Nem vagyok sem Disney hercegnő, sem filmsztár – gyorsan rádöbbentem a fájó igazságra
Biztos ti is feltettétek már a kérdést: miért nem jön el az igaz szerelem? Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, nézzük csak át, honnan jönnek azok a magas elvárások!
Gyerekként mindannyian megtapasztalhattuk a Disney csodás világát. Barátságos karakterek, varázslatos történetek és örökké tartó szerelmek. A mesékben valahogy olyan szimpatikusak a hercegek, főhősök, hogy rögtön választ egy kedvencet magának az ember. Aztán a való élet jól arcon csap.
Amikor áhítatos szemmel nézed, ahogy Aladdin felteszi a kérdést: „Bízol bennem?" – kezét nyújtja Jázmin felé és elrepülnek egy új élmény felé. A valóságban a „Bízol bennem?" kérdés után pedig jöhet a telefoncsere, egy kis kutakodás, aztán már csak az egyik fél repül, valószínűleg az ajtó felé...
Aztán ott van a nagy erejű Herkules, bizonyára nem egy kislány játszotta el az oviban, hogy bajba került a mászókán, és várta, hogy a Herkules-féle hős a segítségére siessen. Valahogy, amikor a villamoson matat mögöttem a Kentaur, akkor egy fiatal hős sem siet a segítségemre...
Tudom, tudom ezek mesék, nem szabad túl sokat gondolkodni rajtuk. Fókuszáljunk a művelődésre! Én is így tettem, ezért falni kezdtem a könyveket már nagyon fiatalon. Ekkor is problémába ütköztem, mert a csodálatos történetekben leírt karakterek annyira csábítóak voltak, hogy a valóság meg sem közelíthette az ott szövődő szerelmeket.
Megható szerelmeslevelekről olvasni az egyik legnagyszerűbb élmény egy fiatal lány számára. Nem csoda, ha Valentin-nap alkalmával várja a neki szánt kis üzeneteket. Jött is: egy papírgalacsin az órán. Bumm a fejbe: Járunk? Hát... Nem így képzeltem...
De hagyjuk a mesét és a könyveket! Amikor nagyobb lesz az ember honnan táplálkozzon szerelmi történettel? Hát a filmekből! Ott pedig mondanom sem kell, mennyi könnycseppet ejtünk a főhős romantikus cselekedeteiért, a titkon lopott csókokért. Na és persze, ott a kihagyhatatlan finálé, a reptéri jelenetek!
Emlékszem, az első repülőgépes utazásomnál legalább tízszer körbenéztem, nem üldöz-e valaki a szerelmével. Pedig jól tudtam, hogy:
- Nincs is komolyabb udvarlóm.
- Anyagilag megterhelő lenne kijönni a reptérre, hogy elbúcsúzzon tőlem, aztán haza menjen, mert hát velem nem jöhet a családi vakációra, én meg biztos nem hagyom ki.
Ami a lényeg, jól tudjuk, hogy a romantikus sztorik, amik a fejünkben élnek, kicsit magasan vannak a létrán, és sokszor olyan elvárások elé állítjuk saját szerelmi életünket, amik a valóságnak egyáltalán nem tudnak megfelelni. De kérdem én: nem csempészhetnénk bele a valóságba mégis csak egy kis mesét? Csakhogy egyszer, a magányos kislány, aki bennem él, hadd érezze magát hercegnőnek. Jövök eggyel neki.
Halász Kata