Huszonkét éve a közmédiában - Interjú Süveges Gergővel

Otthonosan mozog a televíziós és a rádiós műfajokban, több könyve is megjelent, egyházaknak segít jobbá tenni saját közösségüket. „A gyerekeink életét meghatározza, amit tőlünk látnak. Mi adjuk a példát – kérdés, hogy találnak-e benne követnivalót" – mondja a műsorvezető-szerkesztő.

Volt hír és választási műsorvezető, szerkesztő, csatornaigazgató, online szerző és sokféle tematikában kipróbálta magát. Tévézik, rádiózik. Mi áll legközelebb Önhöz?

Tizenöt évig voltam hír- és hírháttérműsorok műsorvezetője és riportere; jól éreztem magam a hírműfajban. Mellette dolgoztam más műsorokban is, így a könnyedebb, beszélgetős műfaj is közel áll hozzám. Nagyon jól esett, hogy mindig több műfajban dolgoztam párhuzamosan, sosem voltam „együgyű". Most a Kossuth Rádióban egy élő magazinműsorban, egy családi tematikájú és egy portréműsorban is dolgozom – örülök a sokféleségnek.

Ráadásul egy csatornánál, pontosabban a közmédiánál maradt végig, miközben kollégáinak többsége átigazolt más médiumokhoz. Nem vágyott változatosságra?

Az elmúlt huszonkét év maga volt a változatosság. Két-három évente új feladatok találtak meg, szóval rengetegszer váltottam már munkahelyet – csak épp szinte ugyanannál a cégnél maradva.

Süveges GergőFotó / Figyelő

A rádió vagy a tévé inkább az Ön terepe?

Én mindkettőnek örülök. És halkan mondom: annak is, hogy mostanában nem kell mindennap nyakkendőt kötnöm.

A kora reggeli műsorban való munka mennyire viselte meg a családi életet?

Volt előnye is, hátránya is. Igaz, hogy 4.40-kor szólt a vekker, ötre jött a taxi, 5.20-kor már a sminkes székében ültem, de a nap második fele a családé lehetett. A nagyon korai kelés persze hosszú távon nem egészséges, de fiatalon, időszakosan elviselhető. Ráadásul volt egy olyan ritmus, amelyre rá lehetett állni.

A fentiek mellett coachként is dolgozik, kommunikációs tréningeket is tart. Még könyvírásra is maradt ideje. Hogyan csinálja?

Feleségemmel közös tervezéssel – és megosztott online naptárral. A tréningeken nagy élmény látni, hogy olykor félszeg vagy tanácstalan megszólalókból önbizalommal teli, gondolataikat megfogalmazni képes, médiatudatos riportalanyok válnak. Legalább annyi örömöt kapok, mint amennyi szakmai segítséget adni tudok.

Tapasztalom, mennyi kincs rejlik egy emberben, és az hogyan kezd mások számára is láthatóvá válni.

A könyvek menet közben, apránként születtek. Volt, amelyik felkérésre, és volt, amelyik a közös emlékeink megörökítésére. Olyan jó visszaolvasni a gyerekeinkkel megélt élményeinket, és szívmelengető hallani, hogy ezek a történetek mások számára is ismerősek. Margit, a feleségem nagyon sokat tett és tesz azért, hogy sok közös családi emlékünk – és jelen élményünk – legyen. Gyógypedagógus, aki nagyon szereti a szakmáját, mégis tíz évig volt otthon a gyerekekkel. Most pedig egy közös munkánkban ő a főnököm.

Hogy érti ezt, milyen közös munkájuk van?

Egyházi közösségeknek – plébániáknak, parókiáknak, gyülekezeteknek – segítünk abban, hogy könnyebben tudjanak reflektálni a saját működésükre, és egyre vonzóbb, egészségesebb közösséggé válhassanak. Milyenek vagyunk? Mit tehetünk? Hogyan csináljuk? Erre a három kérdésre segítünk válaszokat találni egy, a világ 86 országában és 70 000 közösségében használt közösségfelmérő eszközzel és tucatnyi szakképzett munkatársunkkal. Ma már több mint 50 közösség ismeri Magyarországon a Természetes Közösségfejlődés (NCD) eszközrendszerét. Órákig tudnám mesélni a megérintő, lelkesítő, sorsfordító tapasztalatainkat.

Az eszközrendszer magyarországi bevezetésének 7–8 éves munkáját Margit irányította, és a működtetést, szervezést, a munkatársaink szakmai szupervízióját is ő tartja kézben.

Milyen előnyt kovácsolhat egy egyházközösség abból, ha az NCD segítségét kéri?

