Régebbi, mint gondolnád: a palacsinta különleges története
Sokak kedvence, a palacsinta számtalan különböző formában jelen van a világon, más-más nemzetek apró különbségekkel tették magukévá a finom desszertet (vagy éppen sós főételt). Na, de hogy is kezdődött a rémesen egyszerű recept története?
Elképesztő, de régészeti leletek alapján a palacsinta elődje már 30 ezer évvel ezelőtt elkészült, ami nem volt más, mint egyfajta lisztből és vízből összekevert lepény, amit forró köveken sütöttek ki.
A recept nem merült feledésbe az évszázadok során, később mézzel és hússal is fogyasztották a régmúlt történelem emberei. A Kárpát-medencébe minden bizonnyal a rómaiak által került a ma is gyakran elkészített fogás elődje, az első recept a palacsintáról pedig 1439-re datálható.
Az 1500-as évek végén az erdélyi fejedelmi főszakács már tojással elkeverve majd zsírban megsütve készítette a palacsintát, ami Magyarországon vékony, kevésbé édes formában terjedt el, de nincs ez mindenhol így: máshol vastagabb, édesebb tésztával preferálják az ételt.
Így van ez például Amerikában, ahol kisebb palacsintákra esküsznek, amiknek népszerű feltétje a juharszirup, meglepő módon a bacon és a tejszínhab. Európában nagy népszerűségnek örvend a francia és a belga palacsinta is, utóbbi nem a hagyományos formát ölti: waffel, vagy másnéven gofri formájában készítik el, amit számos különböző feltéttel, például Nutellával tálalnak.
Magyarországon a vékony, körülbelül tányér nagyságú palacsinta a legelterjedtebb, amit előszeretettel szolgálunk fel túróval, lekvárral, kakaóporral, vagy fahéjjal. A tradicionálisan magyar elkészítési módok egyike a Gundelpalacsinta, a Hortobágyi húsos palacsinta és a tortaszerű lekváros-diós csúsztatott palacsinta, amikkel minden bizonnyal egy nemzet előtt sem vallanánk szégyent.
Ha kedvet kaptál a palacsinta-készítéshez, akkor próbáld ki a gyorsan elkészíthető banános palacsintát, az amerikai palacsintát, vagy a hortobágyi palacsinta tortát, ha éppen valami sósra vágysz!