A titok, amire az önbizalom és az önbecsülés épül: a dicséret

Mindenkinek alapvető szükséglete, mert hozzájárul a pozitív önértékeléshez, az önbizalomhoz, a testi-lelki harmóniához. Jó adni és jó kapni. Ha hiányzik, kérjük, amikor pedig kapjuk, tárjuk szélesre előtte lelkünk kapuját!

Fontos a dicséret, legfőképpen gyermekkorban, hiszen már kis emberkeként a külvilág visszajelzései alapján kezdjük felépíteni önmagunk képét – állapítja meg Benes Andrea pszichológus. – A dicséret segít a pozitív énkép kialakításában, erre épül rá később az önbizalom és az önbecsülés. Felnővén folyamatosan alakítjuk az énképünket, és e folyamatban, a pozitív énkép fenntartásában továbbra is fontos szerepe lesz a dicséretnek. A nem verbális visszajelzéseknek, azaz a mosolynak, az érintésnek, a simogatásnak is dicsérő vagy pozitív visszajelző értékük van. A dicséret ugyanolyan súllyal esik latba, mint az érintés, de gyermekkorban az érintés szükségessége még fontosabb, mint a szóbeli léleksimogatás.

Különbséget tehetünk jó és rossz dicséret között. Akkor jó a dicséret, amikor az erőfeszítést, a próbálkozást dicsérjük, nem pedig az eredményt. Az iskolában az osztályozás intézménye meghatározza, hogy miért jár elismerés, viszont nem tesz különbséget abban, hogy melyik gyereknek mennyit kell tanulnia azért, hogy jó jegyet kapjon. Munkahelyi szituációkra is jellemző, hogy nem az a fontos, hogyan jutunk el a célig, hiszen az eredményt kell felmutatni. Ez a helytelen hozzáállás pszichés problémákat, például az önbizalom hiányát, önértékelési nehézséget, énképzavart okozhat.

A szeretetnyelvek közül az elismerő szavakat hívhatjuk más szóval dicséretnek. Akinek az elismerő szavak a fő szeretetnyelve, az az ember dicséret formájában szereti kapni a szeretetet. Lehet, hogy önmaga is ezt alkalmazza, de nem biztos, hogy sikerrel jár, mert ha a másik embernek például a minőségi idő a szeretetnyelve, akkor ő viszont nem azt kapja, amire igénye lenne. A dicséret persze azért még működik, de a hiány megmarad. Ezért lényeges, hogy a másik ember szeretetnyelvigénye legyen az első helyen.

Amikor nem tudjuk fogadni

A dicséret általában jó érzést kelt, mégis előfordul, hogy visszautasítjuk. Ez a reakció a saját énképünkkel függ össze. Ha például aznap úgy lépünk ki az utcára, hogy nem érezzük magunkat dicsérni valónak, akkor nem fogjuk e kedves gesztust elfogadni. Akkor tudjuk befogadni, ha megegyezik a magunkról alkotott véleményünkkel. Ugyanakkor nem is tudjuk, hogyan illik fogadni a dicsérő szavakat, olyan módon, hogy ne tűnjünk önteltnek. Érdemes megvizsgálni: „A dicsérettől valóban nagyképű leszek? Nem, hiszen ez a hiedelemrendszerem tévedése."

Nyissuk meg magunkat a dicséret előtt! Lehet, hogy a lelkünk mélyén nem fogunk egyetérteni vele, de ha az illető kedvező színben lát minket, miért ne fogadhatnánk el az ő szempontját? – teszi fel a kérdést a pszichológus.

Nemcsak kapni, de kérni sem tudjuk a dicséretet. Fel sem merül bennünk, hogy kérni is lehetne. A gyerekeknél még működik ez, ők jelzik, ha elismerő szavakra vágynak. Például a kicsi odafut a szüleihez, megmutatja a rajzát, és azt mondja: ugye, szépet rajzoltam?

Aki nem szokott másokat dicsérni, változtathat ezen. Oly módon, hogy tudatosan elkezd figyelni a körülötte lévő pozitívumokra. Benes Andrea azt tanácsolja, hogy minden este írjuk le aznapi kellemes élményeinket. Idővel figyelés, naplózás nélkül, magától is megy majd. Aki hajlamos visszautasítani a dicséretet, annak azt javasolja, hogy első lépésként, ha nem is tudja még igazán elfogadni a dicsérő szavakat, legalább ne utasítsa el.

Fontos, hogy megéljük az elégedettséget, például azért, mert valamit sikeresen véghezvittünk.
Fontos, hogy megéljük az elégedettséget, például azért, mert valamit sikeresen véghezvittünk.Fotó / 123RF

Külső jutalom – csökkenő motiváció

A jutalmazás a dicsérethez hasonlóan pozitív visszajelzés, csak nem verbális, hanem tárgyi: például érdemjegyben, pénzben megmutatkozó visszajelzés. Ha külső jutalmazást vagy motivációt vezetünk be, például zsebpénzt adunk, az csökkentheti a belső motivációt. Ez történhet egy jó tanuló gyermek esetében, akinek alapvetően megvan a belső igénye, hogy tegyen is a jó jegyekért, ezért ilyenkor szerencsésebb, ha a zsebpénzt nem a tanuláshoz kötve kapja. Belső motiváció híján a külső jutalom időlegesen lehet húzóerő, de, még ha néhányszor beválik is, idővel el tudja veszíteni a vonzerejét.

Szerintem minden gyereknél meg lehetne és kellene találni a belső motivációt – állítja a pszichológus. – Ha rájuk hangolódunk, akkor megmutatják, hogy számukra mi a jutalom, mi motiválja őket. És ez legritkább esetben a zsebpénz.

A külső jutalommal való motiválás hátrányai munkahelyi szituációkban is megmutatkozhatnak. Például, csak azért, mert megfizetnek valakit, nem feltétlenül fogja elvállalni a neki nem tetsző munkát. De fordítva is igaz: ha az anyagi megbecsültség nem éri el a létminimumot, az csökkentheti a belső motivációt.

Az önbizalom erősítésének egyik módszere: dicséret önmaguknak

Fontos, hogy az ember tanulja meg saját magát is dicsérni. Így már nem függ annyira a külső visszajelzésektől, s ha szüksége van rá, a saját vállát is megveregetheti. A saját magunknak elmondott dicséret lényeges pillére az önbizalom fejlesztésének is.

A csupán külső dolgokkal – tárgyakkal, szép ruhával – való jutalmazással megfoszthatjuk magunkat az elégedettség érzésétől. Fontosabb lenne, hogy megéljük az elégedettséget, például azért, mert valamit sikeresen véghezvittünk. Előfordulhat, hogy nem tőlünk függ az eredmény, de akkor is elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, ami tőlünk telt. Ehhez az elismeréshez aztán már társulhat külső jutalom is. Valaminek a végéhez értünk, álljunk hát meg egy pillanatra, éljük át a kínálkozó pozitív érzéseket, sütkérezzünk önmagunk elismerésének fényében.

A cikk teljes terjedelmében a dietaesfitnesz.hu oldalról került átvételre.