Talán a legfontosabb az önreflexió kultúrájának meghonosítása: nézzünk magunkra és lássuk meg, mi az, amiért hálát adhatunk, és mely területeken lenne érdemes leginkább előre lépnünk. Másodikként az egyéni felelősségvállalás tudatosítását mondanám: a közösségünk akkor fog jobban működni, ha nem azt keresem, hogy másoknak mit kellene tenniük (ebben nagyon kreatívak tudunk lenni amúgy), hanem azt a kérdést teszem fel, mit tehetek én a közösségünkért. A saját apró változásom lesz képes elindítani a közösség fejlődését.

Harmadikként a közösségi kapcsolatok mélyülését említem. Melyikünk ne szeretne meghitt, bizalommal teli közösségbe tartozni? Ebbe az irányba haladnak azok a krisztuskövető közösségek, amelyek vállalkoznak az NCD-vel való munkára – felekezettől függetlenül.

Hogyan működnek és mennyibe kerül ez a közösségeknek?

Első lépésként a közösség beágyazott tagjai kitöltenek egy alapos kérdőívet, és ennek nyomán kapják meg saját profiljukat. Ez a nagyjából hetvenoldalas dokumentum sok szempontból és metszetben mutatja be a közösség tapasztalatát saját magáról. A következő lépéshez, a fejlődés elindításához tudunk segítőket, kísérőket adni, akik jó kérdésekkel, a külső szem meglátásaival támogatják a közösség tagjait.

Ahány közösség, annyiféle folyamat, de mindvégig ugyanaz a cél: közelebb Jézushoz, közelebb Isten rólunk szóló álmához.

Az NCD állapotfelmérés, amely a kérdőívek feldolgozását, a dokumentáció elkészítését és egy személyes, kétórás konzultációt tartalmaz, eleinte 90 ezer forintba került – ez talán vállalható egy közösség számára, tekintve azt a nagyon sokrétű tükörképet, amelyhez hozzájuthatnak. A kísérési alkalmakra a munkatársaink nagyjából két órát készülnek, elutaznak a közösséghez – olykor száz kilométereket –, a másfél órás kísérési alkalom után pedig beszámolnak és összefoglalót írnak a történésekről. Mégis, egy szokásos tanácsadói vagy coach-honorárium töredékéért dolgozunk.

Négy gyermekük van feleségével. Otthon hogyan őrzik meg a családi értékeket? Mit gondolnak például a tévénézésről?

Tizenhét évvel ezelőtt, amikor az első gyermekünk született, még én is azt hittem, hogy a tévénézés mentén lesznek majd konfliktusaink. Nem is volt tévénk még egy jó ideig. Ma pedig azt látom, hogy gyakorlatilag eszükbe sem jut bekapcsolni a tévét. Hiszen ott van a világ a tenyerükben. Nehéz jól egyensúlyozni: valóban közösségi élet zajlik a különböző csevegőcsatornákon, ott is fontos, kapcsolatépítő perceket töltenek, ugyanakkor azt meghatározni, hol a határ a szükséges és a fölösleges között, szép kihívás nekik is, nekünk is. Biztos vagyok abban, hogy sem a teljes tiltás, sem a teljes korláttalanság nem jó út. Együtt tanuljuk ezt a világot.

Hogyan érdemes nevelni a gyermekeket? Mikor kapjanak vallásos nevelést Ön szerint?

A gyerekeink életét meghatározza, amit tőlünk látnak. Mi adjuk a példát: kérdés, hogy találnak-e benne követni valót. Ilyen értelemben nincs „vallásos nevelés". Az életünk van, amelybe beleszülettek – inkább olyan ez, mint az anyanyelv. Azt sem akkor kezdik tanulni, amikor iskolába mennek. Kezdettől fogva fontosnak tartottuk, hogy kortárs közösségekbe tartozzanak a gyerekeink; azt reméljük, hogy ezek az értékrendjükben egységes körök a kamaszkor útkereséseiben is képesek lesznek megtartani őket.

Az interjú 2018 szeptemberében a Figyelő hetilap Cappuccino rovatába készült

NÉVJEGY

Süveges Gergő

televíziós és rádiós műsorvezető, szerkesztő, újságíró, coach

44 éves

- Házas, négy gyermek édesapja.
- Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 2000-ben magyar nyelv és irodalom tanári, majd 2001-ben „magyar mint idegen nyelv" tanári diplomát szerzett, és közben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Levelező Tagozatán elvégezte a hittanár szakot is.
- A Duna Televízió után a Magyar Televízióban vezetett olyan műsorokat, mint a Híradó, a Napkelte vagy a Ma reggel, mostanában a Kossuth Rádióban hallhatjuk legtöbbször.
- Az NCD Hungary munkatársa, feleségével keresztény közösségek fejlődését segítik.
- Számos fórumon publikál, több könyvet írt és szerkesztett (Apa-kép-írás; Apaszem; Pál apostol; Csík zenekar; Moha bácsi meséi)