Bejgli: az örök klasszikus története

Diós, mákos vagy esetleg gesztenyés? Mindenkinek megvan a kedvence, amire esküszik. De mi ennek a karácsonyi kedvencnek a története?

Nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk, a bejgli szó német eredetű. A beugen németül annyit tesz, meghajlítani, mivel eredetileg ez az édesség görbe volt, mint a kifli.

Nem véletlen a dolog, mivel ez a kalácsféleség Sziléziából került hozzánk, ami ma ugyan javarészt Lengyelországhoz tartozik, sokáig azonban osztrák fennhatóság alatt állt. Más elképzelések szerint örmény eredetű. Hogy pontosan merről és hogyan érkezett hozzánk a már teljesen magyarnak tartott sütemény, senki sem tudja.

Eredetileg ez az édesség görbe volt, mint a kifli.
Eredetileg ez az édesség görbe volt, mint a kifli.Fotó / Kuklis István / Délmagyarország

A 19. század közepén kezdett divattá válni német módra ünnepelni a karácsonyt, feltehetően a bejgli is ekkortájt terjedt el. A hagyomány szerint a dió segített a rontást elűzni, a mák pedig sok pénzt, a lányoknak pedig férjet hozott.

Eleinte kizárólag otthon készítették mint házi süteményt, de a századforduló környékén már elég népszerű édesség volt ahhoz, hogy azok a cukrászok, akik kiváló bejglit készítettek, jó hírnévnek és sok megrendelésnek örvendhettek. A história szerint egy ismeretlen pozsonyi pék volt az első, aki árulni kezdte Miklós napján, így a diéta városa híres lett az ott kialakult verzióról, a pejgliről.

Legyen akár német, akár örmény eredetű, mindannyian szeretjük és bátran kiállunk kedvenc fajtánk mellett, ha a karácsonyi asztal mellett vita alakulna ki arról, hogy melyik is a legfinomabb.

Kőszegi Anna