Az vagy, amit dolgozol? Miért azonosítjuk a személyiségünket a munkánkkal?

A gyerekkortól az iskolás éveken át a pályakezdésig folyamatosan foglalkoztat minket a karrierválasztás kérdése. De mi lesz azokkal a felnőttekkel, akik egy nap arra eszmélnek, hogy a nagy hajhászásban elvesztették önmagukat?

Ha szóba elegyedünk valakivel az egyik első kérdésünk biztos, hogy az illető foglalkozására vonatkozik. A középkorban ezt meg sem kellett kérdeznünk, hiszen sokan foglalkozásuk után kapták a vezetéknevüket (Varga, Szabó, Kovács, hogy a legyakoribbakat említsük). Teljesen érthető, hogy egy ember személyiségének fontos részeként kezeljük a foglalkozását, mivel az magában foglalja, hogy mi iránt érdeklődik, mivel tölti ideje legnagyobb részét és jó téma, ha elkerülnénk a kínos csendet.

Ma már egyre többen tudnak aszerint foglalkozást választani, hogy mi érdekli őket, kisebb a kényszer, hogy mindegy mit, csak dolgozzanak valamit, így az is gyakoribb, hogy az emberek szeretik, amit csinálnak és annyira belefeledkeznek a siker hajhászásába, hogy azonosulnak munkájukkal. Akik ebbe a problémába esnek, hajlamosabbak a munkájukra gondolni, beszélni róla és ha valamilyen munkahelyi bukás vagy siker éri őket, azt is jobban a lelkükre veszik.

Fotó / Shutterstock

A gyerekektől is gyakran megkérdezzük: „És mi leszel, ha nagy leszel?", így már a legfiatalabbak is érzékelik a karrier és a foglalkozás megválasztásának fontosságát. Később a középiskola és az egyetem során a nyomás arra, hogy megtaláljuk a nagybetűs hivatást, csak nő és nő, egészen addig, amíg fiatal pályakezdőként már azért hajtunk, hogy megkapjuk azt a bizonyos „álom melót".

Mivel a mai világban már nem egy helyen dolgozunk egész életünkben, azok, akik túlságosan összekötik magukat a munkájukkal, komoly önismereti krízisbe is kerülhetnek, ha munkahelyet váltanak. A problémát a legjobb már gyerekkorban kikerülni és ahelyett, hogy hatéveseket próbálunk rávenni arra, hogy megmondják mit fognak felnőtt korukban csinálni, sokkal hasznosabb, ha inkább elbeszélgetünk velük arról, hogy mit jelentenek az egyes foglalkozások. Ezáltal azt mutatjuk be, hogy mennyi lehetőségük van.

Felnőtt korban sincs késő, ha ráébredünk, hogy a munkánk túlságosan a részünkké vált. Mivel az identitásunkat nem egyszerű felnőttként megváltoztatni, tudatosan törekedni kell a munkán kívüli aktív időtöltésekre olyan csoportokban, amelyeknek semmi köze a munkához, akár új hobbik kipróbálásával színesíteni az életünket. A szakértő szerint jobb kis lépésekben haladni drasztikus, bonyolult változtatások helyett.