A legforradalmibb badass: meglepő történetek Petőfi Sándorról

Petőfi ha ma élne, egészen biztosan rapperként keresné a kenyerét. Azon túl, hogy költeményeiben számtalanszor megjelenik a vátesz- és költői öntudat (tudod, nála senki nem ír jobb szövegeket), a tudatmódosítók (esetünkben bor, szerelem, forradalom), sőt a társadalmi egyenlőtlenségek ellen is rendre szót emel.

Nemcsak költészete, élete is rendkívüli sokszínűséget mutat. Nézzünk pár tényt, amelyet bizonyára te sem tanultál a suliban!

Marketing before it was cool

Ha megkérdeznénk az utca emberét, milyen kép él benne Petőfiről, valószínűleg mindenki a nép egyszerű fiaként írná le, aki a semmiből tört a csúcsra. Nos, nem csoda, hiszen a költő minden megmozdulásával arra törekedett, hogy ezt az imázst alakítsa ki magáról, nem véletlen aposztrofálta magát "a korláttalan természet vadvirága"-ként.

Bizony, Petőfi Sándor egészen tehetős család sarjaként látta meg a napvilágot. Ennek köszönhetően számos (egészen pontosan kilenc) iskola nebulója is volt, mielőtt 18 évesen Budapestre utazott volna, hogy vándorszínésznek álljon.

Fotó / Whatever

Kényszerköltő?

Bár előszeretettel öltötte magára a váteszköltő szerepét, Petőfi pályája egyáltalán nem egyenesen vezetett a költői mesterség felé. Próbálkozott a színészettel és a katonáskodással is. Utóbbiba a szó szoros értelmében belebetegedett, s így szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították.

Ezek után fordult figyelme a versírás és az önképzés felé: ekkor már szándékosan el-elküldte verseit folyóiratok szerkesztőinek, és abban bízott, hogy felfedezik. 1842-ben meg is jelent az első verse, azonban a népszerűség nem jött ilyen korán.

Mindent a hírnévért

Egy évvel később, 1843-ban a Petrovics név helyett már a Petőfit használta a verse aláírásához. A következő évek igazán ínségesek voltak az ifjú költő számára. Emlékeztek, hogy nemrég írtunk egy férfiről, aki mérgében 421 km-t gyalogolt?

Nos, Petőfi valószínűleg nem keltene kisebb feltűnést, bár ő nem teljesített ekkora távot: "csupán" Debrecenből Pestre sétált el. Hogy miért? A költő Debrecen városában igen rossz körülmények között élt, alkalmi munkákból tengődött, és úgy érezte, kimarad a kor irodalmi életéből, így elhatározta, hogy felkeresi Vörösmartyt, és állást kér tőle Pesten. Bár ma valószínűleg kevesen próbálkoznánk az álláskeresés ilyen módjával, Petőfinek bejött: innentől élete pozitív irányba változott, munkára és szakmai hírnévre tett szert.

Fotó / Whatever

Elveszített szerelem

A költő 1844-ben ismerte meg a nála hét évvel fiatalabb Csapó Etelkát. Kapcsolatuk ugyan csak néhány futó találkozásból állt, de a szőke hajú, kék szemű lány nagy hatással volt Petőfire: neki írta például Etelkéhez című versét. Etelka 1845. januárjában szélütés következtében meghalt – később Petőfi a család beleegyezésével beköltözött a lány szobájába, itt írta a Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklus harminchárom költeményét.

Petőfi személye, csakúgy, mint költészete, megosztó volt: vagy kedvelték, vagy kifejezetten egyszerűnek találták. Sokatmondó azonban, hogy Friedrich Nietzsche elismerte a feltörekvő ifjú munkásságát.

Olvasnál még róla? Kattints ide!