Ne ess kétségbe! A karrierút nem egyenes vonal
Fiatal pályakezdőként gyakran kellemetlenül érezzük magunkat, ha a vágyaink nem egyeznek az elképzelt nyílegyenes előrejutással. Mi történik, ha az út, amit bejárunk, nem egy lépcső, hanem egy labirintus?
Amikor belépünk a munkaerőpiacra, azt hisszük, hogy innentől egyenes út visz előre. "Megmásszuk a létrát", szorgalmasak leszünk és egyre feljebb jutunk. De mi az, hogy fel? Mi van akkor, ha a következő logikus lépés a híres létrán, nem is tetszik annyira? Amikor az egyenes út helyett kitérőket teszel, és felfedezed az eléd táruló lehetőségeket, akkor az egyenes útból kacskaringós lesz. Erről szól Sarah Ellis és Helen Tupper könyve.
A karrier létra ötletét az 1900-as években találták ki, méghozzá azért, hogy az a munkaerőpiacra belépő új generációt menedzselni tudják. Mára ez már idejétmúlt elképzelés, nem lehet dolgozók ezreit irányítani, és képtelenség mindenkinek az életútját ugyanabba a mederbe terelni. 2020 után, egy világjárvány következtében, mindez még tovább bonyolódott. A munka világa évről évre folyamatosan változik, olyannyira, hogy a World Economic Forum elemzése szerint a dolgozók 50 százalékának lesznek használhatatlanok a skilljei 2025-re.
Hogyan vonatkoztassunk el a létra belénk táplált képétől? Ha vesszük a bátorságot és felfedezzük a lehetőségeinket, reziliensebbek leszünk (ellenállóbbak a stresszel szemben). Lehet, hogy ez az út bizonytalanabb, de ha megjárjuk, akkor megtanuljuk, hogyan használhatjuk az erősségeinket úgy, hogy az előnyünkre váljanak. Kiszúrhatjuk azokat a skilleket próbálkozásaink során, amelyek a jövőben is hasznosak lehetnek. Röviden összefoglalva, megismerhetjük magunkat, azt, hogy mi hajt minket, miközben követjünk a szívünket.
Ha például jó ideig saját magunk főnökeként dolgozunk, majd visszatérünk egy alkalmazotti pozícióba, sokan azt gondolnák, hogy "visszaléptünk a létrán", megbuktunk, lejjebb süllyedtünk. De mi van akkor, ha a "visszalépés" egy olyan állás érdekében történik, ami jobban érdekel minket és jobban is fizet? Az elképzelés, hogy mindenkinek egy hivatása van, amin keresztül jobbá teheti a világot, nem reális napjainkban és túl romantikus is. A legjobban akkor járunk, ha elkalandozunk az élet kereszteződéseiben és boldogabb, önazonosabb életet vezetünk. Ahogy az életünk, a karrierünk is egyedi.