Párkapcsolat a karantén alatt

Tavaly még nem is sejtettük, hogy milyen hosszadalmas és keserves folyamat lesz ez a vírushelyzet. De hogyan hatott mindez a párkapcsolatainkra? Gondolatébresztő, együtt maradt és szétment pároknak egyaránt!

Ugye mindenki emlékszik rá, hogy a járvány kitörése és a karantén bevezetése után nem estünk azonnal kétségbe: sok volt a bizonytalan faktor, a vak reménykedés és persze lelkesítettek bennünket a külföldről érkezett bejegyzések, hogy milyen érzés az, amikor újra kiszabadulhatunk. Arra viszont már senki nem számított, hogy a nyári szünet végével újra vissza kell húzódnunk a (megunt) megszokott vackunkba.

De kinek (volt) a legnehezebb?

Eleinte nyilván mindenki a maga gondjával volt elfoglalva. Aztán szép lassan megszoktuk egymást napközben, már, akinek volt kit. Az idős nagyszülőknek az egyedüllét egyébként is kínzó csöndjével kellett megküzdeniük, ezúttal végtelenítve. A kisgyerekes családok mindennapi kihívása az örökmozgók leköthetetlen energiája volt, ami munka mellett pláne az őrületbe kergette a lelkes szülőket. Az óvodás gyerekek kis barátaik hiányában kicsit magányosan, de tulajdonképpen zökkenőmentesen megtarthatták a saját világukat: eddig is körülöttük fogott minden, eztán is ugyanígy fog, mi itt a probléma? Aztán, a kiskamasz gyerekek home office-ban lévő szüleikkel összezárva talán a legnagyobb csapást élték meg: hogy melyik fél, azt mindenkire egyénileg rábízzuk.

Vírushelyzetben a megszokottól eltérő, kreatív randiötletekre van szükség.Fotó / Shutterstock

De mi a helyzet a gimnazista, egyetemista korosztállyal, akik közül sokan már párkapcsolatban élnek ugyan, de még kilátásban sincs, hogy együtt lakjanak?

Na igen, emlékezzünk meg róluk is. Talán bele sem gondolunk, de ebben a korban tudunk a leginkább belefeledkezni a rózsaszín ködfelhőbe és ezen állapotban tulajdonképpen nem is számít semmi, csak egymás társasága, jó szorosan. Mit csináltak ők a karantén alatt, akik már felnőttként érzik magukat, de még szorítja őket a gyermeki függőség: anyagiak, lakhatás és a szüleik engedélye? Akik még nem élnek egy háztartásban, de testben és lélekben már így érzik. Ha egyáltalán meg is tudták oldani, hogy találkozzanak, akkor már csak helyszínt kellett találni, amit szabadtéren lehetett, de a vendéglátóhelyek zárva voltak.

„Maszkban, másfél méter távolságban? Teljesen kizárt..."

...gondolták ők, teljesen jogosan. Az egyik oldalról jelen volt a szülői félelem, hiszen korosabbak, esetleg krónikusan betegek; másik oldalról az ifjakat is gyötörte a lelkiismeretfurdalás: ha elmennek egy randira, talán hazaviszik családjuknak a vírust.

Bár ezek a dilemmák és szituációk még mindig nem közelítik meg nagyszüleink, dédszüleink háborús problémáit, azért abban egyetérthetünk, hogy ilyen élethelyzettel még nem volt dolga a világnak és a fiatalságnak. Vajon hány olyan diákszerelmet tett tönkre a karantén, ami később már soha nem lesz visszahozható? Ha esetleg úgy gondolod, hogy a Te hibád volt minden, tudd, hogy nem csak rajtad múlt és nem is csak Rajta! Ezt most kivételesen az élet hozta így. Ha ezt élted át, nem vagy egyedül.

Azoknak a pároknak pedig, akik mégis kibírták a megpróbáltatásokat, üzenném, hogy tengermély tisztelet nekik, tartsanak ki! Már látszik a fény az alagút végén.

Mindenkinek jár a jutalom, az élet visszahozza majd.

Magyar Krisztina