Tanítsunk Magyarországért: Horváth Gergely mentor és nagykövet egy személyben

Elsők között csatlakozott a Tanítsunk Magyarországért! programhoz Horváth Gergely, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar negyedéves angol-történelem, tanár szakos hallgatója. Nemcsak mentorként, de nagyköveteként is tevékenykedik.

Miért csatlakoztál a Tanítsunk Magyarországért programhoz?

Tanár szakosként minél több tapasztalatot szerettem volna a tanulmányaim alatt, és fontosnak tartom a társadalmi felelősségvállalást! Az én most induló pályámat is sokan segítették - szerettem volna ebből vissza is adni. A program elsősorban a kistelepülések iskoláinak tanulóit segíti, tudom, hogy fontos példát mutatni a számukra, mert sokan nem is találkoznak olyanokkal, akiknek felsőfokú végzettsége van.

Hogyan indult el a program számodra?

Az első lépés egy elméleti kurzus, ami azért is fontos, mert a program nyitott a nem tanár szakos hallgatók számára is. Az asszertív kommunikációs tréninget kiemelten értékesnek tartottam, főleg, mert azt az élet bármely szegmensében jól jön. Tanulunk nevelésszociológiát, romológiai ismereteket, rengeteg olyan hasznos dolgot, amelyek segítik a mindennapi munkánkat.

Hogyan kell elképzelni a mentorálást?

Félévente vesszük fel a TM2-es kurzust, így a szorgalmi időszakhoz köthető a mentorálási időszak, és utána még van egy tartalékidőszak. Heti 6 órát kell a gyerekekkel eltölteni, de az elszámolás féléves, vagyis szabadon oszthatjuk be az óráinkat, ez rugalmas tervezés hallgatóként nagyon hasznos. A gyakorlat mellett folyamatos az oktatói felügyeletünk, van egy oktatói szupervíziónk, meg tudjuk osztani a tapasztalatainkat, segítséget kérhetünk. Aki csatlakozik a programhoz, az nem marad egyedül.

Horváth Gergely, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar negyedéves angol-történelem, tanár szakos hallgatója.Fotó / univpecs.hu

Milyen gyerekekkel találkoztál a program keretében?

A Magyarmecskei Általános Iskolában kezdtem, a mentoráltjaim most nyolcadikosok, négy fiú. Könnyen megtaláltuk a közös hangot, bár eleinte voltak félelmeim, hogy mennyire fogom megállni a helyemet. Velem mindig rendesek, jó velük együtt dolgozni, lelkesek. Közöttük is van, aki nyitottabb és aki kevésbé.

Igyekszem mindent megtenni az érdekükben, számíthatnak rám. Mindig arra figyelek, hogy a gyerekeknek mi az igénye. Szeretek beszélgetni velük, ezek általában félig irányított diskurzusok, ahol előre kigondolom a fókuszt. Például kevésbé erőltetett a pályaválasztásról beszélgetni akkor, ha jégtörőnek közben kártyázunk egyet.

Hogyan fogadtak téged a mentoráltak?

Néhány hét kellett ahhoz, hogy meg tudjanak nyílni. Amikor odakerültünk, elmentünk a családokhoz, hogy a szülőket is meg tudjuk ismerni, mindenhol kedvesen fogadtak minket. Rengeteget kérdeztek arról, hogy milyen diák voltam a gimiben, kikből áll a családom, hogy vannak. Igénylik, hogy az ember nyisson feléjük, mutasson magából valamit.

Milyen iskolán kívüli programokat szerveztek a gyerekeknek?

A program az ösztöndíjunk mellett forrást biztosít a közös étkezés, programok, belépők finanszírozására is. Minél több helyre, minél több programra próbáljuk elvinni a gyerekeket. A csapatommal például a pécsi planetáriumban jártunk és tettünk egy városi sétát is, nyáron a tavaszi távoktatás után strandra mentünk. A járványhelyzet miatt ősszel sem volt lehetőség arra, hogy kimozduljunk, ezért a karácsonyi ajándékot vettünk a gyerekeknek.

Horváth Gergely nemcsak mentorként, de nagyköveteként is tevékenykedik.Fotó / univpecs.hu

Mennyire változtak a mentoráltjaid továbbtanulással kapcsolatos elképzelései?

Nagy boldogság a számomra, hogy az egyik mentoráltam a gimnáziumi továbbtanulás mellett döntött. Ő az, aki pár héttel a program elindulása után megkérdezte: hetedikesként késő-e már jó tanulóvá válni. Mondtam, hogy sosem késő. Ha jól tudom, az évfolyamáról egyedül ő jelentkezett gimnáziumba, sok munka van emögött a döntés mögött, neki is, nekem is, de biztos vagyok abban, hogy ott is helyt fog állni! Vannak, akik csak megerősítést igényeltek, mert már hetedikben tudták, hogy hol szeretnének tanulni, mik szeretnének lenni. Segíteni kell, hogy megtalálják az útjukat!

Miért érdemes csatlakozni a programhoz?

Olyan képességeket sajátíthatunk el, mint az empátia, az emberekkel való bánásmód, a kommunikáció - ez mind szakmailag és magánéletben is hasznosítható. Rendkívül jó a csapat a programon belül is, ha valaki kapcsolatokat akar építeni, annak is javaslom, a csoportmukára is jó lehetőség - közben pedig segíthetünk gyerekeknek.

A teljes interjú a Pécsi Tudományegyetem online magazinjában olvasható.