A legédesebb állatkák, amik az űrben is túlélnek
A medveállatkák olyanok, mintha a Michelin babát, egy plüssmacit és valamilyen rovart gyúrtak volna egybe, de a hurkás külső ne tévesszen meg! Ezek a parányi élőlények a Föld legszívósabb teremtményei közé tartoznak.
Mindenhol, de tényleg MINDENHOL élnek
Magyarországon is van pár kemény hely, ahol nem sétálgatnánk éjszaka, de közel sem ezek a legdurvábbak azok közül, ahol ezek a milliméter nagyságú élőlények megtalálhatóak.
A Himalája csúcsai közt, 6000 méter fölött? Köszönik, elvannak! Antarktisz? Ott is élnek! Tengerárokban, 4000 méter mélyen? Nem jelent nekik gondot! Gőzölgő iszapvulkán? Olyan nekik, mint egy meleg fürdő!
A medveállatkák mindenhol jól érzik magukat, mert olyan túlélőtechnikákkal rendelkeznek, amiken még akarva is nehéz kifogni.
Mindent és mindenkit túlélnek
Ha a fent felsorolt élőhelyeken még kedvezőtlenebbé fordulnak az életviszonyok, a medveállatkák nemes egyszerűséggel olyan kriptobiózisba vágják magukat, hogy a medvék téli álma pislogás hozzá képest.
A meglévő páncéljukból védőburkot képeznek, amin belül egy új páncélt építenek fel, majd a nedvességük 99 százalékát kiszárítják, amit azzal érnek el, hogy olyan cukormolekulákat termelnek, amik helyettesítik a vízmolekulákat sejtjeikben. Ez annyira sikeres, hogy 120 éves mohákban szunnyadó egyedeket is sikerült felébreszteni.
Ezen kívül 100°C-on 6 órán át elvannak, de pár percet kibírnak az abszolút nulla fok, -272 Celsius-fok közelében is. Szóval ha kiteszed őket az űrbe, a hideggel nincs nagy bajuk, de az oxigénhiánnyal és a teljes vákuummal is megbirkóznak, hét hónapig képesek itt életben maradni amellett, hogy nagyon komoly sugárzásnak vannak kitéve.
Apropó sugárzás: túlélik az 570 000 rad erősségű röntgensugárzást is, csak viszonyításképp, te már az 500-astól is halálos sérülést szenvednél. Ilyen elpusztíthatatlan kis tankok vesznek minket körül úgy, hogy észre sem vesszük őket.