuk, hogy működőképes.
Szépen halad felmenő rendszerben a NAT bevezetése, és azt látjuk, hogy működőképes.Fotó / MTI

Mit tanácsol a szülőknek, hogyan válasszanak iskolákat, hiszen mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének?

Nagyon helyes, hogyha a legnagyobb odafigyeléssel, jó szándékkal vagyunk a tanulásuk irányában. A lényeg, hogy ne hagyjuk magára a gyereket, mert nagyon fontos az ő véleménye, hogy mit szeretne tanulni, mi szeretne lenni?

Nem a szülői álmokat kell beteljesíteni, amikor a gyereknek iskolát választunk.

Ha nem szeret tanulni, akkor nem feltétlenül kell erős iskolát választani, viszont amennyiben jó képességű és a kompetenciamérések alapján nem túl erősen teljesítő intézménybe szeretne menni, akkor ezt ne engedjük, mert elpazarolja a tehetségét. A legfontosabb, és ebben lehet kérni a pedagógusok, osztályfőnökök segítségét, hogy

a gyerekünk teljesítményét, terhelhetőségét megfelelően lássuk, illetve igyekezzünk arra a pályára ráállítani, amely az érdeklődésének, tehetségének, terhelhetőségének a legmegfelelőbb.

Ez minden esetben egyéni döntés. Négy lányom van, az elsőnél mi is sokat dilemmáztunk. A másodiknál óriási szerepe volt annak, hogy látta a nővére iskolájában folyó tantermen kívüli, digitális munkarendet, ő is esetenként odaült nyolcadikosként az elsős gimis órákra, és annyira tetszett neki, hogy végül ugyanazt az iskolát választotta, pedig eredetileg más irányba ment volna.

Nem kis stressz ez a szülőknek sem. Azon kívül, hogy a pedagógusok véleményét kérik, még hogyan tudnak tájékozódni?

Az Oktatási Hivatalnak van egy nagyon jó pályaorientációs felülete. Nyilván nem mindent magyaráz meg a tudomány és a statisztika, de érdemes ezekre is időt szánni, hogy mit mond a szoftver, mert ez egy jól használható tükör. Érdemes elmélyedni az iskolák eredményességi mutatóiban, megnézni, hogy mit látunk a kompetenciamérésen, a szövegértésnél, a matematikában.

Az a lényeg, hogy honnan, hova juttatja el a gyereket.

Az OH honlapján a kompetenciamérésnél nem azok a „legjobb iskolák", ahol a legmagasabb a kompetenciamérésen elért eredmény, hanem ahol a legnagyobb a növekedés az adott iskolában az egyes mérések eredményei között.

Csak az eredményesség számít, ha jó iskolát keresünk?

Természetesen nem, hiszen a nevelés, a közösségépítés, vagy, ahogy régen mondták, a rejtett tanterv ugyanúgy hozzájárul egy iskola erősségéhez, mivel ezer összetevője van annak, amitől a gyerek jól érezheti magát egy intézményben, adott esetben motivált lehet a tanulásban.

Az eredményesség rendkívül komplex mutató, amelynek a jelentős része nem is mérhető pedagógiai módszerekkel vagy statisztikákkal.

Ellenben a szövegértés és a matematika két abszolút alapkompetencia, hiszen ezekre mindenhol szüksége van a gyereknek, és fontos elemei, összetevői lehetnek az iskolai eredményességnek is.

Összehasonlítható nemzetközileg az iskolák teljesítménye?

Nem minden téren, mivel mások a pedagógiai módszerek, rendszerek, alaptantervek. Nyilván van ebben egyfajta korreláció amióta kinyílt a világ, a tudomány és a nemzetközi mérések tükröt tudnak mutatni minden oktatási rendszernek.

Természetesen, az is megesik, hogy hasonló programokat alkalmaznak bizonyos kontinenseken, de az eltérésekkel sincs probléma, mivel minden nemzet más karakter, más a gazdaság, és különbözik a munkapiac is, amelyre fel kell készíteni a fiatalokat.

Emiatt az oktatási rendszer nem lehet egységes a világban, és ez különösen igaz Európára.

Ennek ellenére büszkék lehetünk, hiszen például a TIMMS mérés szerint a negyedikes és a nyolcadikos fiataljaink az unión belül a legjobbak között vannak matematikából.

Maruzsa Zoltán, köznevelésért felelős államtitkár.
Maruzsa Zoltán, köznevelésért felelős államtitkár.Fotó / Bach Máté

És ez mérhető, viszont van olyan mérési rendszer, amely nem feltétlenül objektív, mégis fontos tényező az oktatásban.

A PISA egy, az angolszász iskolarendszerekre kialakított mérési rendszer, amely nem elsősorban a tudásra, hanem inkább a tudás alkalmazására fókuszál. Ebben a magyar tanulók eredménye a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) átlaga alatt van egy százalékkal.

Ezt érdemes a helyén kezelni, mert a legfejlettebb országokhoz képest például a magyar GDP nem 1 %-kal van az OECD átlag alatt.

Ha megfelelően kezeljük ezeket az adatokat, akkor azt lehet mondani, hogy a PISA hagyományosan nem a magyar oktatási rendszerre van szabva, nem is biztos, hogy abban akarunk elsők lenni, és az éllovasok, mondjuk Kína, Szingapúr oktatási rendszerét sem biztos, hogy szeretnénk itthon bevezetni, pedig ők a PISA mérésen igen jól szerepelnek.

Nyakunkon az érettségi...

Igen, lezajlott a jelentkezés az őszi vizsgaidőszakra. Tavaly ilyenkor rekordszámú vizsgázónk volt, hiszen 2020 tavaszán nagyon sok előrehozott vizsgát nem lehetett megszervezni. Emelt szinten nincs változás, több mint nyolcezer jelentkezés van; középszinten tavaly jóval többen jelentkeztek.

Összességében huszonhétezer jelentkező volt tavaly, idén pedig kicsit több mint tizenhétezernél járunk.

A 2020-as roham tehát most ősszel elmarad, ennek megfelelően kiegyensúlyozott vizsgaidőszakra készülünk. Az átoltottság fontosságát nem győzzük hangsúlyozni, mert úgy biztosított lehet, hogy most ősszel vagy akár jövő tavasszal a hagyományos rendben tudjuk megszervezni érettségiket.

A jóslást mi sem hagyhatjuk ki: várható-e bármilyen újdonság, intézkedés tavasszal?

Ha minden rendben alakul, akkor hagyományos vizsgaszervezés lesz. Ez egy standardizált vizsgarendszer, minden belenyúlásnak van következménye.

Tavaly sem tettünk mást, amikor az a döntés született, hogy a járvány miatt a szóbeli részét engedjük el, nem innováltunk, mert ezek felborítják a vizsgarendszert.

2024-től egyébként új vizsgakövetelmények lesznek érvényben, tehát a kellő felkészülési idő biztosított, viszont ez nem a vizsgarendet, hanem néhány tantárgynál a tartalmat érintő változás lesz.

Összegezve: hol tartunk most?

A magyar oktatási rendszer működik, és jól állta a sarat a járvány időszakában is. Mindezt alátámasztja az is, hogy azok a magyar tanulók, akik adott esetben szerencsét próbálnak külföldi egyetemeken, kiválóan érvényesülnek. Akik szakképzésben szerzett bizonyítvánnyal munkát vállalnak a világban, szintén megállják a helyüket.

Nincs okunk szégyenkezni a magyar oktatási rendszer teljesítménye kapcsán.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének terveink, de összességében egy működő rendszerről beszélünk, amelynek a teljesítménye vitathatatlan.