COVID-19 egy geológus szemével - interjú Juhász Árpáddal

Több mint hatvan éve járja a világot és figyeli a klímaváltozás hatásait, a Föld rezdüléseit. A természetjáró geológust a COVID-19-ről is kérdeztük. „Felelőtlenül bánunk a természeti erőforrásokkal, a környezetünkkel és a bioszférával. Ugyanez a felelőtlenség érzékelhető abban, amilyen sokan és amilyen sűrűn élünk" – állítja a Figyelőnek nyilatkozó neves geológus, újságíró.

A gleccsereket tartja a Föld legjobb hőmérőinek, és e jégfolyamok rövidülése alapján meg van arról győződve, hogy biztosan van klímaváltozás, biztosan van globális felmelegedés. Elmagyarázza, miért lehetünk ebben biztosak?

A gleccserek az 1850-es évektől, vagyis nagyjából 170 éve kezdtek el rövidülni. Ezt 50-60 éve – amióta magam járom a hegységeket – a saját szememmel is látom. A modern technika ráadásul ma már pontosan tudja ezt mérni repülőgépekről, sőt nem csak a rövidülést, de a jégmezők vékonyodását is tudják egy speciális műszerrel detektálni.
A gleccserek nem az időjárás szeszélyeit tükrözik, hanem kézzel foghatóan bizonyítják, hogy melegebb éghajlat uralkodik a Földön.

A geológus szemével idáig terjed a tudomány, ugyanis azt nem tudjuk megmondani, hogy ebből mi a természetes folyamat és mi az, amit az emberi tevékenység számlájára lehet írni. Az biztos azonban, hogy a fosszilis üzemanyagok elégetésével a szén-dioxid a pillanat gyorsaságával kerül a légtérbe, amit a természet 100 millió év alatt von ki a légkörből. Mivel ilyen gyorsan égetjük ezeket, ezért logikusan arra lehet következtetni, hogy a természetes állapotokhoz képest most sokkal gyorsabban változik az éghajlatunk is. Sokat beszélünk a szén-dioxidról, pedig a felszabaduló metánnal sokkal nagyobb a gondunk. Az üvegházhatásban ennek a vegyületnek is nagy szerepe van.

Mit gondol, a föld gazdaságának a járvány miatti lelassulása milyen hatással lesz a globális felmelegedésre?

Az ilyesmit nem hónapokban érzékeli a Föld, bár tény, hogy most tisztább a levegő a legtöbb egyébként magas szálló por koncentrációval rendelkező város felett. Amit évtizedekig, évszázadokig romboltunk, nem jöhet helyre néhány hónap alatt. Ráadásul a zöldek – azt sürgetve, hogy váltsanak egyes cégek környezetbarát energiaforrásokra – általában nem gondolnak abba bele, hogy egy-egy energetikai beruházás kivitelezésének hosszabb átfutási ideje van, egyes megoldásokat 30-40 évre terveznek. Nehéz ilyen szempontból megmondani, hogy mi a környezetbarát.
A világ energiafelhasználásában mindig az adott környezetben legkevésbé káros forrást érdemes előnyben részesíteni, de végül is minden fajta energiaforrásnak van valamilyen árnyoldala, valami, amit nehéz megfizetnünk. Az elektromos autók esetében, amiket most nagyon preferálnak, például az irídium az az anyag, amelynek bányászata nélkülözhetetlen. Ez az anyag is véges mennyiségben áll a rendelkezésünkre. Az okostelefonok alapanyagát, a kolumbitot és a tantalitot például többségében Afrikában, gyermekrabszolgák bányásszák.
Az emberi telhetetlenség és hibázás egészen Éváig vezethető vissza, aki leszedte a tiltott almát a fáról. Minden hiba forrása ott kezdődik.

Az emberi telhetetlenség és hibázás egészen Éváig vezethető vissza, aki leszedte a tiltott almát a fáról. Minden hiba forrása ott kezdődik.
Az emberi telhetetlenség és hibázás egészen Éváig vezethető vissza, aki leszedte a tiltott almát a fáról. Minden hiba forrása ott kezdődik.Fotó / Mediaworks

Ön szerint van összefüggés az emberiség pusztító jelenlétének a Földön a koronavírus elterjedéséhez?

A biodiverzitás beszűkülésével és a túlnépesedéssel közvetve igen. Az előbbit az okozza például, hogy a trópusi esőerdőket bányák, vagy valamilyen monokulturás termesztés váltja fel. A zöld növények hiánya azt okozza, hogy még lassabban köt meg a szén-dioxid, ahogyan a vízben is eltűnőben vannak a valódi korallzátonyok, amelyeken a zöld algák meg tudnának élni és amely élőlény a szén-dioxid megkötésben nagy szerepet játszhatna.
Ahogyan a Föld túlnépesedése is a fentiek következménye: eltűnőben vannak a vírusmentes, azaz a lakatlan területek. Az összefüggés tehát sokkal tágabb. Ahogyan felelőtlenül bánunk a természeti erőforrásokkal, a környezetünkkel és a bioszférával, hasonló trehányság volt az előidézője az elmúlt évek erdőtüzeinek Bolíviában vagy Ausztráliában. Ugyanez a felelőtlenség érzékelhető abban, amilyen sokan és amilyen sűrűn élünk. Ez szinte borítékolja a járványok terjedését, amely időről időre felüti a fejét a világban és úgymond megtizedeli a lakosságot, hogy azok, akik életben maradnak élhetőbb világban éljenek.
Gondoljunk csak a 13. század pestisjárványaira: az adott népesség harmada, fele meghalt. Persze a populáció tudatlansága is oka volt ennek, hiszen alapvető higiéniai követelmények betartásával elkerülhető lett volna ez a szintű halálozási arány. Ők még babonákkal védekeztek.

