Nem is tudod, milyen szerencsés vagy, hogy most jársz suliba - Az oktatás történelme I.

Az online oktatásra sok szempontból lehetünk dühösek, ám legalább ugyanennyi okunk van arra, hogy hálásak legyünk érte. A technikai megoldásoknak hála legalább nem kell hosszú éveket csúsznunk a tanulmányainkban, ahogyan mondjuk néhány évszázaddal ezelőtt történt volna. Hogyan is tanultak akkor a fiatalok?

Okostelefon, laptop és online oktatás helyett viasztábla és stylus a kézben, esetleg papiruszok a térdeken: sorozatunk első részében az ókori oktatásba nyerhetsz betekintést.

Az ókori Kelet

Az intézményesített oktatás első emlékeit az ókori Keletnek köszönhetjük. Az ókori Babilonban az írás egyszerűsödésével nőtt az írástudó lakosság aránya, több városban is létesítettek könyvtárakat.

Több ókori társadalomra is jellemző volt, hogy formális keretek között csak az uralkodói, illetve a hivatalnoki réteg részesült oktatásban.

Az ókori Indiában (mai szemmel talán meglepő módon) az öt-nyolc éves korban kezdődő oktatás fókuszában a személyiségfejlesztés állt. Kínában az időszámításunk előtti harmadik évezredtől rendszerszintű oktatásról beszélhetünk, ahol az arisztokraták gyermekei íjászatot, irodalmat és rituális szokásokat tanultak.

Görögök és rómaiak

Intézményesített oktatással a Görög Birodalom területén csak Spártában találkozunk, jellemzően magántanárok és magániskolák vettek részt az ifjúság oktatásában.

Athénban bárki nyithatott iskolát, ahol teljesen szabadon dönthetett arról, mit és hogyan tanít meg a tanulóknak.  

Általánosságban véve azért elmondható, hogy a görög fiúk (mivel a lányok ritkán részesültek oktatásban) testedzéssel, az írástudás megszerzésével, történelemtanulással, valamint zenével, drámával és költészettel töltötték napjaikat ezekben az iskolákban.

A diákok számos tárgyat tanultak.

Az ókori Rómában a Krisztus előtti második évszázadban már biztosan voltak oktatási intézmények, az oktatási rendszer fokozatosan nyerte el végleges formáját. Itt a fiúk és a lányok is részesültek alapszintű oktatásban, ám gyakran külön intézménybe jártak.

A rendszer maga nem igazán különbözött a ma általunk ismerttől, ám azt, hogy milyen osztályba, és milyen szintű oktatási intézménybe került valaki, nem az életkor, hanem az egyéni fejlődés gyorsasága és a tehetség határozta meg.