Személyes oktatás Spanyolországban – hogyan?

Kisebb-nagyobb döccenőkkel a 18 év alatti diákok szeptembertől a hagyományos iskolai keretek között tanulnak Spanyolországban, ám a fertőzések miatt bármikor szükség lehet a digitális oktatás eszközeire. Tapasztalatok, egyenlőtlenségek, hatások, egy pedagógus beszámolójának segítségével.

Nemrég összegyűjtöttük, hogy miként működik a világban az online oktatás, maradjunk annyiban, a koronavírus-járvány aktuális helyzete és a digitális fejlettség igencsak változatos módszereket hozott, illetve formát tesz lehetővé.
Magyarországon egyelőre digitális oktatásra álltak át az iskolák (talán ennek hamarosan vége lesz), míg van olyan, korábban a vírus által súlyosan érintett ország, ahol szeptember óta speciális szabályokkal, ám a hagyományos keretek között működnek az intézmények. Jöjjön most egy körkép, miként zajlik a 16-18 év alattiak oktatása Spanyolországban.

Néhány szó a spanyol iskolai rendszerről
A hazai rendszer tagolásától némileg eltérően épül fel a spanyol oktatás.
A diákoknak 16 éves korig kötelező iskolába járniuk, persze erősen ösztönzik őket a továbbtanulásra. Az állami oktatás 6 és 16 év között mindenkinek ingyenes, és két részre oszlik.
Az elemi oktatás, mondhatjuk általános iskolának is, a Primaria, 6-12 éves kor között, háromszor kétéves ciklusokból áll. Ezt követi a középfokú oktatás (középiskola), az, Educación Secundaria Obligatoria (ESO), 12-16 év között. A következő két éve kvázi az érettségire való felkészülés, a Bachillerato, amelyben a későbbi továbbtanulási irány (például műszaki vagy humán) kap nagyobb szerepet.

 Az elmúlt év kihívásait, tapasztalatait egy barcelonai tanár, a barcelonai Escola Splai általános iskolában tanító Oscar Del Estal segítségével idéztük fel.
Az angoltanár elmondta, hogy egy éve, március 12-én gyakorlatilag egy sajtótájékoztató alapján, a médiából értesültek arról, hogy másnap sem ők, sem a gyerekek nem mehetnek vissza az iskolába sem. „Nagyjából egy óránk volt összeszedni a papírjainkat, továbbá információkat adni a diákoknak".Nem is álltak át azonnal online oktatásra, ugyanis a döntéshozók kormányzati és az autonóm közösségek szintjén is tisztában voltak azzal, hogy a diákoknak nem azonosak a lehetőségei, sokaknak nincs internet-hozzáférésük vagy megfelelő eszközük (számítógép, laptop, tablet, stb.) a digitális oktatáshoz.
Ezért listákat készítettek arról, hogy kiknek van szükségük segítségre, ezt elküldtek az oktatási minisztériumnak, amely később eszközöket és internet-hozzáférést biztosított az iskolásoknak a lezárások idejére, míg az ő intézményük is próbált saját hatáskörben segíteni, előfordult, hogy tanárnak kellett megfelelő eszköz beszerezni.

A digitális eszközökhöz való egyenlőtlen hozzáférés miatt még a központi segítség ellenére is sokan hátrányba kerültek.Fotó / AFP


Ebben a köztes időszakban a pedagógusok egyrészt igyekeztek feladatokat küldeni: emailben csatolt PDF-ekkel, könyvből szkennelt oldalakkal, YouTube-videókkal, vagy éppen google drive-ot hoztak létre, így adták ki a feladatokat, majd fogadták a visszaküldött anyagokat.
Eközben kvázi lelki támaszként és segítőként működtek, általában heti kétszer telefonon beszéltek a diákokkal, érdeklődve, hogy jól vannak-e, és mentálisan hogyan kezelik a helyzetet. A családok nekik meséltek, ha például a szülő elkapta a vírust, de otthon van, mert találták olyan súlyosnak az eset, hogy kórházba küldjék, míg előfordult, hogy Del Estal vásárolt fülhallgatót az Amazonon a nagyinak, aki nem tudott aludni a zajos szomszédtól.
Aztán beindult a digitális oktatás, és így is fejezték be a tavalyi iskolai tanévet.

