A koronavírus legmeghatóbb drámája: így hozta össze a zene a két szomszédot

A legidegesítőbb dolog az, amikor pihenni szeretnél a lakásodban, ehelyett a szomszéd ezermesteri tehetségét kell hallgatnod. De mi történik abban az esetben, amikor a fúró búgását felváltja a zongora hangja?

Történetünk egyik hősét, Giorgio Lo Portót, az olasz tiktoker srácot nem idegesítette a zeneszó, amikor felfedezte, hogy egy zongorista lakik mellette. Élvezte a zenész játékát: tetszését egy ajtóra ragasztott papírlapra írt üzenettel is kifejezte. Megkérte, hogy játssza el a My Heart Will Go On című számot, így kezdődött a barátságuk.

A szomszéd természetesen válaszolt, szavak helyett a falon átszűrődő zongoraszó felelt. Ezek után egy következő üzenetre ez a cetli érkezett:

Ez egész mókás, folytassuk!

A tiktokernek van saját zongorája, bár már régebb óta nem játszott rajta, a rejtélyes lakó elég motivációt adott neki ahhoz, hogy visszatérjen szenvedélyéhez. Duettet terveztek, ami úgy valósult meg, hogy amint a srác befejezi a játékot, a szomszéd folytatni fogja.

És így is lett. Az "ajtópostán" megbeszélték, hogy hétvégente „találkoznak" a falon keresztül a zene szavának segítségével. Ekkor még mindig nem ismerték egymást személyesen. Egy üzenetben leírta a srác, hogy:

Nem tudom ki vagy, de itt vagyok, nem vagy egyedül.

Később bemutatkoztak egymásnak. Mint kiderült, a titokzatos művész egy 78 éves özvegy férfi, aki a koronavírus miatt vesztette el feleségét. Nagyon egyedül érezte magát az idős úr, hisz nem maradt más számára, csak a zongorája. Mindig délután kettőkor játszott, hisz neje szerette ilyenkor a zongoraszót hallgatni. Giorgio megígérte, hogy játszani fog vele, amit be is tartott.

A történet sajnos szomorú véget ért, ugyanis a srác megtudta, hogy a 78 éves idős szomszéd váratlanul elhunyt. A következő szavakkal búcsúzott tőle:

Kedves Emil, nem tudtam rólad sokat, de megváltoztattad az életem. Visszaadtad a szenvedélyem, amit megoszthattunk a világgal. A szívemben leszel, és folytatom a zongorázást arra gondolva, milyen ereje van a zenének. Azt mondtad, beragyogtam az életed, de te is az enyémet. Viszlát, Emil!