Csernobili likvidátorok: megmentették Európát, de szörnyű árat fizettek érte
Az 1986-os csernobili atomerőmű-balesetet követően iszonyatos mennyiségű radioaktív anyag került a légkörbe. A további károk és a még nagyobb, kontinensméretű tragédia megakadályozása érdekében a robbanást követő években nagyjából 530 000 embert küldtek a veszélyes zónába. Ők voltak a likvidátorok, akik emberfeletti erőfeszítéssel láttak neki a munkának. Hősiességükért szörnyű árat kellett fizetniük. Az áldozatok számáról, különösen a sugárzás okozta rákos megbetegedések és halálozások számáról erősen megoszlanak a vélemények.
Mi történt Csernobilben?
1986. április 26-án, szombaton hajnalban gőzrobbanás, majd újabb robbanások sorozata történt a csernobili atomerőműben. A baleset közvetlen oka egy rosszul megtervezett és a biztonsági rendszabályok sorozatos megszegésével végrehajtott kísérlet volt, de tervezési hibák is hozzájárultak a katasztrófához. A kémiai robbanás által szétroncsolt reaktorból radioaktív anyagok kerültek a levegőbe, és az égő grafit füstjével magasra szálltak. A radioaktív anyagok kiáramlását csak május 6-ára sikerült elfojtani, helikopterekről ledobott oltóanyagokkal (többek között ólommal, homokkal és bórral) A reaktor üzemanyagának körülbelül 3,5 százaléka került ki és szóródott szét.
Sokféle radioaktív izotóp került a környezetbe:
urán-hasadóanyag, a működés során keletkezett plutónium és más úgynevezett transzurán elemek, valamint a maghasadás során keletkezett izotópok, amelyek között voltak rövid és hosszabb felezési idejűek is.
A rövid felezési idejűek azóta lebomlottak. Napjainkban „csak" a cézium-134, a cézium-137, a cézium-144, a stroncium-90 izotópok és a plutónium sugároz a környezetben.
A sugárterhelés
Az atomerőmű területén 1986-1990 között tevékenykedő likvidátorok a WHO adatai szerint átlagosan 120 millisievert (mSv, amely egy Sv ezredrésze) sugárzásnak voltak kitéve, az egyéni dózisok 20-500 mSv között mozogtak. Ez több ezerszerese egy tipikus mellkasröntgennek, ami 0,1 msv-sugárzással terheli meg a szervezetet. Természetesen az elsőként helyszínre érkezők voltak azok, akik a legnagyobb sugárdózist kapták.
Mi történik az emberi testtel, ha erős radioaktív sugárzásnak van kitéve?
A Csernobilhez kivezényelt emberek mintha egy olyan óriási röntgengépbe léptek volna, ami mindenfelől sugárzással bombázza őket. Ám itt még a röntgensugárzásnál is pusztítóbb gamma-sugarak hatoltak a szervezetükbe, ami ionizálta testük molekuláit. Mit jelent ez?
A sugárzásban terjedő részecskék elektronokat szakítanak le az atomokról, a folyamat pedig szétzilálja a testünk molekuláit összetartó kémiai kötéseket, roncsolva a szöveteket. Az erősen ionizáló sugárzás sugárbetegséghez vezet.
1986. április 26-án, a reggeli órákban az erőmű területén dolgozó 600 likvidátorból 134-en kaptak nagyon magas, 0,8-16 sv közötti sugárterhelést, közülük három hónapon belül 28-an haltak meg.
A sugárbetegség több különböző módon roncsolhatja a szervezetet, de leginkább a gyomor-bélrendszer és a csontvelő van kitéve a károsító hatásoknak. Ez annak tudható be, hogy a sejtosztódás üteme e helyeken igen intenzív, a kitekeredett DNS pedig sokkal sebezhetőbb, mint feltekeredett állapotban. (Mivel a daganatsejtek is gyorsan osztódó sejtek, ezért lehet hasznosítani a sugárzást a rákterápiában.)
A sugárbetegségben szenvedő páciens a kitettséget követő néhány órán belül heves tüneteket – hányást, hasmenést – kezd mutatni. A sejtosztódás felborulása miatt az emésztőszervrendszer nyálkahártyája és szövetei szétesnek, elhalt sejteket és baktériumokat bocsájtva a vérkeringésbe.
A folyamat már egy egészséges immunrendszerrel bíró embert is padlóra küldene, a helyzet azonban itt még drámaiabb:
a sugárzás a csontvelőt is elpusztítja, így nincs, ami termelje a fertőzéssel szembeszálló fehérvérsejteket. a beteggel néhány napon belül vérmérgezés (szepszis) végez.
Mindemellett az erős sugárzás a bőrön is elváltozásokat okoz, amik akár perceken belül jelentkezhetnek, és leginkább napégésre emlékeztetnek. Míg az égési sérülés és a gasztrointesztinális traktus roncsolódása azonnal jelentkezik, a csontvelő néhány napig túlél. Ebben a látens szakaszban a páciens állapota mintha javulna, de nem ez a helyzet, hamarosan megjelennek a szepszis jellegzetes szimptómái.
A csernobili baleset okozta sugárbetegség túlélőinek hosszú évekbe tellett felépülniük, a gyógyulás ugyanakkor nem volt teljes, sokuknál például a szemlencse annyira károsodott, hogy szürke hályog alakult ki.
Miért van szükség jódtablettára?
A levegőbe jutott radioaktív részecskék a bőrre kerülve, vagy szájon, orron át jutnak a szervezetbe.
A katasztrófa hosszú távú hatásai a rákos megbetegedések növekedésében érhetők tetten. Az adatok meglehetősen pontatlanok, a Greenpeace megbízásából készített becslések alapján 270 000 olyan orosz, ukrán és fehérorosz lakosnál alakult ki daganatos megbetegedés, akiknél egyébként normális esetben nem jelent volna meg a kór. A rákos megbetegedések miatti halálesetek száma meghaladhatta a 93 000-t.
Csernobil tágabb környékén a leukémia mellett a másik uralkodó daganattípus a pajzsmirigyrák, amit a jód-131-es izotópja idéz elő. A pajzsmirigy egészséges működéséhez, a hormontermelés, az anyagcsere-folyamatok zavartalanságához szükség van jódra.A legnagyobb veszély, ha az instabil izotóp szívódik fel helyette, ez ugyanis pajzsmirigyrákhoz vezet. Ennek kivédéséhez jódtabletták szedésére van szükség, ami megakadályozza a jód-131 beépülését a szervbe.
A cikk teljes terjedelmében az origo.hu oldalról került átvételre.