Csókolom, szia! /III.rész
Beszállt melléd valaki a liftbe és fogalmad sincs, mit köszönj neki. Épp a szüleiddel vásárolsz, mikor összefutsz egy haveroddal. Arcpirító, ugye? Nem nagy dolgok ezek, mégis igyekszünk kikerülni az ilyen szituációkat. Az I. és II. részben már összeszedtük Neked az alapokat, ezúttal a tegeződés-magázódás útvesztőiről hoztunk néhány gondolatot!
Az egyik legnehezebb feladat, mikor sokáig magázódó viszonyban vagyunk valakivel, és hirtelen összetegeződünk. Ez előkerülhet akár egy érettségi utáni helyzetben, mikor valamelyik tanár felajánlja a tegeződés lehetőségét, de dönthet édesapád régi barátja is úgy, hogy mostantól ő is hivatalosan felnőttként tekint Rád.
1. Az a bizonyos pertuBárki, bármilyen szituációban ajánlja fel, hogy mostantól tegezd, a legfontosabb alapszabály, hogy ezt illik elfogadni, ellenkező esetben súlyosan megsértjük az illetőt. Udvariasan megköszönöd és onnantól észben tartod, hogy ezután máshogy fogsz köszönni neki. Ha ez esetleg épp egy pohárral a kezében történik, akkor jó eséllyel fog elhangzani az a mondat, hogy „gyere, igyunk egy pertut", de az is lehet, hogy csak szimplán rád néz és egy határozott szemkontaktussal azt mondja neked, hogy „akkor egészségedre". Egy ilyen esetben a válasz szintén az, hogy „egészségedre", ezzel jelzed, hogy tisztelettel elfogadod a lehetőséget.
2. Túludvariaskodva is hibázhatunkIgen, ilyen is van. Faragatlan dolog ugyanis, ha a tegeződést elfelejted. Ha legközelebb találkoztok, ne hezitálj, köszönj nyugodtan sziával, vagy szervusszal. Ne gondold, hogy ő elfelejtette, és ne menj „biztosra" azzal, hogy a magázódást választod. A pertu után, ha mégis előfordul az idősebb partnerrel, hogy kimegy a fejéből korábbi egyezségetek, akkor nyugodtan emlékeztesd rá, „elnézést nem akartam goromba lenni, de a múltkor már tegeződtünk". Ez nem neked lesz kellemetlen, hanem neki.
3. Szevasz tavaszVan néhány forma, amiről nem túlzás azt állítani, hogy némileg öregesen hangzik. Valahogy nem ejti ki könnyen az ember, szokatlan és furcsa. Ilyen például, a szevasz, szerbusz, szervusz. Inkább az idősebb korosztály használja, pedig némi gyakorlással könnyedén bele lehet jönni. Ha megtanulod a hanglejtését, akkor már nem is annyira kellemetlen. Az évek múlásával egyébként egyre többször futsz majd bele és ezáltal a rutin is jönni fog hozzá. Fontos, hogy minden köszönés lehet modortalan és lehet jólnevelt is, tulajdonképpen minden csak tálalás kérdése.
A „Jó napot" például sokkal udvariasabb teljes egészében kimondva, „Jó napot kívánok" formában, mintha csak undokul odavakkantjuk az előbbit. Ha hirtelen nem tudunk dönteni, a „szép napot" megfelelő választás lehet, ahogyan búcsúzásnál is. Hasonló a helyzet a „viszlát" és a „viszont látásra" esetében: utóbbi ugyanis nem sokkal hosszabb, annál hangzatosabb viszont.
Magyar Krisztina