A természet hangja - David Attenborough-hódolat és portré
David Attenborough több mint fél évszázada meghatározó szereplője a média és a természetvédelem világának. Munkájával generációk egész sorának nyújtott már inspirációt, miközben talán sosem volt rá nagyobb szükség, mint napjainkban. Írásunkban az Egyesült Királyság nemzeti kincse előtt tisztelgünk.
A helyszín Pripjaty elhagyatott romvárosa. Letűnt szocialista idők rozsdás jelképei, málló vakolattal omladozó falak között. Az ajtók és ablakok helyén beszüremlő fényt zöldre festi az újjáéledő természet. A sötét folyosókon megjelenő árnyalak figyelme a szocialista realizmus egy ékes példájára vetül, melynek archetipikus emberalakjai már harmincnégy éve a semmibe tekintenek. A kamera fordul, és feltűnik a 94 éves lovag. Ez a néhány másodperces képsor összefoglalja példátlanul gazdag életművének minden tanulságát, szépségét és fájdalmát.
Nagyot fordult a világ azóta, hogy gyermekként a már akkor is elhagyatott leicesteri kőfejtők sziklái között kagylók, trilobiták, ammoniteszek fosszíliái után kutatott – csaknem egy évszázaddal ezelőtt. A Leicesteri Egyetem akkori igazgatója, Frederick Attenborough bármennyire is büszke lehetett gyermekeire, talán még ő sem gondolta, hogy ilyen fontos szerepet töltenek majd be az évszázad globális kultúrájának alakulásában.
A legidősebb fiút, Richard-ot a filmművészet világa szippantotta be. Elismert színész és rendező lett: a vásznon a Jurassic Park és A nagy szökés; a kamera mögött a Gandhi, a Chaplin, vagy A híd túl messze van tette halhatatlanná. A legkisebb testvér, John az üzleti világban találta meg számításait: az autók iránti elnyűhetetlen lelkesedése a Mann Egerton, majd az Alfa Romeo brit ügyvezetői székébe juttatta.
A középső fiú, David egészen más utat választott. Megreformálta mindazt, amit az ismeretterjesztő televíziózásról, a környezetvédelemről, az ember és a természet kapcsolatáról gondoltunk.
Az első bekezdés David Attenborough legújabb dokumentumfilmjének nyitányát írja le, mely az Egy élet a bolygón címre hallgat. Saját bevallása szerint a film egy tanúvallomás: visszaemlékezés és összegzés mindarról, aminek szemtanúja volt az utóbbi 94 évben. Megindító képsorok mutatják be első borneói útját még az 1950-es évekből - mely nem is állhatna élesebb kontrasztban a szigeten napjainkban látható pálmaolaj-ültetvények tengerétől -, majd sarkvidéki utazásait egy olyan korból, amikor még a jég uralta a távoli észak fagyos tájait.
Kevesen tudják róla, de elsőként egy kvízműsor rendezőjeként tűnt fel a BBC kötelékében. Az első saját műsora az Animal, Vegetable, Mineral? című ismeretterjesztő vetélkedő volt 1952-ben. Az 1960-70-es években a BBC programigazgatói pozíciójáig jutott - első kiemelkedő népszerűségre szert tevő sorozata az Élet a Földön lett, mely az evolúció folyamatát követve mutatta be természeti kincseink eredetét és kialakulását. Az 1979-es show formabontó volt: helyszínek rendkívüli sokaságán sosem látott természeti jelenségeket mutatott be. A híres természettudós ekkor indult meg igazán a popkulturális ikonná válás útján, és ekkor találkozhatott először a szélesebb közönség mára már memetikussá vált stílusával - ahogyan a bemutatott élőlény közelébe lép, majd mellé guggol, hogy aztán tapintható lelkesedéssel, mégis objektíven mutassa be a helyzet és a vizsgált faj különlegességét.
