“Az a fontos, hogy saját magunknál tudjunk eggyel jobbak lenni” - interjú a Linde Gáz Magyarország Zrt. vezérigazgatójával

"Mindig vannak, akik gyorsított pályán vannak, velük kár versenyezni" - fogalmazott interjúnkban a cégvezető, akinek meggyőződése, hogy hibázni jó, mert az azt jelenti, hogy valaki dolgozik. Lehengerlő életpályája inspráló történet. S hogy hogyan összeegyeztethető egy felsővezető élete a családdal, többek között erről is beszélgettünk Hegedüs Ákossal, a Linde vezérigazgatójával.

A pályaválasztásnál mennyire tudta az elején, hogy mivel szeretne foglalkozni, hogyan indult a karrierje?
Tizennégy éves koromban elkerültem Balatonalmádiba a kéttannyelvű gimnáziumba, ami meghatározó élmény volt, tanulás és közösség szempontjából egyaránt. Az angol nyelv ismerete itt indult el, ami azóta is nagyon fontos szerepet játszik a munkám során. Ez egy speciális oktatás volt, Magyarországon akkor még talán két iskola oktatta így az angolt. Innen indult, hogy olyan területtel szerettem volna foglalkozni, ahol a nyelvet tudom majd használni. A gimnázium után felkerültem Budapestre a mai Óbudai Egyetem műszaki menedzser szakára, utána pedig elvégeztem BGF-en a nemzetközi marketing szakot. Egyértelműen tudtam, hogy nemzetközi vonalra szeretnék menni, külföldre utazni. Folyamatosan kerestem a lehetőségeket. Jártam Angliában, Amerikában, hónapokat töltöttem a nyelv fejlesztésével, más kultúrák megismerésével. Főiskolai éveim alatt marketingesként kezdtem dolgozni egy tíz fős német cégnek, amely például a Parlament hűtését és gyógyfürdők klimatizálását is végezte. Pár év után azt éreztem, hogy túl kicsi ez a hely nekem és szerettem volna bekerülni egy multihoz. Így is lett, utolsó hangyaként bekerültem és megpróbáltam felépíteni egy utat, célokat kitűzni. Aztán jött a lehetőség, hogy a Linde Gázhoz keresnek marketing munkatársat 2003-ban. Mivel répcelaki származású vagyok, van kötődésem a répcelaki központú vállalathoz, ráadásul a szüleim is ennél a cégnél dolgoztak. Répcelak kis város, ahol nagyjából két munkahely lehetőség van. Én mindenképpen Budapesten akartam dolgozni és közben kiderült, hogy a marketing részleg Budapesten van. Itt végül nagyon gyorsan kaptam lehetőséget arra, hogy nemzetközi projektekben vegyek részt, és 1-2 év múlva már a nemzetközi regionális csapathoz tudtam csatlakozni. Aztán minden második évben kerestem is és kaptam is új lehetőségeket, hogy a feladatkörön belül többet tudjak teljesíteni, több dologért tudjak felelni, és hogy más területeket is megismerhessek. Nagy változás volt ebben a tanulási folyamatban, hogy a cég elkezdte bevezetni a Six Sigma folyamat optimalizálási módszert az egész vállalatra. Sok képzés után én kaptam felkérést arra, hogy ezt a módszert Kelet-Európában bevezessem.

"Mindig szorgalommal és alázattal álltam a feladatokhoz".Fotó / Linde

 Pontosan mit kell tudni erről a módszerről?

Ez egyfajta projektmenedzsment szemlélet, ami a hatékonyság növelésére szolgál, mindemellett pedig statisztikai alapokra helyezi a különböző folyamatok elemzését. Országhatárokon átívelő projekteket csináltam és ez volt az az időszak, ami megmutatta nekem, hogy amíg valaki egy területen dolgozik egész munkássága alatt (legyen szó bármilyen területről), az tud fejlődni, de egy bizonyos szint után nincs nagyobb fejlődés, maximum vezető lehet valaki egy adott területen. Nekem 3-4 évig arről szólt minden, hogy ilyen projekteket vezettem, Csehországtól Szaúd-Arábiáig. Nem csak projekteket kellett vezetni, hanem coachingolni is kellett, mentorálni a vezetőket, középvezetőket, hogy ők milyen módon tudnak fejlődni a saját szervezetükben.

