A járványhelyzet és a hallgatói élet összhangja - beszélgetés a SE végzős hallgatójával

A Semmelweis Egyetem hallgatói példaértékű magatartást tanúsítottak a pandémia ideje alatt. Szeretnénk egy kicsit közelebbről megismerni a COVID hőseit.
Hányad éves vagy és milyen szakirányon tanulsz? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Idén végeztem az általános orvostudományi karon, ezen belül nincs külön szakosodás. Szakirányt csak a rezidens képzés elkezdésével választunk, amelyet majd a következő 4-6 évben folytatunk- attól függően, hogy melyiket választjuk. Én belgyógyász, azon belül is hematológus szeretnék lenni.

Térjünk rá a hallgatók szolgálatára. Hogyan történt a felkérés a járvány elleni harcra? Küldtek titeket vagy önkéntesen lehetett menni?

Eredetileg kirendelés formájában történt. Főleg a 6. és az 5. évfolyamból hívták be a hallgatókat, ugyanis nekik van a legtöbb klinikai tapasztalatuk.
Először a mentőautóban való mintavétel volt a feladatunk, majd később kórházakban is kellett segítenünk. Először ez a kirendelős munkafolyamat volt a bevett szokás, aztán kialakítottunk egy olyan rendszert, hogy minden héten egy adott keretszámnak kellett jelentkezni és ha ez nem volt meg, akkor általában kirendelték a hiányzó létszámot.

Mi volt a legnehezebb számodra a munkában?

Maga a mintavétel nem egy nehéz feladat, sokkal inkább a betegekkel való kooperáció volt néha nehéz, ugyanis néhányan nagyon féltek a PCR teszttől, ami természetesen érthető, hiszen elég kényelmetlen tud lenni, az orrcsatornából vesszük a mintát. Voltak akik nem voltak erre felkészülve vagy bizalmatlanok voltak velünk szemben. Tehát beszélgetni kellett velük, meggyőzni őket, hogy ha ellazítják magukat, akkor gyorsabban végzünk és fájdalommentesebb lesz az eljárás.
Magában a járványhelyzetben pedig a bizonytalanság volt a legnehezebb, de ez majdnem minden munkaterületen megtalálható volt.

Hogyan lehetett összehangolni a szolgálatot és a tanulást? Hogyan segített az egyetem ebben?

Elég hamar átálltunk online oktatásra és a Zoom egyik előnye, hogy fel lehet venni az órákat és vissza lehet nézni. Így azok, akik az adott héten besegítettek a járványhelyzet kezelésében, ők megtehették, hogy visszanézték a felvett órákat. Ez amúgy követelménye is volt az aláírás megszerzésének, mert az internetes felület rögzítette, hogy visszanéztük-e vagy sem. Az előadásoknál szerintem ez egy remek megoldás volt, amely maradhatna is a későbbiekben.

A számonkérésben milyen eltérések voltak?

Az egyetem arra törekedett, hogy a vizsgák többsége inkább személyesen legyenek megtartva.
Mindenki nagyon toleráns volt velünk a járványhelyzet miatt. Mivel rövidebbek voltak a gyakorlatok is, ugyanis a hallgatók elmentek önkénteskedni, mintát venni, korházakban segíteni, ezt gyakorlatnak elfogadták. Ez másképpen nehéz lett volna, ugyanis a covid miatt zárva voltak olyan helyek, ahol megszerezhettük volna a gyakorlati tudást. Például én neurológiai gyakorlatra az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetbe jelentkeztem, mert itt van epilepszia központ, de az ehhez hasonló diagnosztikai központok - mivel nem sürgősségi esetekkel foglalkoznak, teljesen le voltak állítva a járvány alatt. Egyes klinikai gyakorlatokba beszámították az önkénteskedéssel töltött napokat, nekünk hatod éveseknek könnyebb volt, mert ez minden tantárgyunknál megvalósult.
Nálunk sok olyan tárgy van, amire fontos bejárni. Például az anatómiát nehéz csak könyvekből megtanulni, főleg ha a vizsga egy preparátumon történik.

Sokan rebesgetik, hogy nyakunkon van a következő hullám. Mire számítotok és hogyan készültök rá?

Szerintem mindenki készül rá, bár nyilván szeretnénk elkerülni. Érdemes a legrosszabbra felkészülni és, ha jól alakulnak a dolgok maximum kellemesen csalódunk.
Véleményem szerint a többség próbál előre rápihenni. Én úgy készülök rá, hogy halmozom a könyveket magam mellett, amikben majd utánanézhetek egyes infektológiai kérdéseknek, és feliratkoztam egy csomó infektológiai hírportálra is mint például a New England Journal of Medicine infektológiai hírlevelére.
Amit még próbálok a megelőzés ellen tenni, hogy mindenkit erősen biztatok arra -családi és ismeretségi körben is-, hogy oltassa be magát hátha azzal kicsit kevesebb munkánk lesz ősszel.

Mit üzennél a többi hallgatónak, akik gondolkoznak az önkéntességen?

Ha sokan összefogunk és mindannyian hozzájárulunk valamennyivel a munkálatokhoz és megosztjuk ezt a terhet, az nagyon sokat jelent összességében. Nem csak a fizikai segítségre gondolok, hogy effektíve ott vagyunk, hanem akár az érzelmi támogatásra is, hogy 1-2 kedves szót szólunk a betegekhez.
Azt gondolom, hogy ez egy átmeneti állapot és igen is vannak ilyen helyzetek, amikor segítenünk kell, hiszen nem hiába választottuk ezt a szakmát.

Illetve nem csak rengeteg tapasztalatot lehet vele szerezni, hanem én azt vettem észre, hogy a fiatalabb évfolyamok is élvezték a szolgálatot, mert kicsit kiszakította őket az elméleti közegből. Egyszóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vállaljanak önkéntes szolgálatot a továbbiakban is.