Sok az ígéretes pályakezdő - karrier pszichológus szemszögből

Hova jelentkezzek? című sorozatunk, segít közelebbről megismerni egy-egy adott céget, mely alapján könnyebben eligazodhatsz, hogy hova jelentkezz szakmai gyakorlatra, vagy főállásra. Többek között megtudhatjátok, mik az elvárások az egyes szakmákban, kiknek való az adott pálya és melyek egy ideális jelentkező ismérvei.

A válság minket nem érintett érdemben. A terápiák persze „átköltöztek" a digitális térbe, de a kutatások is igazolják, hogy egy online pszichoterápia nem jobb és nem rosszabb az élőben megtartott kezeléseknél

– mondta el Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, aki a pszichológia szak rejtelmeiről és a diploma utáni lehetőségekről beszél.

Mik az elvárások azokkal szemben, akik pszichológia szakra akarnak felvételizni?

Véleményem szerint régebben a leendő pszichológusokkal szemben valamivel szigorúbbak voltak az elvárások, hiszen pszichológia szakra csak az tudott bekerülni, akinek volt szakmai, lexikális tudása a témában. Emiatt a szakma iránt már kialakult egyfajta érdeklődés. Mindez az elköteleződés kezdete, hiszen korábban az érettségi mellett pszichológiából kellett felvételizni. Most már az iskolák erre nem tartanak igényt, így lehet mondani, hogy lazultak a követelmények. De ez közel sem jelenti azt, hogy könnyű lett a bekerülés. A szakokon továbbra is csak a kiemelkedően jó tanulókat fogadják, akik
emelt szintű érettségit tesznek és erősek a humán tárgyakban.

Mi a véleménye a hazai pszichológia szakokról?

A magyar oktatás színvonala magas, nem véletlen, hogy csak magas ponthatárokkal lehet bejutni. Abban az időben, amikor én tanultam, a budapesti iskolák – vagyis a Pázmány, az ELTE és a Károli – között volt némi rivalizálás. Eleve régebben mindegyik intézmény máshová helyezte a hangsúlyt. Néhol például inkább a gyakorlaton, illetve a klinikai oktatáson, másutt a lexikális tudáson volt a súlypont. Ez persze ma már nem feltétlenül van így.

Milyen esélyekkel tud elhelyezkedni a pszichológusi pályán egy friss diplomás?

Ebben az ágazatban sok a rémhírterjesztés. A diákok gyakran azt erősítgetik egymásban, hogy roppant nehéz munkát találni. A népszerű téveszmék közé tartozik, hogy a klinikumba bekerülni kész művészet, és hogy az egész pszichológusi szakma annyira be van tokosodva, hogy csak kihalásos alapon szabadulnak fel a meglévő állások.

Mindebből egy szó sem igaz.

Aki elhivatott és tisztában van saját magával, a képességeivel, az erejével, továbbképzi magát akár az egyetem alatt is és nincs híján az önismeretnek sem – ami az analitikus világban roppant fontos, megjegyzem, én pszichoanalitikus képzésben vettem és veszek részt a mai napig –, az az ember megtalálja a helyét.

Aki viszont szorong és nem hisz önmagában, az könnyen olyan helyzetben találhatja magát, hogy például önkéntesként ingyenesen dolgozik egy klinikai osztályon. Pedig erre nincs szükség! Merni kell elindulni a pályán. Akik nem találják a lehetőséget, ott érdemes egy kicsit megállni és megérteni az esetleges elakadás hátterét.

Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta mesél a pszichológia szak rejtelmeiről és a diploma utáni lehetőségekről.Fotó / Kőhalmi Péter

Milyen típusú fiataloknak való ez a pálya?

Az elköteleződés, az identitás megszilárdulása elengedhetetlen. Azt azért tudni kell, hogy az ötéves egyetemi képzés csupán arra jó, hogy a pályakezdők tisztában legyenek vele, hogy egy probléma esetén hol kell felütniük a tankönyvüket.
Emellett persze, ahogy elmélyülnek a szakmában, ha minden jól megy, az elhivatottságuk is nő. A felsőoktatási tanulmányok adnak egy kis ízelítőt és felvértezik a tanulókat a szükséges alaptudással. Ezek után még rengeteg irányba lehet szakosodni, el lehet dönteni, hogy inkább felnőttekkel vagy gyerekekkel akarnak-e foglalkozni, esetleg a klinikumban, vagy inkább a HR területén akarják-e megvetni a lábukat. Rengeteg szakképzés, felnőttképzési színtér áll rendelkezésükre, ahol tovább tudják finomítani a tudásunkat, és egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert, ami már nem opcionális, hanem alapkövetelmény

Azt viszont már az elején érdemes fejben tartani, hogy ezen a területen csak annak érdemes elindulnia, aki fel van készülve arra, hogy egész életén át tanuljon.