Nagyon határozott, konkrét, céltudatos életpálya az Öné. Hogy látja, a kortársai is ennyire céltudatosak voltak a pályaválasztásnál?
Én az első cégtől továbblépve ehhez a nemzetközi multihoz érkezve eldöntöttem, hogy mi az irány és mit szeretnék elérni; gyakorlatilag még az időtávot is meghatároztam. Nagyon sok mindent ez alá rendeltem, úgyhogy ha lehet mondani, tényleg céltudatosan építettem fel azt, ahová most elértem. Az én korosztályom, azok a barátaim, osztálytársaim, akikkel együtt voltunk ebben a gimnáziumi környezetben, egy szelektált társaság volt, ott szinte mindenki céltudatosan ment előre és a nagy részük sikeresen vette is az akadályt. A középiskola nagyon meghatározó hely szerintem. Az ottani baráti kör és az ottani szocializálódás eredménye nagy hatással van arra, hogy ki, milyen irányt vesz.

Volt olyan nehézség a karrierje során, amivel nagyon meg kellett küzdenie?
Persze, nagyon sok volt. Az egyik, hogy szakmailag mindig szorgalommal és alázattal álltam a feladatokhoz és hittem benne, hogy ezzel el lehet elérni a célokat, produktumot, eredményeket lehet felmutatni. Sajnos azt tapasztaltam, hogy mindig vannak olyanok, akik gyorsított pályán vannak: akiknek könnyebb, akiknek jobb kapcsolatuk van és ezáltal más pozícióba tudnak kerülni. Rövid távon sokszor elgondolkodtam rajta, hogy tényleg jó irány-e az, amit én csinálok, ezt akarom-e, hiszen azt láttam, hogy a körülöttem lévők sokszor gyorsabban, többet értek el, mint én, és másfajta életet is élnek. Visszatekintve megerősít, hogy ma sem csinálnám másképp, mert rengeteg munkát tettem ebbe bele. A családom rengeteg áldozatot hozott: 7 évig sokat voltam úton. Volt olyan, hogy Moszkvából repültem át Dammamba, a mínusz 15 fokból a plusz 30 fokba, és a bőröndömből éltem, a végére már én is nagyon elfáradtam. Nem tudtam értékelni azokat a lehetőségeket, amik rendelkezésre álltak.

"Volt olyan, hogy mínusz 15 fokból repültem át plusz 30 fokba, éveken át bőröndökből éltem. A családom is nagyon sok áldozatot hozott".Fotó / Linde

Hogyan találta meg végül mégis az egyensúlyt?
Annak a bizonyos "work-life balance"-nak működnie kell, tehát az ember hoz áldozatot a jövőjéért, de a család mindig a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy a család boldog legyen, az ember boldog legyen a családjával.A munkának mindig a második helyen kell szerepelnie és nem az elsőn. Idő és érettség kell ahhoz, hogy az ember eljusson odáig, hogy ezt belássa.
Nekem nagyon nehéz volt kialakítani, hogy amikor a gyerekeimmel vagyok, akkor igazán megélhessem a velük töltött időt és ne a telefonomat nézzem vagy a laptopomat bújjam, megbeszéléseken üljek, közben bébiszitterre bízzam a gyerekeket.
Volt egy "megvilágosodásom" 2 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem foglalkozni a Linde egészségügyi üzletágával. Most nagyon nagy fókuszban van a covid miatt az oxigénellátás, de ez az üzletág 25 éve itt van Magyarországon, ennyi ideje foglalkozunk orvosi oxigénnel. Annyi a különbség, hogy a szakembereken túl mindenki megértette ennek a létfontosságú gáz gyógyszernek a fontosságát. Amikor átvettem ezt az üzletágat, az elején unalmasnak tűnt, mert úgy gondolkodtam, hogy az oxigén az csak egyfajta termék, de amikor elkezdtem beszélni betegekkel, orvosokkal, minisztériumi szakemberekkel magáról a terápiákról, műszaki megoldásokról; illetve arról, hogy mit tudunk hozzátenni, ami itthon még nincs, de külföldön már van és nagyban hozzájárulhat az egészségügyben dolgozók és résztvevők munkájának megkönnyítésén, hirtelen nagyon izgalmas lett ez a tevékenység. Egy huszonfős csapat állt mögöttem, vakon követtek mindenféle elképzelésben, elkezdtem annyira élvezni ezt a területet, hogy arról a célról, hogy vállalat vezető akarok lenni, el is feledkeztem.Azt éreztem, hogy a kiteljesedésem megtörtént ott, hogy sikerült 15-20 százalékkal árbevételt növelni, profitot növelni, a motivációt a kollégáknál a maximum szintre felemelni és egy olyan légkört kialakítani, ahol mind a felhasználók, mind a kollégák, mind az alvállalkozók jól érzik magukat és ha egy ilyen megtörténik az emberrel, az nagyon elégedetté és büszkévé teszi.

