Az év, amikor kihúzták a lábunk alól a talajt - Utállak, 2020!

Valószínűleg sokan egyetérthetünk abban, hogy utáljuk a 2020-as évet. Elevenítsd fel január elsejét! Másra számítottál, ugye?

Lássuk be, nem úgy alakult az év, ahogy elterveztük. Emlékezz csak vissza 2020 januárjára, amikor kitörtek az ausztrál erdőtüzek! Mindenki az élővilágért imádkozott, komoly természeti katasztrófát okozott az ottani szárazság. Utána félhettünk a harmadik világháborútól, de ez mind csak a kezdet volt.

2020 februárjában elért Magyarországra a koronavírus. Álmunkban sem gondoltunk arra, hogy olyan szintű lezárások következnek, amelyeket tapasztalhattunk. Az élet szinte teljesen megállt egyik napról a másikra, az újév örömét felváltotta a félelem és a bizonytalanság. Senki sem tudta meddig fog tartani, csak azt, hogy hosszú lesz. Napról napra számoltuk az új fertőzötteket és meglepődtünk, amikor húsz fölé értek a számok. Ez azonban csak az egyik radikális változás volt a tél végéhez közeledve.

Kiderült, nem a vírus az egyetlen probléma, amitől tartanunk kell.

Ahogy országon belül, úgy a határokon is csökkent a mozgás. Családok lettek szétszakítva, a találkozást felváltotta a videohívás, chatelés. Akik külföldön vállaltak munkát, esetleg a környező országokban élnek, sokkal nehezebben tudták megoldani, hogy találkozzanak barátaikkal, családjukkal. Sokan a mai napig nem tudtak hazautazni, hisz a munkájuk miatt nem vállalhatják a karantén miatti kényszerpihenőt. A fő szempont az egészség védelme volt, ám az emberek fizikai szükségletein kívül más igényeik nem voltak kielégítve. Szakmai cikkek, kutatások jelentek meg azzal kapcsolatban, hogyan élték át az emberek a karantént és az elszigeteltség érzését. Mint kiderült, nem a vírus az egyetlen probléma, amitől tartanunk kell.

Emellett a folyamatos kiegyensúlyozatlanság, változások és rendeletek mind kihúzták lábunk alól a biztos talajt. Nem tudhattuk, lesz-e munkánk az elkövetkezendő hónapokban, hogyan végezzük tanulmányainkat, családunkat hogyan látogathatjuk. Már az sem volt egyértelmű, hogyan fizessük a számlákat. Természetesen a diákoknak sem volt könnyű dolga, hisz az egyetemet felváltotta a laptop, a tanárokat pedig egy prezentáció, email, vagy videochat. Az addig megkérdőjelezhetetlen szerepek és értékek már nem is voltak olyan egyértelműek. Mindezek mellett pedig csak reménykedni tudtunk, hogy a családunkban senki sem fertőződött meg.

A pandémiának viszont még koránt sincs vége. A februárban hazánkba érkező járvány jelen van a karácsonyi ünnepek alatt is, még mindig maszkot hordunk, távolságot tartunk. A családok továbbra is szét vannak szakítva, az emberek a munkahelyüket veszítik el, a bizonytalanság továbbra is fennáll. Tehát ha bárki kérdezné, ezért utálom 2020-at.

Szabó Veronika