Sorozatajánló: Trónok harca - a tündöklés és bukás története

Volt idő, amikor a csapból is Trónok harca folyt, azonban utolsó évada után elnyelte a süllyesztő. Valóban megbocsáthatatlan a kár? 10 év elteltével is határozottan kijelenthetjük, bőven van okunk visszatérni a Hét Királyságba.

Az HBO üdvöskéje
A Trónok Harca George R. R. Martin "A tűz és jég dala" fantasysorozatának adaptácója, címét az első, 1996-os könyvről kapta. A könyvek már ezelőtt sikeresek voltak, de világhírét mégis neki köszönheti. Az HBO megközelítőleg 1,5 milliárd dollárt fektetett a megvalósításba, majd 3,1 milliárdot kaszált csak az előfizetésekből. Minden centet megért a befektetés, és messze még a búcsú. A sikert meglovagolva bejelentették a House of Dragons előzménysorozatot, legalább 5 továbbit terveztek be, valamint leigazolták Martint. Újabb ok arra, hogy az író ne könyvei befejezésével foglalkozzon.

Élethű sorsok egy képzeletbeli kontinensenA történet helyszíne a politikai intrikákkal átszőtt Westeros királysága. A hatalmat megtestesítő Vastrónért folyó háborúk és ármánykodások családokat szippantanak be, életeket változtatnak meg és tesznek tönkre. Mindeközben messze északon a Falon túl egy ősi ellenség ébredezik, ami kész véget vetni az emberek korának. A helyszínek távoliak, mégis oly természetesek. A sztori fantasy alapokra épül, átszövi a mágia és misztikum, sárkányok, zombik és más természetfeletti lények népesítik be. Ugyanakkor a karakterek ábrázolása realisztikus. Nincsenek kimondott jó- és rosszfiúk, mindenki a saját céljai beteljesüléséért küzd, egyszerűen próbálnak túlélni ebben a kegyetlen világban. Ez nem mindig sikerül.
A Trónok Harca ismertetőjegyévé vált, hogy bármikor, bármelyik szereplőtől örökre búcsút inthetünk.

Nincsenek kimondott jó- és rosszfiúk, mindenki a saját céljai beteljesüléséért küzd.Fotó / HBO

Részről-részre izgulunk kedvenceinkért, és kívánjuk az ellenszenvesek halálát. A színészi játék kifogásolhatatlan. Példaként elég csak megemlítenünk Lena Headey Cersei Lannisterét és Jack Gleeson Joffrey Baratheonát. Ha egy színészt a való életben csakis megformált, fiktív karaktere tetteiért gyűlölnek, az a szakma csúcsa. A Daenerys és a Stark gyerekek a szemünk láttára nőnek fel és fogadják el sorsukat, a Lannisterek mindennapos harcot vívnak ellenségeikkel, és legfőképpen önmagukkal.
A sorozat a 4. és 5. évad környékén megfárad, érezhető, hogy valami megváltozott. A lejtmenet végül a 8. évadban érte el a mélypontot. A zárás nem csak a rajongókból, de a színészekből is mérhetetlen csalódottságot váltott ki. A botrány az egész sorozatra rányomta bélyegét.

Észak nem felejt
Nincs mit szépíteni, az utolsó évad közelébe sem ért az - irreálisan magas - elvárásoknak. A karakterek sorsa egy dolog, embere válogatja kinek tetszik, kinek nem. A fő probléma a lezáratlan és összecsapott történetszálakkal van. Mielőtt végleg a feledés és kiábrándultság homályába temetnénk a Trónok harcát, tegyük fel a kérdést: valóban elég ennyi ahhoz, hogy szertefoszoljon a kaland varázsa? Emlékezzünk a sorozat nyújtotta feledhetetlen pillanatokra: parázsló dialógusokra, ijesztő realizmusra, szerethető/gyűlölt karakterekre, könnyfakasztó halálokra, politikai cselszövésekre, véres küzdelmekre. Minden rész után megéri összeülni barátainkkal, kivesézni a látottakat, teorizálni a folytatásról és rejtélyekről. David Benioff és D. B. Weiss mesterien keltették életre a könyvek sorait. Olyan atmoszférát teremtettek, amely bevonzotta a nézőt és elhozta nappalijába Westerost. Nem csak a rosszat köszönhetjük nekik. A vérükben van az adaptálás, nagy kár, hogy kifogytak az alapanyagból.

Így vagy úgy, de a Trónok harca beírta magát a médiakultúrába. Válaszolva cikkünk elején feltett kérdésre: hiába a befejezés ejtette sebek, a tűz nem képes megölni egy sárkányt. A sorozatot megtaláljátok az HBO-n, akár magyar szinkronos változatban!