A nyári szünet nem minden – 3+1 érv a tanítás mellett
Tanári hivatásról a legtöbbeknek a nem túl magas fizetés és a nyári szünet ugrik be elsőként. Előbbi kevésbé, az utóbbi azonban annál gyakrabban merül fel, mint a tanítás mellett szóló érv – azonban aki már dolgozott iskolában, az pontosan tudja, hogy a nyári szünet az utolsó dolog, ami miatt érdemes ebbe a foglalkozásba belevágni.
Szóval miért szuper dolog tanárnak lenni? Van néhány indokunk!
Sosem unalmas
Mivel emberekkel dolgozunk (legyenek mégoly fiatalok is), semmi sem tervezhető meg előre tökéletesen: mindig lesz valaki, akinek meglepő kérdése van az anyaghoz kapcsolódóan, és az is elképzelhető, hogy a diákok más szempontok szerint közelítenek egy adott kérdéshez, mint ahogyan mi.
Ilyenkor jól és gyorsan kell reagálni, változtatni a terveken, és úgy alakítani az óra menetét, hogy azért megközelítsük az eredeti célkitűzést a kitérők ellenére is. Emiatt mindig új kihívásokkal teli, változatos a munka, unatkozni pedig egész egyszerűen lehetetlen!
A fejlődés része lehetsz
Gondolj csak bele, mennyi minden történik valakivel az első és a nyolcadik vagy éppen a kilencedik és a tizenkettedik osztály között! A diákokkal életük legformálhatóbb, legváltozékonyabb időszakában találkozunk, olykor hónapról hónapra is sokat fejlődik, formálódik a személyiségük.
Tanárként te magad is része vagy ennek a folyamatnak, rajtad is múlik, hogy a rádbízott tanulók végül milyen emberré válnak. Ez egyrészt hatalmas felelősség, másrészt viszont az egyik legszuperebb érzés, amikor látod, hogy (jó) hatással voltál rájuk.
A legjobb önismereti tréning
Azt gondolnád, hogy a szereposztás szerint egy tanár és nagyjából harminc diák van, ezzel kell dolgoznod – de ez nem igaz. A tanítás során te magad is számtalanszor válhatsz tanulóvá: nemcsak a legújabb módszerek és gyakorlatok elsajátítását tekintve, hanem saját magad megismerése terén is.
Minden egyes új szituáció valamilyen fontos tanulsággal szolgál, amelyből tovább épülhetsz tanárként és magánemberként is – feltéve, hogy megvan benned a kellő önreflexivitás. (De nyugi, ez utóbbi fejleszthető!)
Ha pedig mindez nem lenne elég, van egy utolsó érvünk: végre te írhatsz olvashatatlan szöveges értékeléseket a dolgozatokra, és nosztalgiázva nézheted a diákjaid szenvedését, ahogy próbálják kisilabizálni a macskakaparásod. (De ha jófej vagy, azért inkább felolvasod nekik.)