Csak magáért bokszolt, de egy egész népnek nyert: Jack Johnson

A világ nehézsúlyú bokszbajnoka. Kevés cím bír nagyobb jelentőséggel a világon, ha egy ember keménységéről van szó, főleg a 19. század végén, amikor a nyugati világban az ökölvívás volt a küzdősportok királya. Más világ volt ez, aminek nyugalmát, a boksz egyik legharsányabb személyisége, Jack Johnson zavarta meg, amikor elnyerte a címet 112 éve, 1908. december 26-án.

A galvestoni óriásJohnson volt rabszolgák gyermekeként született 1878-ban a texasi Galvestonban. Gyerekkorának nem volt része a rasszizmus, az elszegényedett városban feketének és fehérnek is nehéz volt az élete, sorstársak voltak. Nehéz fizikai munkát végzett, emellett ismerkedett meg a boksszal, amibe beleszeretett. Szenvedélye és tehetsége révén nyerte meg a színesbőrűek bajnoki címét, amivel nem elégedett meg.

Johnson nehéz fizikai munkát végzett, emellett ismerkedett meg a boksszal, amibe beleszeretett.
Johnson nehéz fizikai munkát végzett, emellett ismerkedett meg a boksszal, amibe beleszeretett.Fotó / GettyImages

Az ember, aki nem ismert félelmetJohnson két évig üldözte a világ minden pontjára a fehér világbajnokot Tommy Burnst, mire kiállt ellene. Nem akarásának egyetlen oka volt: a kihívó bőrszíne. A meccset végül Johnson nyerte, könnyedén, széles vigyorral az arcán, amit utána is megtartott. Öltönyben járt, autóval, és fehér nőkkel mutatkozott, a fehér társadalom megbotránkoztatására. Megvetették, fenyegették, de nem érdekelte, szabad emberként élt.

Öltönyben járt, autóval, és fehér nőkkel mutatkozott, a fehér társadalom megbotránkoztatására
Öltönyben járt, autóval, és fehér nőkkel mutatkozott, a fehér társadalom megbotránkoztatásáraFotó / GettyImages

Sorra, magabiztosan győzte le a „fehér ember reménységeit", akik el akarták venni tőle a címet, de egy király sem uralkodik örökké. 1915-ben, Jess Willard győzte le, ezután soha nem szerezte vissza a címet, de népszerűségét megőrizte és tovább bokszolt 60 éves koráig.

Élete példamutató volt, nem azért, mert nagy lábon élt, hanem azért, mert nem félt úgy élni, ahogy akart. Kiállt a maga igazáért egy olyan világban, ahol szóhoz sem akarták engedni. Nem volt aktivista, de hitt az egyenlőségben, tudta, mit érdemel az élettől, és ebben nem ismert megalkuvást.

Sófalvi Márton