Te ilyen öreg vagy?!” – Baj, ha valaki később kezdi az egyetemet?

A klasszikus pályaív legtöbbünknél úgy néz ki, hogy leérettségizünk, aztán 18-19 éves korunk után vagy munkába állunk, vagy továbbtanulunk. Ezt pedig aztán munkakeresés és dolgos hétköznapok követik. De mi van akkor, ha valaki úgy dönt, munka helyett inkább beiratkozik egy újabb alapképzésre; vagy előbb belekóstol a munka világába, aztán fejest ugrik a felsőoktatás tengerébe?

Utóbbi eset annyira nem ritka, azt viszont legtöbben el sem tudják képzelni, hogy egy alapképzés után rögtön belevágjanak egy másikba. Pedig bizony arra is van példa, hogy valaki azonnal vállalja az újabb három-négy év elköteleződést.

Rögtön adódik is a kérdés: Probléma, ha még pár évvel kitolódnak a diákévek?

Nem feltétlen! Ebben az életszakaszban 2-3 év is rengeteget jelent élettapasztalat és felfogás terén. Teljesen más meghallgatni egy előadást 18 és 22 évesen. Az "idősebb" diákok talán jobban átérzik az anyag mélységét, mondanivalóját, a fiatalabb jellemzően még keresik önmagukat. Arról nem is beszélve, hogy az élethosszig tartó tanulás egyáltalán nem ciki, így felesleges időhúzásnak megélni a dolgot.

Fotó / Getty Images

Ha munka után vágsz bele újra a suliba, lesz tapasztalatod a nagybetűs életből, ami később érték lehet. Ha pedig alapképzésből repetázol, lesz még egy diplomád. Emellett pedig folyamatosan építed a kapcsolati tőkéd, új embereket ismersz meg, új látásmódokkal találkozol.

Nyilván árnyoldalai is vannak a dolognak.

A fiatal csikók szervezete például jobban bírja az éjszakába nyúló tanulásokat és korai ébredéseket. Ha teljesen új területre tévedsz, előfordulhat, hogy olyan anyagok kerülnek elő, amikből már megkopott a középiskolás tudásod – ez le tudja törni a lelkesedést. Plusz lesznek emberek, akik gond nélkül beleállnak majd abba, hogy miért nem dolgozol már végre valamit, pedig csak annyiról van szó, hogy te más utat választottál, mint ők. Utóbbira megfelelő ellenérv lehet egy részmunkaidős vagy gyakornoki állás.

Összességében lehet, hogy kívülállónak érzi magát az ember idősebb fejjel a gólyák között, de korántsem akkora tragédia később kezdeni, mint amit az arcokon látsz, amikor azt kérdezik:

„Te ilyen öreg vagy?!"...