5 dolog, amit visszasírunk az általános iskolából

Fiatal felnőttként már elég idősek vagyunk ahhoz, hogy néha el-elkapjon bennünket a nosztalgia, de még éppen elég fiatalok, hogy emlékezzünk, milyen is volt az általános iskolai padokban ülni. Neked mi hiányzik legjobban?

  • Rajz-, technika- és tesióra

A halmozódó egyetemi és mindennapi feladatok árnyékából visszatekintve olyan ajándéknak tűnnek ezek a tárgyak, melyeket nem becsültünk meg eléggé. Nem hihetetlen, hogy az volt a feladatunk, hogy kreatívkodjunk, mozogjunk és kiéljük az alkotói ösztöneinket, most pedig erre maximum a szabadidőnkben van lehetőségünk?

  •  A menza élménye

Ugyan az ételek nem voltak mindig kifogástalanok (vagy inkább ehetőek), még a legszörnyűbb főzelék színvonalán is sokat emelt, ha az osztálytársunkkal pusmoghattunk közben mindarról, amit az órákon nem tudtunk megvitatni. Nem is beszélve az isteni teáról...

  •  Színes, motiváló képekkel díszített osztályterem

Faliújság, az aktuális évszak tematikájához igazított versek, fotók, rövid és lényegre törő, motiváló feliratok... Bárcsak az egyetemi előadókat is ilyenek díszítenék. Emlékeztek, mekkora büszkeség volt, ha elég szépet rajzoltál ahhoz, hogy kikerüljön az osztály falára?

  • Gyerekkori barátságok

Azt gondolom, mindenki fel tudna sorolni néhány "komoly" összeveszést, melyeket egy egyedül elfogyasztott csoki vagy egy kölcsönvett, színes radír robbantott ki. Aztán a következő óra után már ugyanolyan nagy egyetértésben szaladgáltunk az udvaron, mintha nem is történt volna semmi. Valószínűleg beleőrülnénk, ha felnőttként is ilyen hektikusak lennének a kapcsolataink, azonban a könnyű kibékülés és megbocsátás képességét szívesen elfogadnánk ma is!

  • Tízórai, amit nem nekünk kellett elkészítenünk 

Egyetlen hiperszuper, avokádós-tofus, vegán és gluténmentes szendvics sem fogható ahhoz az egyszerű májkrémes zsemléhez, amelyet anyukánk vagy apukánk készített nekünk indulás előtt, kora reggel. Talán nem is az a tény hiányzik, hogy nem magunknak kellett gondoskodnunk a tízórainkról, hanem mindaz a gondoskodás, amely a legegyszerűbb szendvics mögött is ott rejlett.

Buzás Boglárka