Karrierista férfi vagy gyerekgyűlölő nő?
Vannak dolgok, amik számunkra már természetesek, azonban évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy engedélyezve legyenek. Voltak idők, amikor nem mondhattuk volna ki őszinte véleményünket, nem feltétlen mászkálhattunk volna függetlennek és szabadnak vallva magunkat az utcán. A második világháború sugallatára egyre több ember tette fel magának a kérdést: Mit lehetne tenni? Mi a megoldás? Ennek eredménye 1948-ban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata lett, mely sok, számunkra nélkülözhetetlen dolgot kimond.
Azonban napjainkban is vannak olyan pontok, melyekhez nem tudtunk felnőni, így betartani sem sikerült őket, bármennyire is szükség lenne rájuk. Ilyen például, a nincs megkülönböztetés tétele, ami azt mondja ki, hogy mindegyikünket megillet az egyenlő bánásmód, bármiben is legyünk különbözőek: bőrszín, vallási/politikai nézet vagy épp a nemek közti különbség.
Kérdés megvitatása közben sok szóval dobálózhatnánk, köztük a feminista mozgalom kifejezéssel is, melyekből kismillió indul világszerte a nők jogaiért. Vagy vegyük például a kettős mérce elvét: ha egy férfi a karrierjét választja a családalapítással szemben, akkor ő ambiciózus, karrierista jellem.
Azonban, ha egy nő teszi ezt, ráaggatják a skarlát betűt, a gyerekgyűlölő szerepet, ami valljuk be, kicsit sem szívmelengető leírás.
Hasonló séma működik egy magas beosztású nőnél. Ilyen esetben, ha keményen viselkedik, zsarnokiasan nehéz eset, ha érzelmesen, akkor pedig hisztisen nehéz eset.
Te is érezted már, hogy ezt a nehéz eset jelzőt sehogy sem ússzuk meg?
Ennek ellenére a nők és a munka nem összeférhetetlen a mai társadalomban. Sokan tudnak a család és a karrier között férfiakat megszégyenítő ügyességgel egyensúlyozni. Rengeteg nő van, aki a munkájával sokat adott a világnak. És ehhez bizony kellett jó pár férfi kolléga vagy felettes együttműködése, munkája is.
Halász Réka