Mennyire módosult november óta a tevékenységi köre, felelőssége, mindennapjai?
Nagyban megváltozott. Az én üzletágam egy 3-4 milliárd forintos üzletág volt húsz emberrel, most van egy 60 milliárd forintos, 430 emberrel. Mások a dimenziók, hiszen sokkal nagyobb a felelősség, a döntési körök; illetve itt igazgatókon és osztályvezetőkön keresztül kell elérni alkalmazottakat vagy kollégákat: így kell őket motiválni vagy megérteni őket. Én hiszem azt, hogy amit az előző üzletágnál elértem, azt ugyanúgy el fogom érni itt is, csak valószínűleg több idő kell hozzá.

Mit tart fontosnak a vállalatában?
Nagyon fontos például, hogy gyakorlati tapasztalata is legyen a gyakornok diákoknak. Budapesten van egy bemutató alkalmazástechnikai központunk, ahol különböző gáz alkalmazásokat mutatunk be, hogy hogyan kell fagyasztani, hogyan kell vágni, hegeszteni. Több egyetem rektorának és kancellárjának felajánlottam már, hogy dolgozzunk ki egy programot, hogy kiképezhessük a jövő szakemberét, a jövő mérnökét, mely cél egyébként a vállalatunk víziójának egyik fontos pontja.

Milyen célkitűzései vannak?
Sokan kérdezik tőlem a hónap végén, hogy hogy állnak a számok. Ezzel úgy vagyok, hogy amíg én nem a számokról beszélek, addig minden jó. Ha már a számok elemzése kerül szóba, akkor valami nem működik a vállalati gépezetben. Értelemszerűen, én is elemzem a számokat, de fontosabb arról beszélni, hogy hogy lehet eggyel jobbak lenni saját magunknál és ha ez megvan, akkor azon kell dolgozni, hogy ezt meg is tudjuk valósítani. Ez egy alap mottó is a csapataimnál és a kollégáimnál, hogy nincs olyan, hogy mission impossible. Én inkább azt mondom, hogy mission impossible is possible. Ez valószínűleg az édesapámtól jön, aki nekem mindig azt mondta, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Hozzá kell állni, gondolkodni kell, be kell vonni a legjobb szakértőket, ha kell akkor hibázni kell, a hibából pedig tanulni kell. A hibából nem kell messzemenő konzekvenciákat levonni, hanem át kell gondolni, hogy mi az, amit másképp kell csinálni. Ha önmagunknál eggyel jobbak vagyunk, az már elég.

