Felemel vagy lenyom - a tanár szerepe a diák életében
Mindannyiunk életében szerepet kaptak olyan tanárok, professzorok, akik jelentős hatást gyakoroltak ránk. Lehet szó egy vagy akár több személyről, visszaemlékezve a gimire, biztos akadtak olyanok, akik pillanatokon belül eszünkbe jutnak.
Elsősorban gondoljunk a pozitív élményeinkre, amikor tanáraink motiváltak bennünket és segítettek, melyik egyetemet, karriert válasszuk magunknak. Biztosan akadtak olyanok, akik tanácsot adtak akkor, amikor nem voltunk biztosak önmagunkban, esetleg támogattak a döntések meghozatalakor.
Előfordulhat az is, hogy az egyetemre való jelentkezést könnyítették meg diákjaik számára. A jelentkezés stresses időszakában hatalmas terhet vehet le a diákok válláról, ha nem csak a közelgő vizsgákra emlékeztetik őket, hanem segítséget is kapnak egy hozzáértő személytől. Emellett azonban meg kell említeni azokat a pillanatokat is, amikor tanáraink sajnos negatív, néhány esetben kellemetlen élményekben részesítettek bennünket. Az ilyen pillanatok lehet, számukra nem jelentettek sokat, ám egy fiatal diák számára annál többet.
Akár akaratlanul, de biztosan te is vissza tudsz emlékezni olyan tanárra, akinek rengeteg negatív tapasztalatot "köszönhetsz".
A legrosszabb, ami történhet az, amikor félresiklik a kommunikáció oktató és diákja között. A diákok a suli "hierarchiájában" elfoglalt szerepük miatt sokszor nem merik kifejteni, mi a probléma, ezért végül mindenképp ők lesznek a hibásak akkor is, ha nem ők tehetnek a felmerülő problémáról. (Hány ilyen esetet tudnánk mondani, igaz?)
Tanáraink nyomot hagynak bennünk, akár a segítségük, szeretetük, akár a tőlük tanult leckék által. Összegezve a kedves és negatív élményeinket azonban mindenképp észben kell tartanunk, hogy hálásak lehetünk azokért a leckékért, amiket tőlük tanultunk.