A legkeményebb vegyész: Görgei Artúr

"Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári." – Görgei Artúr

Johannes Arthur Woldemár Görgey (a forradalom melletti rokonszenvének kifejezéseként hagyta el nevében az y-t, emellett haláláig kitartott), 1818. január 30-án, ezen a néven született a magyar történelem egyik legszerényebb fenegyereke. Az elszegényedett Görgey családban 9 testvérrel nőtt fel, nehéz gyermekkora volt.

Élete kiváló példa arra, milyen előnyökkel járhat, ha pályánkat egy tőle – látszólag – idegen szemléletmóddal közelítjük meg.

Vonzotta a pedagógusi pálya

Az ifjú Görgei először tanár akart lenni, de ebben az időszakban nem ment az olyan egyszerűen, hogy szenvedélyből választunk szakmát, apai utasításra a katonai pályára kényszerült. Gyorsan haladt a ranglétrán és ígéretes pálya állt előtte, de nem érezte magáénak.

Olyanoknak kellett engedelmeskedjen, akiket nem tisztelt, ezért apja halála után, 1845-ben kilépett a hadseregből.

A szabadságharc kitöréséig tartó három évben vegyésznek tanult, eredményes kísérleteket végzett, de '48-ban visszahívta a katonai pálya, ahol saját bevallása szerint kutatói hozzáállása miatt lett sikeres.

Megtanulta, hogy elméleteink megdőlhetnek, de az eredmények akkor is segítenek eljutni a valósághoz, és a legjobb döntéshez.

Görgei Artúr
Görgei ArtúrFotó / rebellio.hu

Rend a lelke mindennek

Meglátszott ez abban, hogy felismerte, hogy az erős hadsereg lelke a rend és a morál. A táboraiban szigorúan fegyelmezett, és a csatatéren mindig jelen volt személyesen. Hadműveletei vakmerőek voltak, de sosem esztelenek, így csikart ki előnyös helyzeteket, a gyengébb magyar seregnek. Pályafutásának csúcsa a 1849-es tavaszi hadjárat volt, ami sajnos az oroszok beavatkozása miatt egy hamar elmúló pillanat lett.

1849. augusztus 13-án Görgei letette a fegyvert világosnál, ahol magára vállalta a teljes felelősséget, ennek ellenére tábornokait kivégezték, és ő osztrák felügyeletbe került. Ezután a magyar közvélemény elítélte, száműzetése után sem fogadták be. Hosszú hátralévő élete során méltánytalan támadások érték, így múlt el 1916. május 21-én Magyarország legjobb hadvezére.

Sófalvi Márton