Fotózta, és filmezte kontinensünk működő tűzhányóit, az Etnát és például az izlandi Eyjafjallát. Tanulmányozta az Alpok, Skandinávia, Izland és a Kaukázus gleccsereit, és eközben többször került életveszélybe. Mi volt a legemlékezetesebb?

Ami talán ide is leginkább kapcsolódik az az, hogy mennyire meg kell becsülnünk a tiszta ivóvizet és az életünket és hogy nem kell járvány ahhoz, hogy félthessük az életünket. Egyik afrikai expedíciónk alkalmával szokás szerint neomagnollal fertőtlenített vizet ittunk a tengerszint feletti 2000 méter magasan. A katonaságnak van egy szere, amely annak keserű ízét hivatott elvenni, mindenesetre még így is rettenetes marad a víz, nincs ember, aki azt szívesen meginná. Amint így a hegyekben járunk, észrevettünk egy kristálytisztának tűnő patakot és mindenki inni kezdett belőle. Alig telt el fél óra, mindenkire rájött a szapora, azt sem tudtuk, ki melyik bokorba bújjon. Az expedíció orvosa pedig csak a hasfogó receptjét és nem a gyógyszert hozta magával. Ez is jól illusztrálja, hogy a világ különböző pontjain különböző kórokozók élnek, amelyekre adott esetben az ott élőknek immunitása alakul ki, és amint máshová kerül, vagy mások kerülnek a helyszínre, megbetegszenek. Ez tizedelte a frissen felfedezett Amerikában az indiánokat is. És viszont az európaiak között is sokan megbetegedtek a tengerentúlról hozott vírusoktól, baktériumoktól.

Legújabb, tavaly megjelent könyve az Egzotikus Európáról szól. Mitől egzotikus Európa?

Attól, hogy másmilyen, mint amilyennek gondoltuk. A címben arra utalok, hogy a legtöbb helyszín másmilyen közelről megismerve, mint az útikönyvekben vagy a sztereotip leírásokban.

Mivel a hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik legjelentősebb alakja, ezért méltán mondják Önre, hogy a magyar David Attenborough. Mit gondol erről?

Azt, hogy fényévekre vagyunk és voltunk egymástól. Míg Attenboroughnak óriási stábja volt, a világ minden pontján voltak kihelyezett állomásai és olyan emberek, akik bizonyos látványosságok megjelenését azonnal jeleztek neki, és abban a pillanatban a magánrepülőjére ülhetett, hogy lefilmezze, addig nekünk hónapokba telt elintézni egy forgatási engedélyt és utazási kérelmet. Bár nem voltunk egy kategória, azért volt szerencsém közreműködni az Európa születéséről szóló filmjében. Persze megtisztelő a hasonlat, és amennyiben a természethez való viszonyról, a célokról és az ismeretterjesztési szándékról van szó meg is állja a helyét.

Névjegy:
84 éves
elvált, két lánya és három unokája van
- Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett geológusként 1957-ben
- A Magyar Természettudományi Múzeum ásványtárának munkatársa, majd 1963-tól 1970-ig az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztben dolgozott.
- Ezzel párhuzamosan már a 60-as évektől kezdve népszerűsítette a geológia tudományát, a sajtóban éppúgy, mint a rádióban és a televízióban: 1971-től tizenöt esztendőn keresztül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Természettudományi Stúdiójának igazgatója, majd 1997-ig a Magyar Televízió Természettudományos Szerkesztőségének vezetője.
- A frissen induló TV2 gyermek- és ifjúsági műsorainak főszerkesztőjeként kezdett dolgozni, 1999-től a csatorna tanácsadója, 2000-től a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteletbeli tagja. 1989-ben SZOT-díjjal, 2007-ben Pro Natura-díjjal és Pethő Sándor-díjjal ismerték el munkásságát.
- Pályája során közel száz ismeretterjesztő filmet készített, továbbá szakértőként vett részt a televízió földrajzi témájú természettudományos sorozataiban, magazinműsoraiban, vetélkedőiben.
- Érdeklődése főleg az amerikai kontinens felé irányul, de beutazta az egész világot és minden földrészről tudósított. Nyolcvanéves koráig 109 országban fordult meg.
- Emberevők unokái című, 27. könyve hamarosan megjelenik.

Kedvencek
Film: Távol Afrikától
Könyv: Keneth Roberts – Északnyugati átjáró
Zene: Bach, Vivaldi, Retro rádió
Hobbi: sokáig zongorázott, még zongoraversenyt is nyert, könyveket ír

 Cappucino