Púpos horgászhal (Melanocetus johnsonii) - Erre a teremtményre sem nagyon lehet mondani, hogy meglátni és megszeretni egy pillanat műve. Nevét arról a furcsa, antennaszerű képződményről kapta, amelyet pecabotként lóbál maga előtt, és világít vele – ez a vadászatban segíti. Egy alapos fogszabályozás is ráférne.
Pacahal (Psychrolutes marcidus) - A pacahal úgy néz ki, mint aki most tudta meg, hogy nem sikerült a nyelvvizsgája a diploma előtt, és még a diákhitelét sem lesz miből törlesztenie. Olyannyira nem remél már semmit az élettől, hogy egész nap csak lebeg a vízben, és bármit elfogyaszt, ami beleúszik kitátott szájába.
Ezüst bárdhal (Argyropelecus hemigymnus) - Ő egyelőre nem olyan reménytelen, mint a pacahal, de ránézésre azért ő sem az optimizmus koronázatlan királya. Hátsó fertálya egyébként világít a vele szimbiózisban élő baktériumoknak köszönhetően. Ezt a tulajdonságát arra használja, hogy elvakítsa a rá vadászó ragadozókat.
Koboldcápa (Mitsukurina owstoni) - Emlékszel, mikor azzal rémisztgettek kiskorodban, hogy ha hazudsz, megnő az orrod? Na, a koboldcápa ezek szerint képtelen lehet az őszinteségre. Persze, azért hasznát veszi hatalmas orrának: általa képes érzékelni a legkisebb elektromosságot is, így pedig könnyedén vadászik a sötét mélytengerben.
Csillagnéző hal (Kathetostoma laeve) - Angol neve stargazer fish, azaz csillagnéző hal. Milyen romantikus, ugye? Hát, ha ránézel erre a szerencsétlen állatra, egészen biztosan nem fogsz szerelemre gyúlni iránta. Szegény elég magányos, napjait pedig evéssel tölti: a homokba befészkelődve megvárja, míg valami föléúszik, és ekkor felfalja a gyanútlan téblábolót.