Nagy Gyűrűk Ura rajongónak tartod magad? Reméljük, ismered ezeket a filmeket!

Az adaptálásban nincs köszönetJ.R.R. Tolkien többet tett le az asztalnál pár könyvnél. Új mederbe terelte az egész fantasy műfajt, és egy páratlan univerzumot teremtett, amiben sokan meglátták a lehetőséget. Nem Peter Jackson volt az első rendező, aki életre kívánta kelteni Középfölde és a Gyűrűháború történetét. Egymást követték a sikertelenebbnél sikertelenebb próbálkozások, de lássuk be, utólag jobb, hogy így történt. Most képzeljük el a Beatles verzióját, amiben John Lennon lett volna Gollam. Garantált a kultúrsokk. Érthetetlen módon mégis napvilágot láttak olyan furcsaságok, mint a szovjet Hobbit és Gyűrűk Ura tévéfilm. Az első értékelhető alkotásig 1978-ig kellett várni.

A félkész Gyűrűk UraAz 1950-es években egy fiatal animátor, Ralph Bakshi kezébe vette a Gyűrűk Ura könyveket. A lenyűgöző sztorit olvasva meg volt róla győződve, hogy azt meg lehetne valósítani animációs formában. Telt múlt az idő, és Bakshi felnőtt témájú rajzfilmjeivel – leginkább a Fritz a macskával – kasszasikereket ért el, de kezdeti elhatározása évtizedek leforgása alatt sem csökkent. Végül 1975-ben sikerült meggyőznie az akkor jogokat gyakorló United Artists-t egy három részes animációs filmsorozatról, a produceri szék azonban üresen állt. Egymás után kereste fel az olykor nem túl kompetens jelölteket – volt, aki azt hitte, a Gyűrűk Ura egy esküvőről szól –, mígnem korábbi munkái során megismert Saul Zaentz nyújtott neki segítő kezet. A film sínre került, legalábbis első ránézésre. Bakshi felvette a kapcsolatot Tolkien lányával, Priscilla-val, és megígérte neki, hogy minden áron hű marad apja könyveihez. A sors kegyetlen játéka megcáfolta. A forgatókönyvírás során rá kellett jönniük, az alapanyag túl komplex, a pénz túl kevés. Ugyan változtatásokat csak kis mértékben eszközöltek, de jelentős mennyiségű jelenettől kellett megválniuk. A költségek visszaszorítására az eredetileg trilógiára tervezett sorozatból két rész lett, az animációt rotoscoping technikával egészítették ki. Ennek a megoldásnak köszönhetően élőszereplős felvételekre lehetett rávetíteni az animációt. Igaz a látvány erőteljesen elütött, de legalább olcsóbb volt. A produkció itt még elkerülhette volna a bukást, csakhogy a marketingesek nem voltak hajlandók Gyűrűk Ura: I. Felvonás néven a mozikba küldeni. Szerintük nem lett volna olyan néző, aki fizet egy fél filmért. A sors fintora, hogy pontosan ezt sikerült elérniük. A nézőket totális megrökönyödés és értetlenség érte, miután beültek egy Gyűrűk Ura filmre, és a Helm-szurdok ostroma után az arcukba csapott a vége felirat. Ez még nem a Marveles korszak volt, hogy Frodó a stáblista után belevethesse a Gyűrűt a Végzet hegyébe. Mindezek ellenére Bakshi alkotása pénzügyileg kimondottan sikeres volt, de a rajongók haragja elől még Völgyzugolyban sem lelt volna menedékre. Nem törődve a nehézségekkel, évekig elkötelezte maradt a folytatás mellett, míg egy nap hatalmasvitába keveredett Zaentzal. Ki tudja mi volt a casus belli, a film átnevezése vagy Bakshi magas fizetési igénye? Egy biztos, a Gyűrűk Ura II. sosem látta meg a napvilágot. Ralph Bakshi büszke, hogy legalább egy részt elkészíthetett, és munkája bárki számára elérhető, aki folytatná a történetet. Mint tudjuk, részben így is lett.

„Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit."Az újdonsült Hobbit trilógia után alig férhet a fejünkbe, hogy létezik egy mindössze 78 perces, sokkal könyvhűbb adaptációja is Zsákos Bilbó történetének. Arthur Rankin Jr. és Jules Bass azok közé tartozott, akiket lenyűgöztek Tolkien művei. Elhatározták, hogy a maguk módján hódolnak a mesternek, és a nevükkel fémjelzett Rankin/Bass Productions berkein belül adaptálják a könyveket. Igen ám, de a szerzői jogok tulajdonosai annak dacára sem engedélyezték az adaptációt, hogy abban az időben, az USA-ban a könyvek közkincsnek számítottak. Bár jogilag Rankinéknak volt igazuk, nem volt mit tenni, maradt a Hobbit. Az animációért az a Topcraft japán stúdió felelt, ami később Ghibli Stúdió néven írta be magát a történelembe. Érdekesség, hogy ennek ellenére a film vizuális stílusát nem a Topcraft álmodta meg. Rankin/Bass csapataArthur Rackham, híres angol könyvillusztrátor korai munkásságából merített ihletet a koncepciós grafikák elkészítéséhez. Ne feledjük, a Hobbit gyerekeknek íródott fantasy mese, semmi ördögtől való nincs abban, hogy rajzfilmes formában keltették életre. A rendezők célja nem volt más, minthogy hűen visszaadják a könyv hangulatvilágát. Bass elsősorban Tolkien eredeti szövegeire és dalaira támaszkodva alkotta meg a zenei betéteket, az egyetlen eredeti elem a The Greatest Adventure címre hallgat. A könyv szellemisége tovább él a dalokkal és balladákkal tömött filmben. Rankin még készítés közben kijelentette, hogy semmi olyat nem akar beletenni, ami ne lett volna benne az alapműben. Aztán persze nem teljesen így történt.

A szemfüleseknek feltűnhetnek olyan apróságok, mint Beorn teljes kihagyása a cselekményből, vagy mikor Tölgypajzsos Thorin Társaságából a kelleténél kevesebben térnek vissza az Öt sereg csatájának mezejéről. A film 1977-re készült el, költségvetése 3 millió dollárig rúgott. Bár Peabody Díjat nyert, és a Hugo Díjért folyó küzdelemben is csak a Star Wars volt képes megverni, kimondottan vegyes érzelmeket korbácsolt fel a nézőkben. Egyesek az egekbe magasztalták hű feldolgozásáért és fülbemászó dallamaiért, mások elszörnyedtek gyerekes stílusán és konkrétan „utálatosnak" titulálták. Szerintünk a helyzet korántsem annyira vészes, mint ahogy egyesek lefestik. A világ egy sokkal derűsebb hely lett a Hobbit rajzfilmtől.

A hobbit visszatérRankin/Bass a Hobbit megjelenésének pillanatában, a bevált stábbal látott neki a Frodo, The Hobbit II. névre keresztelt projektnek. Az 1980-as film – első ránézésre érthetetlen módon – egyből aKirály visszatér eseményeibe ugrik fejest, tulajdonképpen mintha Bakshi folytatását látnánk. Ez a felismerés többekben felmerült, egyes elméletek szerint Rankin/Bass kiszagolta Bakshi filmjének bukását, és maguk javára akarták fordítani a helyzetet. Két legyet ütöttek egy csapásra: bevonzzák a Hobbit rajongóit, és azokat, akik epekedve – és hiába – várták Bakshi záróakkordját. Az igazság az Anduin mélyére süllyedt, de kihalásszuk nektek. Miután a Rankin/Bass 1987-ben megszűnt, a Warner Bros megszerezte a filmek otthoni videós terjesztésének jogait. A marketingesek döntése alapján a három film – a két Rankin/Bass és a Bakshi-féle – egy Tolkien-trilógiacsomagban került az üzleteik polcaira. Innen ered az a téves elképzelés, hogy egy egészet alkotnak, holott a valóságban annyi közük van egymáshoz, mint Gandalfnak Roxforthoz. De akkor mégis miért létezik egy minden előzményt nélkülöző Király visszatér?

 Mikor Arthur Ranking Jr-t megkérdezték, mi vezérelte őket arra, hogy a trilógia helyett egyedül az utolsó részt filmesítsék meg, a rendező nemes egyszerűséggel és őszinteséggel csak annyit felelt: „Nem hittem, hogy meg tudunk vele birkózni. Nem hittem, hogy a közönség képes lenne nyugodtan végigülni. Tévedtem." Elmondása szerint a sztori túl masszív volt, ha pedig eltértek volna tőle, az emberek fáklyákkal és vasvillákkal rontottak volna nekik. Ismerve, milyenek tudnak lenni egyes rajongók, Rankin nem állt messze a valóságtól.

Kicsit réginek, kicsit gagyinak tűnhetnek, de mindegyik szívet melengető alkotás, árad belőlük a Középfölde iránt érzett rajongás. Az igazi rajongók ezek után tervezzék be a maratonba ezt a három rajzfilmet is! A fenti történetek tanulsága, hogy az emberek kilenc gyűrűjéből egy tuti valami marketingesnek jutott.