Billie Eilish: Egy kicsit homályos a világ
Valószínűleg mindenki életében van vagy vannak olyan előadók, színészek vagy egyéb hírességek, akiket nem ért. A világ zenei rajongói között sokan éreznek így Billie Eilish-sal kapcsolatban is. Pontosan látják miért is uralja szinte egyedülálló módon a pop világát, de az elméjük leghátsó zugában ennek ellenére folyamatosan villog a miért felirat. Ennek a megértésében lehet segítségükre az Apple TV-re készült egész estés dokumentumfilm, de a megtekintés után sem biztos, hogy kijjebb kerülnek a vízből.
Kezdjük az elején
Billie Eilish nevével 2016-ban találkozhattak az újdonságokra fogékony zenerajongók, amikor SoundCloudon megjelent az Ocean Eyes című dala, amelyet testvérével, Finneas-szal, együtt szerzett. A mű azonnal óriási siker lett a fiatalok körében, majd ezt követte több kislemez, és végül egy stúdióalbum 2018-ban. Azóta is megállíthatatlanul tör felfelé a zeneiparban, amelyet semmi sem jelez jobban, mint az, hogy 20 évesen már öt Grammy-díj büszke tulajdonosa.
A viszonyA szélesebb közönség a bad guy-jal kerülhetett kapcsolatba először, amelynek sikere kapcsán egyre többször bukkant fel Billie Eilish neve a különböző Spotify listákon, a YouTube-on vagy a rádiókban. Ekkora már szinte megkerülhetetlen jelenséggé vált azok számára, akik szeretik a popzenét és úgy általában ezt a művészeti ágat. Ugyanakkor továbbra sem feltétlenül volt érthető az őt övező őrületet, amely mind a rajongók, mind a szakma felől körbeveszi őt.
Még mindig homályos egy kicsitEbből kiindulva valószínűleg sokan gondolhatták úgy, hogy senkitől sem kaphatnak kimerítőbb válaszokat, mint magától az érintettől, ezért is volt fontos vállalkozás az Apple részéről, hogy készít egy egész estés dokumentumfilmet, amely pont a befutásának és az első nagylemezének megjelenését mutatja be. A film lineárisan halad végig a Billie által elért sikereken, miközben árnyalja annak másik oldalát is. A 18 éves lányt, aki küzd a szerelméért, aki megszerzi a jogosítványát, aki egyensúlyozik a realitás és a felfoghatatlan siker között. Mindezt úgy, hogy egy pillanatig sem érzi úgy a néző, hogy a kamerák betolakodtak volna a főszereplő magánszférájába, csak egyszerűen rögzítik az eseményeket. És pontosan ez a legnagyobb hibája is az alkotásnak: lényegében semmivel sem tudunk meg többet Billie Eilishról, mint személyről. Nem halljuk a viszonyát a hirtelen jött sikerhez, a bodyshaminghez, a rajongók őrületéhez és a szakmai elismerésekhez sem. Az egyetlen igazán személyes dolog, amely nyilvánvalóvá válik a szemlélő számára, hogy kislányként már-már betegesen rajongott Justin Biberért, bár ez sem igazán különleges, ha azt nézzük, hogy a korosztályának 99 százaléka így érzett.
Ez azonban igazán csak azokat zavarhatja, akik szerettek volna a jól komponált színfalak mögé betekinteni. Akik kíváncsiak voltak arra, hogy milyen Billie Eilish, amikor nem színpadon van, azoknak csalódniuk kell, ugyanis ez nem derül ki az alkotásból. A rajongók azonban elégedettek lesznek az eredménnyel, hiszen eltölthetnek másfél órát rajongásuk tárgyával, miközben aláfestő zeneként hallgathatják kedvenc dalaikat és önfeledten üvölthetik szobájuk magányában, hogy all the good girls go to hell.