Attenborough a következő évtizedekben készített tematikus sorozatokat az emlősök, a madarak, a hüllők és kétéltűek, a rovarok és a növények mindennapjairól, de a sarkvidékek, Afrika, és a tengeri élővilág bemutatására is külön szériákat szánt. Bizonyos esetekben földrajzi égövek mentén, máskor kontinensenként vagy az élet megpróbáltatásainak tükrében mutatta be a természet sokszínűségét – és mindazt a fenyegetést, melyet az emberi tevékenység jelent rá. A globális felmelegedés, a környezetszennyezés, a túlnépesedés, a túlhalászat, az orvvadászat, a túlfogyasztás, az erdőirtások és a szén-dioxid kibocsátás témaköre életművében egyre erősebb fókuszt kapott, ám ennél is lényegesebbek azok a képsorok, melyek a természetre gyakorolt hatásukat mutatják be. Talán a legikonikusabbá a 2019-es Our Planet egy jelenete vált, melyben a jégsapkák elolvadása miatt a partokon összezsúfolódó rozmárkolóniákat láthatjuk – megtekintése csak erős idegzetűeknek ajánlott.
A nyomasztó pillanatok ellenére Attenborough sorozatai sosem válnak drasztikusan sötétté, ennek pedig két fő oka van. Egyrészt a jelenetek a legkülönbözőbb érzelmeinket pendítik meg: időnként kifejezetten viccesek, máskor elképesztően izgalmasak vagy tragikusan drámaiak. Az érzelmi hullámvasút mindig tartalmaz egy drámai csúcspontot, ugyanakkor sosem kizárólag a múlttal és a jelennel foglalkozik.
Amikor Attenborough a jövőbe tekint, gyakran válik keserédessé, ám esetenként kifejezetten optimista. Egy-egy bemutatott pozitív minta vagy előrelépés könnyen arra ösztönözheti a nézőt, hogy ő is tegyen valamit a környezetvédelemért – az emberek pedig szerencsére vevők erre az üzenetre.
A legnagyobb nemzetközi filmes adatbázison, az IMDB legjobb sorozatokat közönségszavazat alapján rangsoroló listáján az első nyolc helyből négyet Attenborough dokumentumfilmjei foglalnak el. A sort a Bolygónk, a Föld első és második része vezeti.
2016-ban a fent látható dokumentumfilm egyes részeit a 16-34-es célcsoportból többen követték figyelemmel, mint az ugyanekkor zajló X Faktor aktuális fordulóit. A sorozat narrátora idén regisztrált az Instagramra is, ahol rekordot döntött: korábban soha senki nem ért el olyan gyorsasággal egymillió követőt, mint ő tette – még Ferenc pápa, Jennifer Aniston vagy David Beckham sem. Néhány hónapnyi aktivitás és 6,4 millió követő után aztán el is hagyta a platformot – elmondása szerint mindent elmondott, amit el szeretett volna. A nagyközönség mellett a tudományos és a filmes világ is számtalanszor kifejezte iránta tanúsított tiszteletét: összesen 20 állat- és növényfajt neveztek el róla, miközben ő az egyetlen tévés, aki fekete-fehér, színes, HD, 3D és 4K produkcióért is kapott BAFTA-díjat.
2019-ben Sir Attenborough a Glensbury Fesztiválon fiatalok százezrei előtt mutatta be új sorozata, a Seven Worlds, One Planet előzetesét. Fogadtatása egyszerre reményt keltő és szívmelengető látvány...
Bár májusban már 95 éves lesz, továbbra sem pihen – inkább harcol azért, amiben hisz, és amiért mindig is küzdött. Ez vezette a leicester-i kőfejtőkből a BBC kötelékébe, majd Pripjaty romvárosába is. A városba, amit visszafoglalt a természet. A városba, ahol a sarlós-kalapácsos városháza főutcáját már nem szovjet munkások, hanem vadlovak csordái róják, és ahol az egységes, szürke panelházak lassan a zöld növénytakaró sokaságába vesznek. A szocreál falfestmények szereplői már ráébredhettek arra, amire kulcsfontosságú, hogy húsvér hasonmásaik is rádöbbenjenek. Bármit is teszünk, bárhogyan is viselkedünk, bármennyire is erős ellenfelek vagyunk, egy dolog biztos:
A természet mindig győz.
A cikk teljes terjedelmében a corvinusonline.blog.hu oldalról került átvételre.