A legjobb fedősztori az, ami igaz: így találták meg a Titanicot
1985 egyik legnagyobb eseményének számított a tragikus sorsú óceánjáró roncsának felfedezése. Ami akkor egy idealista küldetésnek tűnt, valójában egy titkos katonai bevetés volt, ami csak azután derült ki, hogy Robert Ballard, az expedíció vezetője beszélhetett róla a nyilvánosságnak.
A Titanic nyomában
Ballard 1982-ben kért támogatást az Egyesült Államok tengerészetétől, hogy tengeralattjárókat fejlesszen, amiknek célja valóban a Titanic felkutatása lett volna. A hadsereg támogatta a projektet, de nem az utasszállító roncsainak, hanem két elsüllyedt csatahajó maradványainak feltérképezése céljából. Ballard, mivel ennél közelebb nem kerülhetett az álmához beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy ha marad idő, kutatna a Titanic után, aminek a vélt helye a csatahajók közelében volt.
A tengerészet örömmel bólintott rá az egyezségre, hiszen így nemcsak technológiát szereztek, hanem egy tökéletes fedősztorit, ami igen jól jött a hidegháború alatt. Amire viszont nem gondoltak, az az, hogy Robert tényleg megtalálja a Titanicot.
„Megvagyunk főnök, kicsit még körbe néznénk."
Ballard miután végzett a haditengerészet hajóival, a hátralévő 12 napban kihasználta az új tengeralattjáróját és elkezdett az után kutatni, amiért valójában jött. Az óceán fenekén egy törmeléknyomot követve talált rá a Titanic maradványaira, aminek a hadsereg nem örült. A legendás hajót megtaláló expedíció hatalmas szenzációvá vált, de az USA szerencséjére a küldetés valódi célja titok maradt évtizedekig.