Talán ez a mondatom elcsépeltnek tűnhet, de tényleg az életünk része kell, hogy legyen az önismeret mélyítése és a folytonos képzésben való részvétel. Én csak magamról tudok beszélni, hogy mire megszereztem a második, pszichoterápiás szakvizsgámat, az a felsőoktatással együtt közel 13 évembe telt. Nem kevés idő. Megjegyzem, az ember ezzel párhuzamosan már aktívan dolgozik például a klinikumban.

A pályakezdőkről mi a véleménye?

Sok az ígéretes közöttük. Mint minden pályán, itt is vannak, akik külső hatásra, vagy „lesz ami lesz" alapon vágnak bele ebbe a szakmába. Emiatt nem minden tanulóból lesz se pszichológus, se pszichoterapeuta. Aki nem erre hivatott, az ki fog esni vagy az egyetem alatt, vagy az után. Tapasztalatom szerint ezek a frissen végzett pszichológusok el sem kezdenek dolgozni a szakmában.
A pályakezdők látszólag nehéz helyzetben vannak, de igazán az iskola után nyílik meg előttük a világ. Ezzel együtt mindenkit bátorítok, hogy találja meg a helyét, soha nem késő újratervezni, változtatni.

Sokszor hallani olyat, hogy a friss diplomások elvárásai a fizetések terén nem reálisak. Túl sokat akarnak. Ez ügyben mi a tapasztalata?

Ilyen problémával a mi területünkön nemigen találkozni. Eleve, aki egy állami pozícióban helyezkedik el, annak a bértábla világosan megmutatja, hogy a területén mennyit tud keresni.

Egy kezdő pszichológusnál ez azt jelenti, hogy ha egy osztályon vagy szakrendelésen dolgozik, akkor úgy nettó 250-260 ezer forint lesz a fizetése. Ezt az összeget még megtoldhatja, ha fogad magánbetegeket.

Ez persze nem egyszerű, hisz a napi 8 órás munka mellett egy kezdő általában még képzi magát, de a kompetenciáknak megfelelően érdemes magánrendelni, gyakorlatban használni a megszerzett tudást. A magánrendelésnek tehát ezenfelül kell időt találni.

Általában egyébként épp az a jellemző, hogy akik kikerülnek az egyetemről, azok a terápiáknál/tanácsadásnál/konzultációknál a díjazásaikat az átlag alá lövik be. Mivel nincs elég tapasztalatuk, jellemző, hogy kevésnek érzik magukat a feladathoz. Sok esetben vagy kevés pénzt kérnek el, vagy nem is mernek belefogni a magánrendelésbe. Pedig alapvetően én a kezdőket arra biztatom, hogy vágjanak bele a magánpraxisba. Persze úgy, hogy egy szupervizor, vagyis a kezeléseiket figyelő és követő kiképző terapeuta segíti a munkájukat.

A koronavírus mintha az egész világot kifordította volna a sarkából. Rengeteg ágazat alakult át az elmúlt hónapokban. Az önök területét is érintette a válság?

Érdemben nem. A terápiák persze „átköltöztek" a digitális térbe, de a kutatások is igazolják, hogy egy online pszichoterápia nem jobb és nem rosszabb az élőben megtartott kezeléseknél. A páciensek láthatóan nem akarják, hogy a pandémia miatt megszakadjon a terápiájuk, ezért a tapasztalatom az, hogy a pszichológusokon nem kezdtek el spórolni.

Az interjú 2020-ban készült a 2021-es Felvételi Rangsor kiadványába, amelyet teljes terjedelmében is el tudsz olvasni: keresd a kiadványt az újságárusoknál vagy rendeld meg itt!

Névjegy
Makai Gábor
• 36 éves
• Klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület pszichoanalitikus-jelöltje, a Pécsi Tudományegyetem doktori (PhD-) jelöltje.
• Pszichológusi diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán, klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus diplomáját a Pécsi Tudományegyetemen, pszichoterápiás szakvizsgáját Budapesten, a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület keretén belül szerezte.
• Először a Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központban alkalmazták, 2008 és 2011 között a Fővárosi Károlyi Sándor Kórház Mentálhigiénés Szakrendelőjében, később a Jahn Ferenc Dél-Pest Kórház – Mentálhygiénés Szakrendelőben dolgozott.
• Jelenleg a magánrendelések mellett a Honvédelmi Minisztérium Állami Egészségügyi Központ Rehabilitációs Osztályán dolgozik pszichoterapeutaként.