17 évesen 6 nyelven beszél - Interjú Józsa Krisztával

Hogyan lehet ilyen fiatalon ilyen sok nyelven beszélni?
Úgy, hogy mondták a szüleim, hogy kellene franciául tanulni, de nem szerettem járni, valahogy a tanárral nem voltam egy hullámhosszon. Kerestem valami újat és mivel a kínait autentikus, kínai tanároktól lehetett a Kínai Intézetben tanulni, ezt választottam.

Megérte, mert óriási élményben volt részem Kínában egy nemzetközi versenyen, ahol lényegében a világ minden pontjáról lett barátom és nagyon megváltoztatta a világlátásomat, hogy mennyire más nehézségei vannak az embereknek például egy afrikai országban, mint nekünk itt Európában. Az emberek erről hajlamosak elfelejtkezni.

Több nyelv ismeretével többekkel lehet kapcsolatot teremteni.

Jó tanuló vagy? Hogyan kerültél kapcsolatba a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvánnyal, amelynek révén most beszélgetünk ezen a támogatott diákoknak szervezett konferencián?
Igen, végül is 9,86-os volt az átlagom és nyárra felvettek egy nyári egyetemre az USA-ba, sőt oda egy ösztöndíjat is elnyertem. Az osztályfőnököm hívta fel a figyelmem az alapítványra és jelentkeztem. Azt mondták, lehet, hogy két hónapig sem kapok választ, ezért aztán meglepődtem, hogy szinte azonnal visszaválaszoltak.

A jelentkezés egy részletes űrlap kitöltésével volt lehetséges, két órán át tartott, mire minden kérdésre válaszoltam – ez már eleve egy szűrő volt, gondolom.

Egy év múlva érettségizem, tehát fontos már most orientálódnom, hogy majd hová és pontosan milyen szakra jelentkezzek, mert van olyan intézmény, ahol mikrobiológia van, van, ahol genetika és van, ahol már az elejétől lehet specializálódni. Az utóbbi időben az epigenetika kezdett el leginkább érdekelni.
Az Alapítvány abban támogat, hogy ezen a téren fejlődhessek: lehetőséget biztosít arra, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzoraival, neves szakemberekkel, hatalmas tudással bíró kutatókkal konzultáljak és betekintsek a kutatólaboratórium munkájába, később a kijelölt mentorommal együtt dolgozzak.

Honnan jött a genetika iránti érdeklődésed?
Már úgy 14-15 évesen elkezdett érdekelni ez a terület. Mivel a biológia tankönyvben nem tértek ki minden kérdésre, engem pedig érdekelt, így ezeknek utána kellett olvasnom más forrásból. Az, amit találtam, megváltoztatott, és egyre inkább ilyen témájú munkákat kezdtem el olvasni, és ezekben a témákban gondolkodtam. Azt hiszem, hogy a genetikai kutatások előtt nagy jövő áll, ezért is érdekel annyira. Engem kifejezetten érdekel például a gének közti kommunikáció, de persze ez az egész kutatási terület rengeteg etikai kérdést is felvet már ma is, és biztosan a jövőben is majd egyre többet. Azt hiszem ráadásul ebben a kérdésben kevés a tanácsadó, szakértő, aki a kormányokat a genetikai kutatásokkal kapcsolatos szabályozás megalkotásában segíti. Magam inkább kutató szeretnék lenni, de mivel van tapasztalatom a diákszervezetek révén a képviseletben, tanácsadásban, ezért érdekel ennek a területnek ez a fajta szakmai része is.

A diákszervezetben, amiben tevékenykedsz, mi a feladatod?
Különböző külföldi eseményeken és szervezetekben képviselem a szövetségünket. Még 9. osztályban kezdtem és azóta már második alkalommal választottak meg a külügyi referens posztra. Azon kívül, hogy az OBESSU-ban (Organising Bureau of European School Student Unions – Az európai közoktatásban résztvevő diákok szövetségeinek európai képviselete) képviselem a szervezetünket, még a 120 fős táborunk főszervezője is voltam. Az OBESSU-nak évente kétszer van alapszabálymódosító gyűlése, és még néhány alkalommal egyéb eseményei, amikor különböző témákban alkotunk meg és fogalmazunk meg közös álláspontot. Áltatlában a cseh, a brit és a szlovén diákokkal szoktunk egyetérteni. Emiatt tehát évente 8-9 alkalommal utazom, nem mindig Brüsszelbe; a szervezet eseményei voltak már Rómában, de éppen Gdanskban is.

Milyen kérdésekben szoktatok megnyilatkozni és a hazai szervezettel milyen érdekképviseleti céljaitok vannak?
Az európai képviseletben most éppen egy olyan módszertanon dolgozunk, amivel csökkenthetők a frontális oktatás nehézségei. Arra készítünk ajánlást, lényegében egy útmutatót, hogyan lehet az egyenrangúság megteremtésével, mégis hatékony oktatást szervezni és mi kell ahhoz, hogy ez jól működjön, hogyan legyen ez a tanrendek szerves része. Arra próbálunk rámutatni, hogy a diákok egymástól is tudnak tanulni és az sokszor hatékonyabb is. Ezt angolul peer education-nek hívják, és ha jól tudom, már több országban vannak ennek hagyományai, akár csak, ha a szakkollégiumi hálózatra gondolunk Magyarországon. Az általános döntésekről és véleményeinkről közleményeket szoktunk kiadni.
Otthon, Romániában ennél visszafogottabb, ám annál inkább életbevágó változásokat sürgetünk. Az oktatás reformját odahaza ugyanis a politikusok nagyon leegyszerűsítve az óraszámok és a tanítási szünetek hosszának meghatározásában látják, holott ez csak a felszín. Véleményünk szerint az oktatás gyökereihez, a módszerekhez és a tantervhez kell hozzányúlni, erről szeretnénk meggyőzni őket. Nem jó dolog, hogy középiskolában még mindig 20-25 évvel ezelőtti tankönyvekből tanulunk, miközben azt látjuk a környező országokban, például Magyarországon is, hogy sokkal korszerűbb tananyagokat is lehet már fejleszteni. Azért dolgozunk, hogy a diákoknak jobb legyen és valóban azt kapják az iskolában, amit megérdemelnek.

Mi ennek az oka, hogyhogy nem cserélték le a tankönyveket?
Úgy, hogy elkezdték a tankönyvek megújítását, és évről évre az általános iskola első osztályától kezdve cserélik őket és még nem tartanak ott, ahol mi járunk, azaz a ma idősebb diákok régi könyvekből tanulnak, míg a kisiskolások már az újakból.

Mik a terveid? Az idén nyári ösztöndíj után jövőre érettségizel. Hová mennél továbbtanulni?
Ebben a kérdésben még nem döntöttem, eredetileg az USA-ba terveztem menni továbbtanulni, de folyamatosan vizsgálom a lehetőségeket Európában, Magyarországon és Erdélyben is.