Literális konyhai művészet, avagy ezek voltak író- és költőóriásaink kedvenc ételei

Bár József Attila "harmadnapja nem evett" már (legalábbis "se sokat, se keveset"), mikor halhatatlan versét írta, sok más híres költőnk és írónk abban a szerencsés helyzetben volt, hogy kiélvezhették a gasztronómia nyújtotta élményeket. Gondolkodtál már azon, mik lehettek a kedvenceik? Cikkünkből kiderül.

A századforduló irodalmi életének meghatározó színterei voltak a kávéházak és éttermek, ahol a kor szerzőinek megvolt a maga kedvence: Ady odavolt a lencsefőzelékért, Molnár Ferenc pedig a rétesért rajongott különösen. Krúdy Gyula írásaiból is kitűnik, hogy gourmandként mindenféle ínyencfalatra kapható volt bármikor, ugyanakkor a pörköltet sem vetette meg egyszerű kenyérbéllel.

A magyaros konyháért rajongott Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán és Jókai Mór is.  

A lánglelkű költő kedvelte a magyaros fűszerezésű kolbászt, valamint a töltött tojást is (a receptet itt találod). Reggelijét ma valószínűleg nehezen gyűrnénk le a hajnali kocogásunkat követően: Petőfi a gulyáslevest képes volt a korai órák főétkezéseként fogyasztani. Egyes fogásokat, például a kukoricagombócot, maga is el tudta készíteni, így nem maradtak éhen katonatársaival. Jókai beszámolói alapján azért a nemzet költője meg-megcsalta a magyar konyhaművészetet: az éticsigából is jóízűen evett.

Jókai Mór egy leves "keresztapja", melyet babból és füstölt húsból készítenek, és tipikus magyaros fogásnak számít, ám ő is elkalandozott a külföldi ízek irányába. Állítólag szerette a francia konyhát (bár az előbb említett csigától undorodott), és a tiroli máj is a kedvencei közé tartozott.

Jókai-bableves
Jókai-bablevesFotó / Mediaworks

Mikszáth a töltött káposztát az ételek királyaként tartotta számon, de azért nem vetette meg az édességeket sem: szívesen fogyasztotta a levélen sült lepényt, a túrós rétest és a kapros-túrós lepényt.

Töltött káposzta
Töltött káposzta