Ön szerint mitől jó vezető valaki? Milyen példákat látott eddig és mi a legfontosabb ismérve annak, hogy valaki jól csinálja ezt a felsővezetést?
Azt gondolom, hogy a szorgalom meg a hozzáállás nagyon fontos dolog, és hogy az ember élvezze, amit csinál és csinálja is. Azoknál a vezetőknél, akikre a mai napig felnézek - egy-kettővel mentorként tartom a kapcsolatot - , róluk mind azt látom, hogy nagyon szorgalmasak, nyitottak és megpróbálják a másik fejével is látni a dolgokat, nem csak a sajátjukkal. Nehéz dolog ez, szerintem amíg értékesítési vezető voltam és a célokért mentem, akkor mindig úgy láttam, hogy amit én eldöntöttem az a jó és ezt kell csinálni. Egy ilyen felsővezetői pozícióban ez pont nem működik, mert én nem érthetek a beszerzéshez jobban, mint a beszerzési igazgató, nem érthetek jobban a hr-hez, mint a hr igazgató, én annyit tudok csinálni, hogy leültetek mindenkit egy asztalhoz és mindenkit megpróbálok meghallgatni. Nagyon fontos továbbá, hogy őszintének és egyenesnek kell lenni, nekem ez vesszőparipám. Az üzleti életben nem mindig szokott ez jól működni sajnos. Amikor én átvettem ennek a cégnek a vezetését, akkor kívülről csak annyit láttak rólam, hogy mindig sötét öltönyben járok, nagy autóval és arrogáns vagyok. Ahogy megtörtént a kinevezés én azonnal kértem egy vezetői tanácsadót, hogy segítsen nekem abban, hogy hogyan tudjak úgy bemutatkozni, amilyen én valójában vagyok és ne úgy, amilyen képet eddig lefestettek rólam. Hogy el tudjam indítani magamat jól és meg tudjam alapozni azt a fajta gondolkodást, ami egyébként engem is jellemez, csak ők nem tudják rólam, mert nem ismernek, mert nem dolgoztunk még együtt. Az első beszélgetésen elmondtam, hogy én ugyanúgy hibázom, mint bárki más, és ha hibázik valaki az jó, mert az azt jelenti, hogy dolgozik. Elmondtam néhány olyan hibás döntésemet az elmúlt évekből, amik 8-10 millió forintos veszteséget okoztak a vállalatunknak. Nem történt semmi. Kaptam egy szóbeli figyelmeztetést, így van, mert nem tartottam be egy szabályt. De elfogadtam, hogy ez tényleg így van és nem jól jártam el, hiába gondoltam abban a helyzetben, hogy az a jó eljárás. Nekem is tanulnom kellett belőle. Azt gondolom, hogy az őszinteség és az egyenesség és döntések gyors felvállalása nagyon fontos ismertetői egy jó vezetőnek.

Mire a legbüszkébb?
A két gyerekemre.

Mit tudna tanácsolni a pályaválasztás előtt álló fiataloknak?
Először is azt, hogy egy nyelvet meg kell tanulni és használni is kell. Nem elég egy nyelvvizsga, hanem gyakorolni kell, ki kell menni külföldre vagy külföldiekkel kell itthon találkozni; de gyakorolni kell, mert nyelv nélkül most már semmilyen rendes pozíciót nem lehet elérni. A másik pedig, hogy az első diploma teljesen mindegy, hogy milyen. Nagyon sokan nyomulnak, hogy bekerüljenek a menő egyetemek menő szakára, véleményem szerint teljesen feleslegesen. Legyen meg az első diploma és ez alatt az ember találja ki, hogy mit szeretne csinálni! Ha ahhoz az kell, hogy legyen még egy diploma, akkor álljon neki a következő diplomának, ha az, hogy kezdjen el dolgozni, akkor kezdjen el dolgozni és csinálja. Ha ez az út elindult, akkor onnantól kezdve csak kitartónak és szorgalmasnak kell lenni, és várni, vagyis megélni azt az utat, amin mennek. Hiszek abban, hogy ha valaki el akarja érni a célját, az el is tudja érni.

Névjegy
Hegedüs Ákos

- 43 éves
- Házas, két gyermek édesapja, 8 és 10 évesek
- 17 éve dolgozik a Lindénél
- a mai Óbudai Egyetem műszaki menedzser szakán végzett 2002-ben
- második diplomáját BGF nemzetközi marketing szakán szerezte 2003-ban
- egyéb tevékenységek: futás, kerékpározás, síelés és vitorlázás illetve a kollégák ösztönztése az Egészségügyi programunkban való részvételre, amellyel egy nemes célért km-eket gyűjtünk sporttevékenységekkel