Tudod-e, hogy miért hoz haza a macska elpusztult állatokat?
A macskatulajdonosok jól ismerik kedvenceiknek azt a szokását, hogy jóllakottságuk ellenére is időnként hazavisznek elpusztult állatokat, amit letesznek a gazdájuk lába elé. E meglehetősen bizarrnak tűnő viselkedés valójában macskánk ragaszkodásának és szeretetének ősi ösztönökön alapuló sajátos kifejezési formája.
Időnként úgy tekintenek ránk, mint ha a kölykeik lennénk
A macskák annak ellenére, hogy otthon rendszeresen megkapják az élelmet gazdáiktól, kinti kalandjaik során időnként haza visznek elpusztult, vagy általuk elejtett kisebb állatokat, például madarakat vagy egereket.
A macskák, mint ragadozók, ősi ösztöneiknek engedelmeskedve, született vadászok.
A vadmacskák kint a természetben rendszerint, naponta többször is prédálnak, és ez az ösztön nem tűnt el belőlük, amikor hozzávetőleg tízezer éve domesztikálva lettek.
Az anyamacska a vadonban elkapja a prédát, de nem eszi meg ott helyben, hanem hazaviszi a kölykeinek, hogy megtanítsa őket, hogyan egyenek. Dr. Marty Becker állatorvos szerint a házimacskák, amelyek gyakran ivartalanítva vannak, és emiatt nincsenek kölykeik, e szokásukkal a kölykök helyett a gazdájuknak próbálják meg továbbadni vadászó „bölcsességüket".
A macska ilyenkor úgy tekint a gazdájára, mintha ő lenne a kölyke,
akinek, mint a kiscicának, etetésre van szüksége, vagy pedig egyszerűen ezzel akarja viszonozni, hogy a gazdájától rendszeresen élelmet kap.
Nem ördögök, csupán tökéletes ragadozók
A macskáknak rendkívül erős a vadászösztöne, ahogyan ezt több amerikai etológiai amerikai tanulmány is kimutatja. E kutatások szerint a szobában tartott, ám rendszeresen kijáró macskáknak igen komoly hatásuk van környezetük madár és rágcsáló populációira: feltételezések szerint évente kisállatok millióit pusztítják el egyedül csak az Egyesült Államokban.
De persze nem ördögök ők, csak a törzsfejlődés során különösen jól alkalmazkodtak a húsevő életmódhoz. Bár domesztikálva lettek, de ennek ellenére
szinte töretlenül megtartották vad őseik rendkívül erős vadászó ösztönét.
A cicamama, amikor kölykei 2 hetesek, az alomhoz viszi a zsákmányt. A kicsik előtt fogyasztja el, hogy azok megtanulják, mit kezdjenek egy nagyobb darab prédával. Később a nősténymacska az elejtett zsákmányt kicsinyei előtt „újra megöli", bemutatva, hogyan kell végezni a prédával.
A következő lépés, hogy a kölykök már maguk, önállóan fogyasztják el a zsákmányt, majd a félig kivégzett, ám még élő prédaállaton gyakorolnak, amikor pedig már nagyobbá válnak, elkísérik anyjukat a vadászatra.
Mivel a macska látja, hogy a gazdi nem tud vadászni, ezért besegít neki
A macska időnként nem eszi meg a prédát, sőt, néha meg sem öli, hanem hazaviszi a gazdájának. A megfigyelések szerint leggyakrabban az ivartalanított nőstények járnak el így, hogy ilyenfajta bizarr ajándékokat visznek haza a gazdáiknak.
Ez a szokásuk a már előzőekben bemutatott tanítási ösztöneikre vezethető vissza, hogy megtanítsák a kicsinyeiknek, hogyan egyék meg a zsákmányt.
Az ivartalanított házimacskának nincsen kölykei, akiknek átadhatná a tudományát,
ezért amikor a gazdának viszi haza a zsákmányt, egyszerre játssza az anya és a tanár szerepét.
Ilyen esetekben a gazdi lép a macska családja helyébe, mert a macska tudja, hogy a gazdája nem képes ilyen „finom falatokat" szerezni.
Tehát, mielőtt megdorgálnánk a macskánkat e látszólag véres szokása miatt, vegyük figyelembe, mit jelent ez a fajta viselkedése, ami azt fejezi ki, hogy a macskánk gondoskodik rólunk, és megköszöni nekünk, hogy mi is ezt tesszük vele.
Az cikk teljes terjedelmében az origo.hu oldaláról került átvételre.