Elhúzódó egyetemi évek
Vándorlás egyik szakról a másikra, míg az évek csak pörögnek. A csoporttársak időközben kikerültek a munkaerő piacra, és kezdjük azt érzékelni, hogy egyre fiatalabbak ülnek mellettünk a vizsgán. Mi lehet az oka, ha valaki sosem fejezi be az egyetemet?
Lássuk be, a felsőoktatásban töltött esztendők bizonyos értelemben a legszebbek az életünkben. Már megvan az a szabadság, ami 12 évig nem volt, az ember függetlenebb, mint valaha. Saját maga állítja össze az órarendjét, a napját, a szabadidejét. Ugyanakkor mégis megvan az a fajta fix az életében, ami kötelességet ad; ami irányt mutat, hogy merre haladjon előre. Jó esetben van mellette még egy kiegészítő diákmunkája, így elkezdheti érezni az anyagi önállóság ízét is. Fontos tisztán látni, hogy ez sem tart örökké.
Vannak azonban olyan karakterek, akik nem akarják látni az út végét. A kijelölt vizsgákra egyre szellősebb ütemben járnak el, a továbbgörgetett tárgyak miatt csúsznak a féléveik és a záróvizsga gondolata egyre távolabb kerül tőlük. Ennek több magyarázata is lehet.
Nem a megfelelő szakra jársz
Bár érzed, hogy valami nincs rendben, valahogy mégsem tudod kimondani: rettegsz a váltástól és nem akarod úszni hagyni az eddig belefektetett energiát sem. Mindkettő érthető, azonban érdemes szem előtt tartani, hogy újrakezdeni sosem késő! Ha megtaláltad a neked megfelelő érdeklődési kört, vágj bele, ne húzd tovább!
Évek teltek el, de még mindig nem tudod az irányt
Ha esetleg éppen az adja a habozás alapját, hogy nem tudod merre orientálódj, az is érv lehet. Később megkeresni, mi érdekel igazán, még mindig jobb, mint soha. Szánd rá az időd és határozd el magad, mit szeretnél tanulni. Utána sokkal gördülékenyebb lesz minden, mint első körben!
Valami mástól félsz, amiről még te magad sem tudod
Létezik mindazonáltal egy olyan jelenség is, amikor látszólag indokolatlanul húzódik a diploma megszerzése. Sem az irányválasztással nincs gond, sem a képességekkel, sem a lehetőségekkel. Mégis, mintha kerülgetni akarnád, hogy befejezd azt, amit elkezdtél. Ez esetben elképzelhető, hogy olyasvalamitől tartasz, amit te sem tudsz megfogalmazni. Lehet, hogy túl maximalista közegből jössz és aggódsz, hogy ilyen elvárásoknak nem tudnál eleget tenni. Szóba jöhet az is, hogy tudat alatt nem akarsz kikerülni a felnőtt életbe, mert az már sokkal nagyobb felelősségvállalással járna; legyen szó munkáról, vagy magánéletről. Egy idő után már talán nem is ragaszkodsz a fináléhoz, úgysem sikerül, úgyis a körülmények a hibásak.
Érdemes lehet átgondolnod (akár pszichológus segítségével is), hogy mi állhat ennek hátterében; mit kerülgetsz ennyire, ami beárnyékolja, hogy egyről a kettőre juss. Bármi legyen is az ok, van rá magyarázat, lesz rá megoldás is. Neked kell megkeresned.
Magyar Krisztina