Del Estalnak azért sem volt könnyű dolga, mert az idegennyelv-tanítást még inkább megnehezítette a személyes jelenlét hiánya, 6 évesnél fiatalabbakat is tanít. YouTube-videókat, mp3-felvételek készített, ám időigényes folyamat volt, mire azt felvette telefonnal, számítógépre másolta, konvertálta, szerkesztette – és mindezt megtette a gyerekek videóival, felvételeivel és a javításokkal. Nem beszélve arról, hogy megfelelő eszközöket kellett beszereznie.
Ezzel párhuzamosan a gyermekeket megviselte az online oktatás, amelynek megvannak a maga hátrányai.„A gyerekek szerették az elektronikus eszközöket, ám sok minden másra is használták őket. Visszaesést tapasztaltam, amikor a felelősségről vagy a kitartásról volt szó, hogy elküldjék a tanárnak a feladatokat."Több tanuló komolyan vette a dolgát, tanult, igyekezett még több ismeretet elsajátítani, ám másoknak nehézséget okozott beosztani az idejüket, a feladatokra koncentrálniuk, megviselte őket, hogy nem találkozhattak a társaikkal. Ráadásul a digitális eszközökhöz való egyenlőtlen hozzáférés miatt még a központi segítség ellenére is sokan hátrányba kerültek.
„Néhány kormányban úgy tartják, hogy nem fontos az oktatásba fektetni, inkább a gazdaságra vagy más szegmensre költenek, általában rövid távú céljaik vannak, míg az oktatásra fordított összeg hosszú távon hoz eredményeket. Például Spanyolországban segítettek eszközökkel, internet-hozzáféréssel, ám nem fordítottak figyelmet arra, hogy létrehozzanak egy hatékony oktatási platformot, amelyen a tanárok saját anyagokat készíthetnek" – így Oscar Del Estal, aki hozzátette, rengeteg videójáték létezik különböző témában, ám például az oktatási applikációk gyengék.

A fertőzések miatt olykor egész osztályok kerültek karanténba, vagy iskolákat kellett lezárni.Fotó / AFP


Mint mondja, az általános iskolában a gyerekek még a tanáraikat akarják utánozni, így segíthet érdeklődőnek maradni a tanulásban, hogy kvázi YouTuberek-ként látják őket. Ugyanakkor a motiváció fenntartására szükség van a személyes oktatásra, a személyes jelenlétre.
Sok tényező miatt talán ezért is lehetséges, hogy a spanyolok szeptemberben visszatértek a hagyományos oktatáshoz, persze a 17 autonóm közösségben eltérő szabályok érvényesültek. Összességében mindenütt igyekeztek fenntartani a szükséges távolságot, a tanároknak kötelező volt a maszkviselet, és végül a 6 év feletti gyermekeknek is, testhőmérsékletet mértek. Rengeteg új oktatót vontak be a rendszerbe, és próbáltak csökkenteni az osztálylétszámot, illetve sávos tanítást megvalósítani, hogy minél kevesebben találkozzanak. Ezt szolgálta, hogy korlátozták vagy megtiltották az osztályok keveredését.
Persze a fertőzések miatt olykor egész osztályok kerültek karanténba, vagy iskolákat kellett lezárni, ám csak időlegesen. Katalóniában például buborékrendszer működik a középiskolai szintig, tehát ha egy osztályban fertőzöttet találnak, mindenki karanténba kerül, és PCR-tesztet végeznek rajta. A járványhelyzet karácsony utáni romlásakor is törekedtek arra, hogy nyitva tartsák az iskolákat. Egy februári összesítés szerint az országban a tantermeknek csupán 1.4 százalékát kellett korlátozni, noha mindenütt rosszabbak lettek a mutatók. A működést segítette, hogy az oltási stratégia szerint az egészségügyi dolgozókat követően elkezdték beoltani a pedagógusokat.
Egyelőre összességében kitart az iskolarendszer, míg azokat, akik nem tudnak személyesen jelen lenni, online oktatásban részesítik,például a tantermekben felszerelt kamerák, mikrofonok segítségével, és alkalmazzák az előző tanév végén kialakult módszereket.
A tanár szerint a digitális oktatás a későbbiekben javíthatja a komplett oktatás rendszerét, sok program segítheti a tanulók további fejlődését (például: Quizlet, Kahoot, Flipgrid, Meet, Educaplay). Ám ez elsősorban kiegészítés, hiszen a diákoknak szüksége van az iskolára, és az iskoláknak rájuk – a megszokott, személyes oktatásra.


Amíg otthon digitális oktatásban tanulsz, nem árt, ha megismerkedsz az online oktatás etikettjével, hogy elkerüld a kínos helyzeteket.