Így gyógyítottak a pestisdoktorok!

A velencei karneválokból és színházi előadásokból megismert fekete ruhás, csőrös alak a halál jelképe. A fura öltözék meglehetősen nagy népszerűségnek örvend, de vajon tudjuk-e, mi volt a pestisdoktorok igazi szerepe?

Tisztelet a hősöknek!Az utóbbi másfél évünk a koronavírus elleni küzdelemről szólt. Szakképzett orvosok, egészségügyi alkalmazottak és orvostanhallgatók minden egyes nap saját egészségüket tették kockára mások megsegítéséért. Ezt jelenti az igazi hivatástudat, a társadalom sosem lehet elég hálás nekik. Voltak idők, amikor orvosnak lenni ennél is veszélyesebbnek számított. Egy új páciens egy új halálos ítélettel ért fel. Nem csoda hát, hogy igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni a védekezés érdekében. Így alakult ki a mára már jól ismert, pestisdoktor "vegyvédelmi " felszerelés.Háború, Járvány, Éhínség, Halál

A történelem egyik legpusztítóbb járványa, a pestis - más néven fekete halál - 1347-ben genovai hajók fedélzetén érkezett Európába. 5 éves tombolása alatt a kontinens lakosságának 30-60 százalékát helyezte örök nyugalomra, ez megközelítőleg 75-200 millió embert jelent. Akkoriban az orvostudomány nem volt kellően fejlett a járvány megértéséhez, ma már tudjuk, mi történt. A ragályt okozó baktérium mutálta a patkányokban lakozó bolhákat, aminek következtében a rovarok visszaöklendezték a sebbe a kórokozót és a kiszívott vért. A folyamat értelemszerűen a gazdatest halálával járt, az új kiszemelt pedig az ember lett. Érthető magyarázat hiányában sokan babonás félelmükben isteni büntetésről suttogtak. Tömeges eretnekégetések és önsanyargatások sora kezdődött, remélve, hogy ezzel elnyerhető a megváltás. A fekete halál ugyan csillapodott, de maga a pestis több évszázadon keresztül velünk maradt. A kor emberei hiába tapogatóztak a sötétben, valahogy kezelniük kellett a helyzetet. Létrejött egy új szakma, a pestisdoktor.

FFP2 helyett madárcsőrA pestisdoktorok már a 14. században megjelentek, ugyanakkor ma ismert ábrázatukat a 17. században nyerték el. Az öltözéket Charles de Lorme, a Mediciek és több francia király háziorvosa alakította ki, tőle származik a legelső leírás is 1619-ből:„Az orr fél láb hosszú, csőr alakú, illatokkal teli, csak egy-egy nyílással az orrcimpákhoz közel, amelyek elegendőek a lélegzethez és hogy a beszívott levegővel szállítsák a kipárolgását a csőr alsó részén található füveknek. A kabát alatt marokkói bőrből készült csizmát viselünk és puha pantallót, amely a nevezett csizmákhoz van kapcsolva, valamint puha, rövid ujjú inget, amely a pantallóba van tűrve. A kalap és a kesztyűk is ugyanezen bőrből készültek, a tekintetet szemüveg fedi." A csőrbe töltött gyógy- és illatszerektől reméltek a védelmet, hisz annyit sejtettek, hogy a járványnak köze lehet az áporodott levegőhöz. A leírtakon felül felszerelésükhöz tartozott egy multifunkciós bot. Ezzel az eszközzel egészítették ki a ruha okozta szerényes kommunikációjukat, megvédték magukat a csőcseléktől, valamint segítségével kellő távolságból vizsgálhatták a betegeket.

A csőrbe töltött gyógy- és illatszerektől reméltek a védelmet, hisz annyit sejtettek, hogy a járványnak köze lehet az áporodott levegőhöz.Fotó / 123RF

Inkább kuruzslók, mintsem nemes doktorokHa áttekintjük a róluk fennmaradt leírásokat, hamar feltűnik, hogy erős túlzás lenne őket "orvosnak" nevezni. Egy részük valóban a szakma képviselője volt, ugyanakkor többségük semmennyire - vagy csak épphogy - konyított az orvosláshoz. Ellenben bátorságukat egy pillanatra sem kérdőjelezhetjük meg, ugyanis egyedül ők voltak hajlandók a fertőzöttek közelébe férkőzni. Városok alkalmazásában álltak, akik - sejtve gyógyító képességeik hatékonyságát - elsősorban a halottak listázását bízták rájuk. Engedélyezték számukra a boncolást, hátha kiderítenek valamit a járvány természetéről. Gyógymódok igen változatos garmadáját alkalmazták. A pácienseik olyan csodatévő kezelések közül válogathattak, mint az érvágás, kelések kiszúrása, piócázás, higanyfürdő, béka és kígyó rátét, hagymával vagy ürülékkel való dörgölés, kemencében töltött melegedés. A városi bérezésből nem lehetett megélni, ezért a vagyonosabb rétegnek extra szolgáltatást ajánlottak. Előszeretettel értékesítettek házilag kotyvasztott főzeteket és kúrákat az élet foszlányaiba kapaszkodóknak, persze garancia nélkül. Másik bevett húzásuk volt, hogy a haldoklók végrendeletét saját javukra fordították. Képzeljük csak el a család megrökönyödését, mikor minden vagyon egy jöttment madárijesztőre szállt. A fertőzött városrészekben rajtuk kívül egy lélek sem fordult meg, ennélfogva nem akadt senki, aki megkérdőjelezhette volna módszereiket. Jean Froissart 1380-as krónikáiban eképpen foglalta össze a pestisdoktorok munkásságát:"Az orvosoknak három képesítésre van szükségük: hogy lebukás nélkül tudjanak hazudni, hogy őszintének színleljék magukat, és bűntudat nélkül okozzanak halált."

A pestisdoktorok megkérdőjelezhető módszerekkel és eredményességgel néztek farkasszemet a pestissel. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a modern orvosi etikai szabályok egy részét nekik köszönhetjük.